A háztáji udvar színes kavalkádja, ahol a természet hangjai egyedülálló szimfóniát alkotnak. Itt minden sarkon felfedezhetünk egy-egy meglepetést: a csicsergő madarak éneke, a szél susogása és a fűben zümmögő rovarok harmonikus egyvelege varázsolja el a l

A vidéki porták egykor szinte elengedhetetlen részei voltak a gyöngytyúkok, amelyek nélkül a falusi élet színe és illata nehezen lett volna elképzelhető. Manapság ugyan sokan inkább a hagyományos tyúkok, kacsák vagy libák tartását preferálják, ám a gyöngytyúk – más néven gyöngyös, gyöngyi vagy gyöngyös tyúk – újra felfedezésre váró kincsként tér vissza a vidéki udvarokba. Ennek nemcsak esztétikai okai vannak: e különleges madár nem csupán lenyűgöző és egyedi megjelenésével varázsolja el a környezetét, hanem számos praktikus előnyt is kínál a gazdaságok számára, így nem meglepő, hogy egyre többen kedvelik és választják őt.

A gyöngytyúk eredete Afrika mélyeibe nyúlik vissza, ahol őse, a sisakos gyöngytyúk található. Már az ókori görög és római civilizációk is felfedezték ezt a különleges madarat, ám a gyöngytyúk valódi elterjedése a 15-16. századra tehető Európában. Külseje, bár a házityúkhoz hasonlít, mégis teljesen eltérő, hiszen egy "vadabb" természetű madárról van szó, melynek szokásai igazán egyediek. Dekoratív megjelenése a sötét tollazatát díszítő apró fehér pöttyöknek köszönhető, ami miatt jogosan viseli a "gyöngyös" elnevezést. Aki már valaha látta, ahogy egy csapat gyöngytyúk szaladgál a kertben, biztosan eltöltött némi időt a látványuk csodálásával, hiszen igazi szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak.

Sokan gyakran megkérdezik: miért érdemes a gyöngytyúkot választani, ha már rendelkezem egy hagyományos csirkével?

A gyöngytyúk tartása számos előnnyel bír, hiszen ezek a madarak rendkívül éberek és hangosak. Amint idegen jelenlétet vagy szokatlan mozgást észlelnek, azonnal rikácsolni kezdenek, így nem véletlen, hogy sokan "falusi riasztónak" titulálják őket. Bár hangjuk meglehetősen éles, a gazdák számára ez inkább előny, mivel növeli a biztonságérzetet. A gyöngyik emellett kiválóan teljesítenek a kártevők irtásában is, beleértve a rovarokat és csigákat. Nálunk például teljesen eltűntek a csigák a kertből, mióta csirkéket tartunk, és ezt a gyöngytyúkoknak köszönhetjük. Ráadásul segítenek a kullancsok számának csökkentésében is, ami egészségi szempontból rendkívül fontos. Ezért nemcsak hasznos, hanem szórakoztató társak is a gazdálkodásban!

Legfőbb ismertetőjegye a pöttyös, szürkés tollazat, a csupasz fejbőr, valamint a sisakszerű csontkinövés a feje tetején. Ez utóbbi felettébb dinoszauruszos külsőt kölcsönöz neki. Húsa soványabb, sötétebb, mint a házityúké, sokan a fácánhoz hasonlítják, ezért igazi ínyencségnek számít. Ára is igen borsos, ahogyan a budapesti piacokon járok-kelek, 5000-6000 Ft körül látom kilóját. Bár lassabban nő fel, a végén jóízű és egészséges húst ad, amelyre egyre nagyobb a kereslet. Családomnál a hagyományos karácsonyi ebéd gyöngytyúk- és fácánhúsleves, és gondolom, mondanom sem kell, hogy mindenki imádja. A levesnek olyan ereje van, amit csak a marhahúsleveshez tudnék még hasonlítani.

A gyöngytyúk tojása kisebb méretű, mint a hagyományos tyúktojás, viszont héja sokkal vastagabb, ami különleges védelmet nyújt. Az íze sokkal karakteresebb, és tápanyag-tartalma is figyelemre méltó: arányosan több fehérjét tartalmaz, míg a víztartalma alacsonyabb. Ennek köszönhetően a tojás tömörebb és sűrűbb, valamint gazdag omega-3 zsírsavban, továbbá A-, D- és B-vitaminokban, valamint vasban és szelénben is. Érdekesség, hogy egyes tojásallergiások számára a gyöngytyúk tojása jobban tolerálható, mivel a benne található fehérjék szerkezete eltér a hagyományos tojásoktól.

A gyöngytyúk egy igénytelen, de figyelmet érdemlő kis lény, amelynek neveléséhez néhány fontos szempontot érdemes figyelembe venni. Szereti a tágas tereket, legyen az udvar vagy legelő, és a nap során boldogan kóborol, de estére mindig visszatér a megszokott fészkéhez. Nálunk például a fákon pihentek, míg a bokrok remek búvóhelyként szolgáltak számukra. Érdemes azonban tudni, hogy a gyöngytyúkok kitűnően repülnek; a mi példányaink több méteres magasságokba is fel tudtak szállni, még a házunk tetejére is feljutottak, ahol esti rikácsolásukkal szórakoztatták a környéket. Idővel azonban megszokják az etetési helyüket, és egyre ritkábban próbálnak megszökni. Mivel csoportos madarak, célszerű több példányt tartani, mivel egyedül könnyebben elkalandoznak. Egy hasznos jótanács: ne várjuk el, hogy szelíd baromfiként viselkedjenek, mert nem igazán alkalmasak ölebnek! Amikor levágás előtt megfogtam egyet, komoly csípéssel próbálta kifejezni nemtetszését.

A tartásuk nem követel meg különleges takarmányozást. A többi baromfihoz hasonlóan ők is jól fejlődnek a szokásos gabonán és keveréktakarmányon, ha konyhai gyümölcs- és zöldséghulladékokkal, valamint a szabadban fellelhető rovarokkal és zöldségekkel egészítjük ki az étkezésüket. Mi általában háromféle magot – kukoricát, búzát és árpát – keverünk össze, és emellett mészgrízt is adunk nekik. Kezdetben érdemes 5-10 példányt beszerezni, így könnyen megfigyelhetjük a viselkedésüket és szokásaikat. Ne felejtsük el, hogy elég hangosak, ezért jó ötlet lehet előre tájékoztatni a szomszédokat a tartásukról.

A gyöngytyúkok nem olyan jó kotlók. A tojásokat gyakran mesterséges keltetőben vagy házi tyúk alatt keltetik ki. A csibék kezdetben érzékenyebbek a hidegre, ezért érdemes őket lámpázni, és 30 fok körüli hőmérsékletet biztosítani nekik. Készüljünk fel továbbá arra is, hogy a kicsik is rendkívül hangosak. Mi aludni is nehezen tudtunk tőlük.

A gyöngytyúk méltatlanul háttérbe szorult az elmúlt évtizedekben, pedig egy igazi kincs a háztájiban. Mutatós a külsője, hasznos, különleges, és egyre inkább keresett a gasztronómiában is. Tartása nem bonyolult, viszont számos előnnyel jár: biztonságot ad, egészséges élelmiszert nyújt, és segít a kártevők elleni harcban.