Hogyan formálja a robotizált jövő a felnövekvő iPad-generációt? Vajon a digitális élmények és a mesterséges intelligencia összefonódása milyen hatással lesz a fiatalok életére és gondolkodásmódjára?

Évek óta sokakat foglalkoztat, hogy vajon a robotok milyen szerepeket fognak betölteni a jövőben, milyen állások fognak teljesen megszűnni, elveszik-e az emberek munkáját. Mivel a mesterséges intelligencia megjelenésével a robotizáció folyamata is felgyorsult, egyre több funkciót töltenek be robotok. Mégis, ha minden feladat egy idő után automatizált lesz, milyen szerepet kap majd az ember, felül tudjuk-e múlni gépembereket?

Jelenleg úgy tűnik, hogy a robotok nem rendelkeznek az emberi intelligencia olyan aspektusaival, mint a kreativitás vagy az érzelmi intelligencia. Képesek ugyanakkor kiemelkedő precizitással és fáradhatatlanul végezni a rájuk bízott feladatokat, még a legveszélyesebb környezetekben is. Ezek a gépek nem igényelnek pihenést, ami jelentős előny számukra. Azonban a legtöbb esetben csupán előre meghatározott feladatokat tudnak végrehajtani, és nem tudnak alkalmazkodni az új vagy váratlan helyzetekhez. Az igazi kérdés az, hogy a mostani felnövekvő generációk, az alfa és a béta generáció, képesek-e olyan új képességeket kifejleszteni, amelyek révén értékesebb szerepet tölthetnek be a társadalomban. Vagy talán hasonlóan pótolhatatlanokká válnak, mint a sebészrobotok, akik már most is jelentős mértékben hozzájárulnak a modern orvostudományhoz.

Az alfa generáció terminus a 2010-ben és az utána született gyerekekre utal, és közülük kerülnek ki az iPad gyerekek is, hiszen az iPad megjelenése is 2010-re tehető. Az iPad-generáció kifejezés azokra a gyerekekre utal, akik különösen függenek a képernyőtől, kiskorukban és később is fizikai játékok helyett a virtuálisan játékokkal játszanak. Ezáltal pedig rengeteg készséget nem sajátítanak el.

A készülékeken elérhető játékok jelentős hatással vannak a gyerekek kreatív gondolkodására és problémamegoldó képességeire. Mivel a játékok algoritmusai előre programozott megoldásokat kínálnak, a gyerekek képzeletbeli játékai háttérbe szorulhatnak. Az ilyen struktúrált keretek miatt sok esetben a kritikus gondolkodás képessége is csökken. Ezen felül a digitális játékok gyakran elszigetelik a gyerekeket egymástól, ami a személyes interakciók számának csökkenéséhez vezet.

A fiatalabb generációk, különösen a Z generáció tagjai, egyre nehezebben tudják fenntartani a figyelmüket. A legfrissebb felmérések szerint ezek a gyerekek mindössze 60 másodpercig képesek egy dologra összpontosítani, és ez a szám folyamatosan csökken az idő múlásával. Például az alfa generáció esetében ez akár 8 másodpercre is lecsökkenhet. Ez komoly kihívást jelent az oktatásban, hiszen a hagyományos iskolai órák általában 45 percig tartanak, az egyetemi előadások pedig sok esetben akár 90 percig is elhúzódnak. Ahhoz, hogy a jövő diákjai képesek legyenek a tananyagra koncentrálni, rendkívül interaktív és vonzó tanulási formákat kell kidolgozni, amelyek képesek lekötni a figyelmüket és fenntartani az érdeklődésüket.

Korábban már érintettük a társas készségek hiányának problémáját. Azok a gyerekek, akik nem vesznek részt társas szerepjátékokban, vagy akiknek csak nagyon korlátozott lehetőségeik vannak erre, nem tudják elsajátítani azt az elengedhetetlen képességet, hogy hogyan ismerjék fel és reagáljanak mások, illetve saját érzéseikre és nonverbális kommunikációjukra. Ennek következményeként alacsony érzelmi intelligenciával és empátiával fognak rendelkezni, ami őket a zéró érzelmekkel bíró robotokhoz hasonlóvá teheti.

Végül, de nem utolsó sorban, a digitális technológia túlsúlya a gyermekek fizikai egészségére is hatással van. A képernyő előtt töltik inkább a szabadidejüket, ami kiszorítja a szabadban végzett mozgást. A fizikai aktivitás hiánya pedig gyengébb izomzatot, mozgáskoordinációs problémákat és alacsonyabb állóképességet eredményez, továbbá megnő a krónikus betegségek kockázata is.

A 2025-ös év egy izgalmas új korszakot hoz el, amikor elindul a Béta-generáció. Az ő életük még szorosabban összefonódik a digitális eszközökkel, és a technológia szerepe a fejlődésükben még hangsúlyosabbá válik. A mesterséges intelligencia algoritmusai révén minden szolgáltatás egyedileg személyre szabottan érkezik majd el hozzájuk, így csak azokat az információkat kapják meg, amelyek valóban felkeltik az érdeklődésüket.

Tehát, az új generációk egyre jobban függővé válnak attól a technológiától, amelyet a robotok is képesek vagy képesek lesznek kezelni, ezáltal pedig egyre kevesebb olyan tulajdonságuk lesznek, ami megkülönbözteti őket egy gépembertől.