A béke fenntartásához elengedhetetlen, hogy katonák is jelen legyenek.
Az elmúlt évtizedek „béke hangulata” sok európai polgárt kényelmessé tett, ami megnehezíti a katonai felkészülést. Jelenleg sürgető szükség van arra, hogy az európai országokban könnyebbé váljon a haderő fejlesztése, a toborzás, a kiképzés, valamint a társadalom ellenálló képességének fokozása. Erről beszélt a Hírklikknek Szenes Zoltán, a Magyar Honvédség volt vezérkari főnöke. A beszélgetés apropójául szolgált, hogy a közelmúltban több nyugat-európai ország katonai vezetője arra biztatta polgárait, hogy legalább 72 órás vészhelyzeti készleteket tartsanak otthonaikban. Még 2022-ben a Wall Street Journal-nak adott interjújában Henri Kissinger, a közel 100 éves diplomata, figyelmeztetett arra, hogy a jelenlegi vezetők közül sokan már nem tapasztalták meg, milyen következményekkel jár, ha a diplomácia helyét a háború veszi át. Kissinger, aki a náci Németországból menekült zsidóként érkezett az Egyesült Államokba és a második világháborúban katonaként szolgált, személyes élményei révén mélyen megértette a háború pusztító hatásait. Az ő generációja számára a béke megőrzése és az erőegyensúly fenntartása nem csupán elvont fogalom volt, hanem alapvető létkérdés.
Valóban létezik-e a veszély? Az orosz-ukrán háború esetleges fokozódása komoly fenyegetést jelenthet Európa számára?
Jelenleg nem állunk háborús helyzet szélén, de kétségtelen, hogy számos állam, különösen a NATO keleti tagállamainak lakossága, aggodalommal tekint a jövőre. Sokan attól tartanak, hogy ha Ukrajna elbukik, Oroszország három-öt éven belül újabb agressziót indíthat a balti országok ellen. A Bundeswehr vezérkari főnöke legutóbb konkrét időpontot is említett, mondván, hogy 2029-re egy ilyen helyzet kialakulása valószínű lehet. Ennek a félelmnek van némi alapja, hiszen az orosz katonai és politikai elit körében kiszivárgott információk arra utalnak, hogy a közös védelmi kötelezettség, a NATO 5. cikkelye, tesztelésére készülnek. Felmerül a kérdés, hogy a NATO tagállamai mennyire veszik komolyan a „mindenki egyért, egy mindenkiért” elvét a balti országok védelmében.
Miből gondolják, hogy talán mégsem?
Ebből a helyzetből származik az a felszólítás, amely arra buzdította a lakosságot, hogy töltsön fel vésztartalékokat. Az amerikai politikai tájék egyre inkább képlékeny, Európának pedig folyamatosan saját erejére kell támaszkodnia. Ebből a bizonytalanságból több ország politikai vezetése komoly következtetéseket vont le. A civil lakosság egy része azonban ezeket az intézkedéseket háborús pánikkeltésnek érzékelte, holott a politikai és katonai vezetés csupán arra törekszik, hogy felkészítse a társadalmat a hadviselés modern kihívásaira. Svédország volt az első, amely "riasztást adott", és nekem is megérkezett az a kis brosúra, amelyet a svéd katasztrófavédelem állított össze a következő címmel: "Mit tegyünk válság vagy háború esetén?" Hasonló tájékoztatók más NATO-tagországokban is készültek. De fontos hangsúlyozni, hogy mindez valójában csak a "lelki felkészülés" érdekében történik.
Erre a helyzetre akkor is szükség van, ha ön katona, és esetleg nem érzékeli a háborús körülmények indokoltságát.
Az elmúlt évtizedek "béke hangulata" rendkívüli kényelmet hozott az európai emberek életébe. Katonai tapasztalataim alapján azonban úgy vélem, hogy ezt a békeérzést érdemes lenne felülvizsgálni, különösen a haderő fejlesztésének, toborzásának és kiképzésének megkönnyítése érdekében, valamint a társadalom ellenálló képességének erősítése céljából. A környező háborús események rávilágítanak, hogy szükség lenne a katonai létszám növelésére, bár a legtöbb európai országban a katonák száma még mindig alacsony, leszámítva a skandináv országokat, ahol a honvédelmi hagyományok mélyen gyökereznek. Még a német haderő is létszámhiánnyal küzd, és jelenleg politikai diskurzus zajlik arról, hogy szükség van-e a kötelező sorkatonai szolgálat visszaállítására.
Ez a téma Horvátországban is a középpontban áll...
A sorkatonaság már a múlté, de a kötelező katonai kiképzés általánossá tételére készül a kormány. Ha a lakosság katonai hajlandóságát vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy csupán egy kisebb rész hajlandó fegyvert ragadni hazájáért. E helyzetben az Európai Unió úgy döntött, hogy elengedhetetlen egy 800 milliárd eurós védelmi csomag, amely a hadiipari és védelmi képességek fejlesztését célozza. A NATO jelenleg új védelmi kiadási követelmények kidolgozásán munkálkodik, amelyet a közelgő hágai csúcstalálkozón terveznek jóváhagyni. A javaslat értelmében a klasszikus védelmi költségvetést 3,5%-ra emelnék, míg további 1,5%-ot fordítanának különböző fejlesztésekre, beleértve az infrastruktúra, a kibervédelem és az ellenálló képesség javítását. Ezek a tényezők elengedhetetlenek a haderő hatékony működéséhez. Mivel az orosz-ukrán konfliktus végkimenetele továbbra is kétséges, a lakosságban egyre nő a szorongás, így a védelem iránti figyelem is fokozódik. Jelenleg azon dolgoznak, hogy az unió létrehozzon egy saját védelmi és biztonsági parlamenti bizottságot.
