Fedezd fel az iráni kultúra csodáit: Bátor iráni film diadala Cannes-ban! Ha szeretnéd megismerni a mélyebb jelentéseket és a gazdag hagyományokat, ezeket a könyveket mindenképpen nézd meg! - Könyves magazin

Jafar Panahi iráni rendező vihette haza a cannes-i filmfesztivál Arany Pálma-diját rendszerkritikus, bátor és őszinte filmjéért. A rendező ült már börtönben politikai felszólalásai miatt, ezt a filmet is titokban forgatta.

Jafar Panahi iráni filmrendező legújabb alkotása, az It Was Just an Accident, elnyerte a 2025-ös cannes-i filmfesztivál Arany Pálma-díját. A film nem csupán a tehetséges rendező egyedi látásmódját tükrözi, hanem éles kritikát fogalmaz meg az iráni politikai rendszerrel szemben is, ami miatt a forgatás körülményei rendkívül titkosak voltak. Panahi saját tapasztalatait is mesterien szőtte bele a történetbe, ezzel még inkább mélyítve a film érzelmi és társadalmi hatását.

A történet középpontjában öt karakter áll, akik egy sorsfordító napon szembesülnek azzal a személlyel, aki a börtön falai között megpróbálta megsemmisíteni őket. A film bátran és hitelesen tükrözi Irán jelenlegi politikai helyzetét, miközben a rendező saját, fájdalmas tapasztalataiból merít. Korábban többször is elnyomták a hangját, mivel politikai véleményei és alkotásai miatt börtönbe zárták. 2010-ben húsz évre eltiltották a filmes munkától, és 2023-ig nem hagyhatta el az ország határait. A mű egy mélyreható reflexió a szabadságról és a megküzdésről, amely a nézők szívéhez és elméjéhez egyaránt eljut.

Panahi viszont tovább forgatott, ez a filmje is titokban készült.

A díj átvételekor megtartott rövid beszédében így fogalmazott: ezt a filmet azoknak a művészeknek szenteli, akik politikai okok miatt kénytelenek voltak elhagyni Iránt. Kifejezte reményét, hogy egy napon visszatérhetnek, és újra szabadon alkothatnak hazájukban.

A hírhez kapcsolódóan különleges könyvajánlóval készülünk, amelyben iráni írók műveit emeljük ki.

Az egyik legismertebb iráni műalkotás kétségtelenül Marjane Satrapi „Persepolis” című képregénye. A történet középpontjában Mardzsi áll, aki mindössze tízéves, amikor a nőket kendők viselésére kötelezik, jogaikat pedig drámaian korlátozzák. Ekkor történik meg az első bombázás Irak részéről Teheránban. A fiatal lányban él a vágy a változás iránt: aktívan részt vesz a tüntetéseken és bátran ellenáll a fennálló rendszernek. Szülei azonban úgy döntenek, hogy Ausztriába küldik tanulni, hogy biztonságosabb jövőt biztosítsanak számára. Évekkel később visszatér szülőföldjére, de már idegenként találja magát a megváltozott környezetben.

A Persepolis olyan, mint egy bátor kiáltás a diktatúra sötét árnyékában. Egy szívfacsaró, de mégis humorral átszőtt mű, amely az iszlám forradalomról és annak hatásairól mesél. Felfedi a társadalmi igazságtalanságokat, miközben a nevetés és a könnyek határvonalán egyensúlyozik.

A történetből díjnyertes film is készült 2007-ben.

Satrapi mára a globális művészvilág kiemelkedő alakjává vált, tehetségét a rajzolás, írás, rendezés és színészkedés terén egyaránt megcsillogtatva. Kiállításai révén pedig a közönség számára is bemutatja művészetének sokszínűségét. A "Persepolis" csak a kezdet volt számára, egy fontos lépés az elnyomás és erőszak elleni harcban. Legutóbb Mahsa Amini tragédiája inspirálta őt arra, hogy újra a képregényrajzolás felé forduljon, míg tavaly egy új filmje is napvilágot látott, tovább gazdagítva már így is lenyűgöző életművét.

A nyolcvanas évek iszlám forradalma gyökeresen megváltoztatta az iráni nők életét. Azár Náfíszi, aki Amerikában tanulmányozta az irodalmat, betekintést nyert egy másfajta kultúrába és életformába, ahol a szabadság eszméje sokkal inkább a mindennapok része. Személyesen tapasztalta meg az 1979-es forradalom következményeit, azt, hogyan hatolt be a félelem és a halál az emberek életébe, és hogy a szabadulás egyetlen útja létezett. E könyvében ezt a menekülési utat tárja fel. Angol és amerikai irodalom professzoraként rendszeresen találkozott a legtehetségesebb diáklányaival, hogy betiltott nyugati klasszikusokat vitassanak meg, ezzel bátorítva őket a gondolat szabadságára.

Ez a könyv nemcsak a kultúrák közötti különbségekről mesél, hanem azokról a nőkről, akik az iráni elnyomásban élnek.

Eileen Dunlop, egy 24 éves fiatal nő, akinek az élete hirtelen és drámaian megváltozik. Azt hitte, hogy a meglepetések már rég elkerülték, és hogy a szeretet hiányában telnek majd napjai, miközben alkoholista apját gondozza, illetve a fiatalkorúak börtönében titkárnőként dolgozik. Mindennapjait az elmenekülés gondolataival tölti, próbálva megőrizni a lelki egyensúlyát. Ám egy napon megjelenik Rebecca, a szinte tökéletes és varázslatos lány, aki nemcsak hogy felrázza Eileen monoton életét, de a barátjává is válik, felfedve ezzel a barátság és a szeretet eddig ismeretlen dimenzióit.

A friss barátságuk sajnos nem tart sokáig, mivel a lány hirtelen egy bűnügyi nyomozás sűrűjébe kerül.

"Egy izgalmasan zavaró, baljós és néha szatirikus történet egy nőről, akit senki sem ölel meg" - írtuk a hét könyve kritikánkban. Ottessa Moshfegh az Egyesült Államokban látta meg a napvilágot, édesanyja horvát gyökerekkel bír, míg édesapja iráni zsidó származású.