Az egész országot mély szomorúság önti el a 79 éves Kossuth-díjas művész távozása miatt.

A második legjobb Hamlet – egy különleges életút nyitánya.

105 évvel ezelőtt, 1919 tavaszán Zalaegerszegen látta meg a napvilágot egy fiú, akit később a színpadok csillagaként ismerhettünk meg: Gábor Miklós. Egy angol színházi szakértő úgy nyilatkozott róla, hogy csak Laurence Olivier tudta hitelesebben megformálni Hamletet - vagy inkább mellette, nem utána. Bársonyos hangja, kimagasló műveltsége és határtalan alázata különleges egyéniséggé tette a magyar színházi világban.

Gábor Miklós, a neves színművész, 1959-ben készült felvételen látható. A fotó a Fortepan archívumából származik, és a kiváló fotográfus, Kotnyek Antal munkáját dicséri.

Miklós gyermekkorát a mozi világában töltötte, édesapja filmes álomgyárának varázslatos atmoszférájában. Mégis, az igazi szenvedélyét nem a filmek, hanem az irodalom jelentette. Lassan, de biztosan elmerült a magyar irodalom kincseiben – Kosztolányi, Babits és Ady művei szinte magával ragadták. Fiatalon már a színpadon is megmutatta tehetségét, miközben saját írásaival kísérletezett. Az írás iránti vonzalma nem csupán véletlen: apja versei is fellelhetők voltak itt-ott, így a tehetség öröksége szinte belé ivódott.

A történelem azonban közbeszólt. A fiatal Gábor már 21 éves korában a Nemzeti Színház tagja lett, ám származása miatt mindössze egy hónap elteltével az utcára került. A második világháború viszontagságait túléve 1948-ban végül berobbant a köztudatba, amikor megjelent a ma már kultikusnak számító Valahol Európában című filmben.

Nem csupán a színház színpadán, hanem a nők szívében is hamarosan otthonra talált. Először Rákosi Máriát választotta feleségül, ám a házasságuk gyorsan zátonyra futott. Az igazán sorsfordító találkozó azonban még csak ezután következett: a Művész Színházban játszott, amikor egy este Ruttkai Éva - édesanyjával az oldalán - leült az előadásra. Éva később elmesélte, hogy már az első pillanatban érezte, hogy valamikor Gábor Miklós karjaiban fog kikötni.

A Magyar Rádió stúdiójában készült el Günter Eich „Allahnak 100 neve van” című rádiójátékának felvétele. A produkcióban Gábor Miklós és Ruttkai Éva színművészek nyújtották emlékezetes teljesítményüket az 1963-as évben. (Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán)

Így is történt. Az '50-es évek romantikus álompárja bontogatta szárnyait, amikor ők ketten egymásra találtak. Az esküvő után, 1953-ban, megérkezett a családjuk kis fénysugara, Júlia. Gábor Miklós, aki akkor még a kommunista ideológiákban bízott, csatlakozott a párthoz is. De ahogy a 1956-os forradalom leverése bekövetkezett, benne valami végleg megváltozott, és a korábbi hitéből fakadó lelkesedése eltűnt.

Kívülről nézve úgy tűnt, hogy Ruttkai és Gábor kapcsolata örök időkre szól. Az élet azonban más irányt vett, sorsukat váratlan fordulatok formálták. Egy vidéki fellépés alkalmával Ruttkai Éva találkozott Latinovits Zoltánnal, és közöttük egy szenvedélyes viszony bontakozott ki. Latinovits, a mindig heves és érzékeny művész, hasonló temperamentummal bírt, mint Gábor, ám mégis sokkal vadabb és kiszámíthatatlanabb volt.

Bár Éva elhagyta Gábort, Latinovits sosem tudott szabadulni az előző kapcsolat árnyékától - féltékenysége gyakran okozott feszültséget.

A sors végül újra kedvezett Gábor Miklósnak. Harmadik felesége, Vass Éva, szintén a színpad világában mozgott, és bár 14 évvel fiatalabb volt, tökéletes társként lépett Gábor életébe. A sors nem ajándékozta meg őket közös gyermekkel, de számukra rendkívül fontos volt, hogy Gábor lánya, Júlia mindig megtalálja a helyét a családban. Vass Éva 2019-ben, 85 éves korában távozott az élők sorából, de emléke örökké velük marad.

Nem csupán a színpadon hagyott maradandó nyomot. Írásaiban is egy varázslatos univerzummal ajándékozott meg minket - több könyve is napvilágot látott, és szinte egész életén át naplót írt. Ezek a személyes feljegyzések azonban jelenleg rejtélyes homályban pihennek: lánya a Széchényi Könyvtárnak adományozta őket, azzal a titkos kikötéssel, hogy először 2048-ban kerülhetnek napvilágra belőlük részletek.

Színházi előadások előtt gyakran tejet kortyolgatott, miközben mások már szöveget ismételtek vagy kávét ittak. Egy eset kivételével sosem keverte össze a színpadi szerepeit a való élettel - egyszer viszont annyira azonosult karakterével, hogy egy veszekedés során szinte átváltozott a figurává, amitől maga is megijedt.

Idős korában új kihívások elé állította magát, és rendezőként is kipróbálta tehetségét, miközben továbbra is boldogan élt Vass Éva társaságában. Szenvedélyesen rajongott a kutyákért, a rajzolásért és a legújabb technológiai vívmányokért. Kezdetben írógépen alkotott, ám később a számítógépek varázslatos világa is elbűvölte, új dimenziókat nyitva meg számára az alkotásban.

1998-ban, 79 éves korában búcsúzott el tőlünk, de hagyatéka tovább él, hiszen lányának, Júliának köszönhetően mindig velünk marad. Mindannyian, akik a Mágnás Miska vidám jeleneteit néztük, vagy a színházban a könnyeinket törölgettük, amikor ő Hamlet szerepében ragyogott, érezzük a jelenlétét.

Gábor Miklós nem csupán a színpad mestere volt – ő a színház szelleme. Egy olyan időszak képviselője, amely már eltűnt a múlt homályában, de meséi és élményei örökre velünk élnek. Hangja, arca, és az általa megformált versek mélyen beleivódtak lelkünk szövetébe, és sosem fognak elhalványulni.