Az Art Deco stílus lenyűgöző világában a „királynő” fogalma nem csupán egy személyt, hanem egy teljes korszakot is magában foglal. A Demokrata cikkében az Art Deco esztétikájának csillogása és eleganciája bontakozik ki, bemutatva a művészet és a design ta
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/kultura/az-art-deco-kiralynoje-937397/
Tamara Łempicka életrajzával kapcsolatban rengeteg kérdés merül fel, és sok mindent csak feltételezhetünk. A művészet iránti szenvedélye miatt csupán annyit osztott meg magáról, amennyit fontosnak tartott. Származása körüli bizonytalanságok miatt lehet, hogy Varsóban, de akár Moszkvában is látta meg a napvilágot 1894. vagy 1898. május 16-án, mint Tamara Rozalia Gurwik-Górska. Gyermekéveit az Oroszországhoz tartozó Varsóban töltötte, majd 1916-ban, Szentpéterváron házasodott össze Tadeusz Łempickivel, az ügyvéddel, akit egy operaelőadás során ismert meg.
A férfi az októberi forradalom viharában börtönbe került, de Tamara elhatározott kapcsolatai révén sikerült kiszabadítania őt. Miután újra együtt voltak, lányukkal, a Kizette néven ismert Maria-Krystynával, Párizsba költöztek, ahol új életet kezdhettek. Mivel gyakorlatilag mindent elveszítettek, Tamara elhatározta, hogy Párizs leghíresebb festőnője lesz, és mindent meg fog tenni ennek érdekében.
Kezdetben a kubizmus hatása alatt bontogatta szárnyait, ám végül az art deco irányzat mesterévé vált, stilizált technikáját pedig a reneszánsz nagyságai inspirálták. Eleinte főként portrékat alkotott, markáns és egyedi stílusban, amely azonnal megkülönböztette őt a többi művésztől: "Száz vászon között az én műveim mindig azonnal felismerhetőek voltak. (...) gyorsan, precíz ecsetvonásokkal dolgoztam. A technika, a mesterség, az egyszerűség és a jó ízlés voltak a céljaim. Soha nem az utánzás hajszolása motivált, hanem egy új stílus megteremtése, élénk, ragyogó színek használata, és a modellek eleganciájának kiemelése" - hangsúlyozta.
Tamara hamarosan a párizsi művészvilág egyik megkerülhetetlen, központi alakjává vált, kapcsolatban állt mindazokkal, akik a két világháború közti Párizsban számítottak. Társaságához tartozott többek között Picasso, André Gide, Jean Cocteau, Gertrude Stein, Coco Chanel és Marlene Dietrich. Első eladott portréiból lakást vásárolt a rue Mechain egyik modernista épületében, ahol később elegáns partikat rendezett, hogy bemutassa műveit. A legnevesebb divattervezők küldték el neki kreációikat, miközben ő is aktívan részt vett a divat világában, ruhákat varrt és ékszereket készített. Férje azonban nem sokáig bírta elviselni felesége szabad szellemű életmódját, és végül 1927-ben elhagyta őt egy másik nő miatt. Tamara ezt a fájdalmat hosszú időn át nem tudta feldolgozni, és bosszúból megfestette A tökéletlen férfi című portréját. A képet azonban sosem fejezte be, a bal kézfej, amelyre a jegygyűrűt szánt, hiányzott róla, mint egy meg nem élt ígéret.
Legismertebb festményei közé tartozik a Die Dame német divat- magazin címlapjára is felkerült Önarckép vagy Tamara a zöld Bugattiban (1929), illetve a leggyakrabban reprodukált Fiatal lány kesztyűben (1930).
Tamara Łempicka élénk színekkel megfestett, figyelemfelkeltő portréi és merész aktábrázolásai nemcsak a tengerentúlon, hanem világszerte híressé tették őt. Miközben szülőföldje, Lengyelország iránti érzelmei élete végéig mélyen megmaradtak, művészetét sokáig háttérbe szorították, és csak később fedezték fel újra. A Lublini és a Krakkói Nemzeti Múzeumban rekordlátogatottságú Łempicka-kiállításokat tartottak, emellett Grzegorz Musiał, a lengyel irodalom kiemelkedő alakja is megörökítette életét „Én, Tamara” című könyvében. A tavaly magyar nyelven is megjelent regény után most újabb lehetőség nyílik a látogatók számára, hogy megismerjék Tamara Łempicka életének legfontosabb pillanatait és legikonikusabb festményeit a Lengyel Intézet Nagymező utcai kiállítótermében. Az esemény 2025. január 21-én, kedden este hat órakor kezdődik, és Bordács Andrea művészetkritikus, esztéta, az ELTE SEK Vizuális Művészeti Tanszékének tanszékvezetője nyitja meg, míg a köszöntőt Jarosław Bajaczyk, a Lengyel Intézet igazgatója mondja el.
