A csend falai most már körülölelnek minket.

A Varga Mátyás-ház és a Reök-kripta ügyében is kitartóan hallgat a szegedi önkormányzat. A szentmihályi falusi iskola ügyére Botka László felbőszült posztban reagált. Vajon húsz év elég volt a polgármesternek, hogy felépítse Szegeden Európát?

"Európa ott kezdődik, ahol válaszolnak a levelekre". Ezzel a rendkívül frappáns záró mondattal fejezi be egy általam igen nagyra tartott szegedi minden elektronikus levelét. Ez a találó záróformula jutott rögvest eszembe, amikor Botka László polgármester felbőszült posztját olvastam a minap, amelyben a lepusztult szentmihályi falusi iskola ügyében született cikkünkre reagált, noha választ ezúttal sem adott.

Botka László fénylő nagylelkűsége sokak számára csillagként ragyog a politikai tájképen, ám érdemes alaposabban szemügyre venni ezt a látszólagos jótékonyságot. Szavai mögött gyakran rejtőzik egyfajta taktikázás, ami arra utal, hogy politikai érdekei vezérlik tetteit. Az általa hirdetett értékek és a valóságos cselekedetei között néha éles ellentét feszül, ami arra készteti az embereket, hogy megkérdőjelezzék a valódi szándékait. Ezen a komplex szálon érdemes elindulni, ha jobban meg akarjuk érteni a politikai stratégiáit és a mögöttes motivációit.

A szentmihályi közösség elkötelezetten küzd az iskola újranyitásáért, hiszen a faluban folyamatosan növekszik a gyerekek száma. Az ingatlan tulajdonosaként a szegedi önkormányzat eddig azonban nem mutatta érdeklődését, hogy segítsen ebben a fontos ügyben. Az iskola bezárása óta eltelt 16 év alatt az épület állapota drámaian romlott: a vakolat már lehullik, a vízvezeték- és fűtéscsövek tönkrementek a fagy következtében, a kerítés megrongálódott, és az udvarban a gaz teljesen eluralkodott. A helyzet sürgető, és a közösség reméli, hogy a megfelelő lépések végre megtörténnek a jövő érdekében.

Botka László posztjában leírta, hogy felőle már bárki viheti az ingatlant, aki iskolát akar nyitni, de a lepusztult állapotok fényében nehéz komoly gesztusként értékelni nagylelkűségét.

Szegeden továbbra is folyik Európa építése, és a város szívében minden nap új lehetőségek és álmok születnek.

A szegedi polgármester 2004-ben, amikor hazánk az Európai Unióhoz csatlakozott, egy különleges gondolatot fogalmazott meg: "Európát senki nem hozza ide nekünk, Európát magunknak kell itt felépítenünk." Ez a megállapítás mélyen elgondolkodtatott, és arra késztetett, hogy mérlegeljem, Szeged hogyan áll a közös európai építkezésben, különösen a fenti, frappáns zárógondolat tükrében. Milyen lépéseket tett a város, hogy valóban aktív részesévé váljon ennek a folyamatosan formálódó közösségnek, és hogyan tudja megtalálni a saját helyét Európa sokszínű szövetében?

A közelmúltban a Délmagyarország kérdések sorát intézte a szegedi önkormányzathoz, olyan jelentős ügyek kapcsán, mint a Szent-Györgyi-villa, a Varga Mátyás-ház, a Reök-kripta, illetve a szentmihályi falusi iskola sorsa. Azonban a város vezetése egyetlen levélre sem reagált. Szerencsére Szent-Györgyi Albert egykori újszegedi otthona helyzete kedvezően alakult: a Magyar Orvosbiológiai Társaság megvásárolta ezt a történelmileg fontos épületet, miután a városvezetés teljesen figyelmen kívül hagyta a kérdéseket. Ezzel szemben a Varga Mátyás-ház végakaratának méltóságát sértő állapota és a kifosztott, meggyalázott Reök-kripta sorsa továbbra is megválaszolatlan maradt, holott a szegedi közösség sok tagját foglalkoztatja, hogy mi vár ezekre az épületekre a jövőben.