A SanDisk egy új alternatívát, a HBF-et ajánlja a HBM helyett.
A flash memória elsőre talán logikátlannak tűnhet, de valójában számos olyan terület létezik, ahol rendkívül hasznos és értékes lehet.
A SanDisk izgalmas újítással rukkolt elő, amely a HBM (High Bandwidth Memory) memóriák egyes aspektusait szeretné helyettesíteni. Azonban nem teljesen a klasszikus értelemben vett memória alternatívájáról van szó. A HBF, azaz High Bandwidth Flash, célja, hogy egy rendkívül széles buszon keresztül közvetlenül a tokozáson elérhető adattárolási megoldást kínáljon. Ez a megközelítés új dimenziókat nyithat az adatok gyors és hatékony kezelésében.
A HBF felépítése szempontjából figyelemre méltó, hogy több nagy kapacitású és teljesítményű flash maglapkát helyeznek egymásra, melyeket TSV (through-silicon via) tokozással kapcsolnak össze. Az alsó rétegen egy vezérlőlapka található, amely lehetővé teszi az egyes flash tömbök párhuzamos elérését. A dizájn jelentősen eltér a hagyományos NAND flash architektúrától: míg a NAND esetében a memóriatömböket síkokra, lapokra és blokkokra osztják, a HBF több különálló tömböt alkalmaz, amelyek egyidejű hozzáférést biztosítanak. Mindez dedikált hozzáférést kínál, ami növeli a rendszer hatékonyságát és teljesítményét.
A SanDisk legújabb hírei szerint az első HBF (High Bandwidth Flash) konstrukció 16 lapkát fog alkalmazni, amelyeket egymásra helyezve alakítanak ki. Az alatta lévő vezérlőrendszer képes arra, hogy egyszerre több lapka adatmozgását irányítsa, ami jelentős előnyöket ígér a teljesítmény szempontjából. A legfontosabb kérdés azonban, hogy milyen memória-sávszélesség mellett fog ez a megoldás működni, mivel ez az információ jelenleg még nem áll rendelkezésre. Egy biztos: a HBF technológia lehetővé teszi akár 4 TB-os kapacitás kialakítását is, amely modern, gyorsító tokozásban valósulhat meg.
Ez mind szép és jó, de valószínűleg már most felmerült az olvasókban a kérdés: mi a helyzet a terhelhetőséggel? Ebből a szempontból természetesen a flash technológia határai itt is érvényesülnek, így a HBF-nek is lesz egy maximális írási ciklusa. Ugyanakkor a SanDisk elsősorban olyan alkalmazási területekre szánja ezt a technológiát, ahol a hangsúly inkább az olvasási sebességen van. Ilyen például a gépi tanulás következtetési fázisa, ahol a számításokat végző chip közvetlenül betölthet egy nagyméretű neuronhálót. A HBF ezért ideális választás lehet, így létezik olyan szegmens, ahol a technológia korlátai nem igazán jelentenek problémát.