Ha nem lépünk, komolyan fenyeget minket, hogy egy szép napon az oroszok már az Atlanti-óceán partján lesznek? Mert ilyen hangokat is lehet hallani.
Rengeteg megtévesztő információ, félrevezető propaganda kering a világban. Nehéz eligazodni az álhírek özönében, de az kétségtelen, hogy az oroszok a szárazföldi hadszíntéren, ha lassan is, de naponta nyomulnak előre. Kétségtelen, hogy Ukrajna a népesség számát tekintve hátrányban van az oroszokkal szemben, de egyéb területeken - technológiai szinten - komoly ellenféllé nőtte ki magát. Jó példa erre a közelmúltban sikeresen végrehajtott "Pókháló hadművelet", amellyel sok ezer kilométerre a határaiktól, szibériai reptereken, filléres drónokkal hadászati bombázókat semmisítettek meg. Másutt vasúti szerelvényeket robbantottak fel drónokkal orosz területeken, vagy legutóbb a kercsi hidat is megtámadták.
A modern háborúk világában a technológia kulcsszerepet játszik, azonban a tábornokok gyakran hangsúlyozzák, hogy a katonák nélkül a győzelem elérhetetlen.
Ezt bátran megerősíthetem. Bármilyen célt elérni kívánó vállalkozás során elengedhetetlen, hogy rendelkezésünkre álljanak a feladatok elvégzésére alkalmas katonák. A hadseregek vívják a csatákat, de a háború kimenetele végső soron a társadalom, az adott nemzet erején és összefogásán múlik.
Henry Kissinger, a nemzetközi politika egyik meghatározó alakja, nem sokkal a halála előtt kifejezte aggodalmát a világ állapotával kapcsolatban. Szerinte a mai politikai vezetők nem tapasztalták meg a háború borzalmait, ami komoly kockázatot jelenthet a globális stabilitásra. Védelempolitikusként ezt a megállapítást rendkívül fontosnak tartom. A háború valósága nem csupán a katonai stratégiák és politikai döntések szintjén létezik; a háborús konfliktusok következményei mélyen befolyásolják a társadalmakat, gazdaságokat és a nemzetközi kapcsolatokat. Ha a vezetők nem rendelkeznek megfelelő tapasztalatokkal vagy nem érzik át a háborúval járó szenvedést és károkat, könnyen alábecsülhetik a konfliktusok kockázatait, vagy éppen ellenkezőleg, túlzottan is agresszíven léphetnek fel. A modern technológiai fejlődés, a hírszerzés és a globális kommunikáció új dimenziókat ad a politikai döntéshozatalhoz, de ez nem helyettesíti a háború elrettentő és tragikus tapasztalatait. A politikai vezetők felelőssége, hogy megértsék a múlt leckéit, és olyan döntéseket hozzanak, amelyek figyelembe veszik a háború valós következményeit. Az empátia és a történelmi tudás elengedhetetlen a konfliktusok megelőzéséhez és a tartós béke megteremtéséhez. Ezért fontos, hogy a következő generációs vezetők ismerjék és tanulmányozzák a múlt háborúit, hogy ne ismételjék meg azokat a hibákat, amelyek a világot a káosz szélére sodorták. A háború borzalmainak tudatosítása nem csupán egy elméleti kérdés, hanem a jövőnk záloga.
A világ színpadán feszültségek és hatalmi harcok zajlanak, amelyek egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek. Az Egyesült Államok belső problémái, különösen a megnövekedett államadósság, tovább fokozzák ezt a feszültséget. A hatalomért folytatott küzdelem gyakran felerősíti az emberekben a szorongást és a bizonytalanságot. Los Angeles utcáin és Ukrajna harcterein is érezhető a feszültség, miközben a háború továbbra is tart, és a megoldás egyelőre távolinak tűnik. A nyugati világ liberális értékrendjének megbomlása új politikai szélsőségeket hozott a felszínre, melyek tovább szítják a feszültséget. Európa, jelenleg katonailag gyenge, egy komoly nemzetközi konfliktus esetén nehezen tudná megvédeni magát az Egyesült Államok támogatása nélkül. Ennek ellenére az Európai Unió és a NATO tagállamai egyre több intézkedést hoznak annak érdekében, hogy a jövőben függetlenebbek lehessenek. Fontos, hogy folytassuk a megkezdett utat: az EU, a NATO és a kontinens államai közötti szoros együttműködés és koordinált politikai fellépés elengedhetetlen a jövőbeli béke és stabilitás érdekében. Ha közösen lépünk fel, talán elérhetjük, hogy a következő generációk egy biztonságosabb és kiszámíthatóbb világban élhessenek.
