Amerika legismertebb árulója fényűző életstílust folytatott, és mindössze annyit sajnált, hogy végül lelepleződött.

Aldrich Ames 1994. február 22-én, vezetőszáron távozik az alexandriai szövetségi bíróság épületéből, miután vádat emeltek ellene. - Fotó: Luka Frazza / AFP

Aldrich Ames több mint egy évtizeden keresztül szolgált a CIA-nál, közben pedig folyamatosan szivárogtatta az információkat a nyugati titkosszolgálatok legfontosabb műveleteiről a Szovjetuniónak. Amerika legnagyobb árulója legalább száz titkos akciót buktatott le, több tucat CIA-ügynököt fedett fel, és legalább tíz nyugati hírszerzési forrást küldött a halálba. 1994. április 28-án életfogytiglani börtönre ítélték, de sokak szerint halálbüntetést érdemelt volna. A BBC nemrég felelevenítette az amerikai történelem talán leggyalázatosabb, szolgálatokhoz kapcsolódó ügyét, a brit közszolgálati médiának korábban interjút is adott egy olyan kém, akit Ames árult el.

1985-ben drámai események zajlottak a hidegháború árnyékában, amikor a CIA beépített szovjet ügynökei sorra tűntek el. A KGB hatékonyan vadászott az amerikai titkosszolgálat embereire, akiket nemcsak elfogtak, hanem gyakran brutális kihallgatások után kivégeztek is. Oleg Gordijevszkij, a KGB londoni operatív vezetője, különös helyzetben volt; titokban együttműködött a brit MI6-tal, ami megmenthette az életét. Egy sorsfordító napon Moszkvában találta magát, ahol egy ötórás kínzó kihallgatás után, kimerülten és bedrogozva várta sorsát. A halál szélén egyensúlyozva, úgy tűnt, hogy minden remény elveszett, de a sors iróniája közbeszólt: az MI6 végül egy autó csomagtartójában sikeresen kiszöktette őt a Szovjetunióból. Az ő története nemcsak a túlélésről szól, hanem a titkos háborúk sötét oldaláról is, ahol a hűség és a árulás határvonalán bolyongtak az emberek.

A történtek után elkezdte keresni a választ arra, hogy ki lehetett az, aki felfedte őt: "Kilenc éven át töprengtem, vajon ki lehetett az az egyén, aki lebuktatott. Semmi biztosat nem tudtam" - nyilatkozta 1994. február 28-án a BBC Newsnight című műsorban. Két hónappal később azonban megérkezett a várva várt válasz: Aldrich Ames, a CIA tapasztalt tisztje a bíróság előtt elismerte, hogy gyakorlatilag az összes általa ismert ügynököt leleplezte.

Ames nyíltan elismerte, hogy legalább harminc olyan ügynököt leplezett le, akik a Nyugat érdekeit szolgálták, és több mint száz titkos műveletet tárt fel. A KGB számára Kolokol, azaz Harang néven vált ismertté. Árulása következtében legalább tíz CIA-informátor, köztük Dmitrij Poljakov vezérőrnagy, a szovjet katonai hírszerzés egyik meghatározó alakja, a kivégzőosztag keze által találta magát. Poljakov több mint két évtizeden át szolgált titkos információkkal a Nyugat számára. A történészek egybehangzó véleménye szerint Ames a CIA történetének legnagyobb kárt okozó kettős ügynöke volt, akinek tevékenysége súlyos következményekkel járt.

Ames helyzete rendkívül kényes volt: a CIA szovjetellenes elhárító részlegének élén gyakorlatilag minden titkos információhoz hozzáfért, ami az amerikai és nyugati műveleteket érintette. Részt vett más hírszerző ügynökségek kihallgatásain is, így például találkozott Gordijevszkijjel, aki a brit hírszerzés egyik legértékesebb forrásának számított. Ennek következtében olyan abszurd szituáció alakult ki, hogy a KGB legfontosabb árulóját a CIA-nál a KGB legnagyobb beépített embere hallgatta ki.

Gordijevszkij emlékeiben elevenedett meg, hogy az amerikaiak rendkívül precízek és szakértők voltak. Lelkesedéssel osztottam meg velük minden tudásomat. Nagyon tetszett, ahogyan végezték a munkájukat. Most már tudom, hogy ott ült közöttük [Ames]. Ezért minden egyes válaszom és az összes friss információ, amit megosztottam, eljuthatott a KGB-hez.

Ames már fiatalon belemerült a kémkedés rejtelmeibe, hiszen apja a CIA elemzője volt, aki segítette fiát, hogy bejusson az ügynökség kötelékébe, miután Aldrich úgy döntött, félbehagyja tanulmányait. Az árulása mögött nem ideológiai meggyőződés állt, hanem - saját szavai szerint - a pénzügyi nehézségek. Pedig pályafutása ígéretesen indult: feleségével, Nancy Segebarth-tal, aki szintén CIA-ügynök volt, Törökországba vezényelték, ahol az ügynökök toborzása volt a feladata. 1972-ben azonban Washingtonba rendelték vissza, mivel főnökei úgy vélték, hogy nem alkalmas a terepmunkára. Ezt követően orosz nyelvet tanult, majd a szovjet tisztek elleni akciók tervezésében kapott szerepet.

Ames apjának karrierjét az alkoholizmus törte félbe, és hasonlóan járt a fia is. 1972-ben részegen, egy női CIA-munkatárssal intim helyzetben talált rá egy kollégája, emiatt megromlott a kapcsolata a vezetéssel. A slendrián hozzáállása sem segítette: 1976-ban például a metróban felejtett egy aktatáskányi titkos iratot.

1981-ben új esélyt kapott a szervezettől, Mexikóvárosba küldték, de az alkoholproblémái miatt ott sem tudott igazán kiemelkedni. Egy alkalommal olyan részeg volt egy közúti baleset után, hogy a rendőrök kérdéseire nem tudott válaszolni, de még az érte küldött amerikai diplomatát sem ismerte fel. Egy másik esetben egy kubai tisztviselővel üvöltözött trágárul egy diplomáciai fogadáson. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, felettesei alkoholelvonót javasoltak neki.

Közben Maria del Rosario Casas Dupuy, egy kolumbiai kulturális attasé, különös figyelmet kapott, mivel a CIA ügynökeként tevékenykedett. A kapcsolatuk fokozatosan mélyült, és végül Ames elhagyta feleségét, Nancy Segebarthot. Ezt követően összeházasodtak Rosarióval, és együtt tértek vissza az Egyesült Államokba, ahol új életet kezdtek.

Annak ellenére, hogy szakmailag nem brillírozott, 1983-ban kinevezték a CIA szovjetellenes elhárítási részlegének vezetőjévé - és innentől rálátott a CIA szinte összes titkos akciójára. Az új feleség költekezései, a válás költségei, és az egyre növekvő adósságai miatt azonban teljesen ellehetetlenült anyagilag. Egy szenátusi meghallgatáson azt mondta: "Hatalmas pénzügyi nyomás nehezedett rám, de utólag visszanézve, talán túlreagáltam."

1985. április 16-án, néhány pohár alkohol után Ames belépett a washingtoni szovjet nagykövetségre. Az ottani recepciósnak átadott egy borítékot, amelyben kettős ügynökök nevei, saját CIA-azonosítói és egy 50 ezer dolláros követelés szerepelt. Később azt állította, csak egyszeri üzletet tervezett, hogy kihúzza magát a pénzügyi csávából. Erre úgy emlékezett vissza, hogy "átléptem egy határt, ahonnan nem volt visszaút".

Ettől kezdve kilenc éven át látta el a KGB-t a CIA legféltettebb titkaival. Fogta a dokumentumokat - például a moszkvai űrközpont lehallgatásáról vagy a rakéták nukleáris tölteteit számláló technológiáról -, bedobozolta, és egyszerűen kivitte az épületből. Mivel rendszeresen találkozott orosz diplomatákkal, szinte zavartalanul adhatta át nekik az információkat, vagy ott hagyta őket előre megbeszélt titkos, úgynevezett dead drop helyeken.

"Ha átadás volt, először egy krétajelzést tett, mondjuk, egy postaládára. Ha a krétajel eltűnt, tudta, hogy a dokumentumokat átvették"

- mondta Leslie G. Wiser FBI-ügynök, aki a szövetségi nyomozóiroda kötelékében foglalkozott Ames ügyével. Ames révén a KGB lényegében az összes CIA-ügynököt azonosította a Szovjetunióban - és ezzel gyakorlatilag megszűnt az amerikai hírszerzés ottani hálózata. "Nem tudok más olyan kémről az Egyesült Államokban, aki ekkora emberveszteséget okozott volna" - mondta Wiser. A CIA-nál már 1986-ban elkezdték keresni a téglát, de Ames ezután még hosszú évekig kémkedett az oroszoknak.

A Szovjetunió körülbelül 2,5 millió dollárral honorálta Ames árulását. Ő ezt a hatalmas összeget nem titkolta: 540 ezer dollárért készpénzben vásárolt új otthont, luxusautókra költött, és fényűző életet élt – mindezek ellenére hivatalosan soha nem keresett évi 70 ezer dollárnál többet. E szokatlan életstílus végül felkeltette a hatóságok figyelmét, és így került az FBI érdeklődésének középpontjába, míg végül 1994-ben letartóztatták.

Ames vallomást tett, és a vádalku keretében hozzájárult felesége, Rosario büntetésének enyhítéséhez - a nő elismerte, hogy tudott a pénzről és a titkos találkozókról. Ő öt év után szabadult. A CIA legmagasabb rangú árulója azonban továbbra is életfogytiglani börtönbüntetését tölti az Indiana állambeli Terre Haute szövetségi börtönében. A nyomozást vezető Wiser ügynök saját szavaival élve, Ames soha nem érezte igazán megbánásnak a tettét, csupán azt sajnálta, hogy végül lebukott.

Aldrich Ames története nem csupán izgalmas, hanem rendkívül tanulságos is, hiszen a CIA belső ügyeinek árulója hosszú éveken át sikeresen elkerülte a lebukást, még akkor is, amikor már gyanakodtak a szivárgásra. A "Circle of Treason: A CIA Account of Traitor Aldrich Ames and the Men He Betrayed" című könyv részletesen feltárja, hogyan játszotta ki saját ügynöktársait, és miként manipulálta a helyzetét, hogy elkerülje a hatóságok figyelmét. E történet alapján készült a "The Assets" című sorozat is, amelyet az ABC 2014-ben mutatott be, bemutatva Ames árulásának drámai következményeit és a CIA rendkívüli kihívásait.