Bérelt barátnő, hamis érzelmek és egy túlbonyolított anya – a Netflix vígjátéka már az elején elvész a zűrzavarban, mielőtt igazán beindulhatna. Bérelhető feleség – Vélemény.
A Bérelhető feleség (Someone Borrowed) című brazil film érdekes alaphelyzettel indul, és elsőre úgy tűnik, egy üdítő romantikus vígjátékot kapunk, de sajnos útközben elveszti az irányát. A Netflixen elérhető, színes-szagos São Paulo-i helyszíneken játszódó produkció kellemes képi világgal dolgozik, ám a forgatókönyv logikai bukfencein még a leggyönyörűbb naplemente sem tud segíteni.
Természetesen! Itt van egy egyedi megfogalmazás a "A film" kifejezésre: "A mozgóképes alkotás" középpontjában Luiz (Caio Castro), az örök agglegény áll, akit különleges kapcsolat fűz az édesanyjához, ezért és persze a kényelem miatt, nem is tud elszakadni tőle. A negyvenes férfi a mama hotelben él, aminek - bármilyen majomszeretettel is babusgatja őt - az anyja már nem örül annyira. Feleséget akar a fiának és unokákra vágyik. Mivel Luiz hajthatatlan, és csak egyéjszakás, néha kicsit hosszabb kalandjai vannak, édesanyja egy nem túl hiteles drámai fordulattal
És hogy mivel veszi erre rá? Súlyos betegségével, amivel nemcsak őt, hanem a többi gyerekét is sokkolja.
Mit tesz ilyenkor az édesanyjáért aggódó, örökségre áhítozó fiatalember? Hát, lecsap egy barátnőre, akivel megjátszhatják, hogy már régóta egy párt alkotnak. A feladat szempontjából úgy tűnik, hogy egy, a csőd széle felé sodródó színésznő a legjobb választás. Ám hamarosan kiderül, hogy függetlenül attól, mennyire ügyes a színészi előadás, a helyzet egyre inkább kicsúszik a kezek közül, és a káosz elkezd burjánzani.
A szituáció már-már abszurd, de mégsem ez a fő probléma, hanem az, hogy a film ezt az abszurditást sem képes igazán a javára fordítani. Eléggé valószínűtlen az, hogy az anya elhiszi, hogy elkényeztetett fia élete csak úgy "hozható helyre", ha menyasszonya lesz. Már itt megkérdőjelezhető az egész: ha tényleg hinne a halál közelségében, miért érdekelné, hogy a fia őszintén változik-e meg, vagy csak megjátssza?
Természetesen! Itt van egy egyedi megfogalmazás a "A film" kifejezésre: "A mozgóképes alkotás"
Az alapötlet rendkívül figyelemfelkeltő: a "bérelt menyasszony" motívum már számos vígjátékban felbukkant, és ha ügyesen bánunk vele, igazán szórakoztató lehet.
Vitathatatlan, hogy Caio Castro és Thati Lopes párosa valóban működik. Kettejük között egyértelmű kémiai vonzalom érezhető, ami a vígjátékokhoz elengedhetetlen könnyedséget is biztosítja. Lopes karaktere, Luana, nemcsak hogy sziporkázik a színpadon, de érzékeny pillanataiban is hiteles marad – persze, amennyire ezt a forgatókönyv lehetővé teszi. Caio Castro karizmája pedig igazi mentőövet nyújt a darab második felében, amikor a történet már kezd egy kicsit szétesni.
Természetesen! Itt van egy egyedi megfogalmazás a "A film" kifejezésre: "A mozgóképes alkotás" vizuálisan kellemes: São Paulo elegáns belvárosi lakásai, bájos kis éttermei és tetőteraszos jelenetei ideális díszletet biztosítanak. Olyannyira, hogy
A rendezés - Fabiana Winits művészi érintésével - ugyan precíz és alapos, de nem igazán hoz új színt a palettára. Olyan érzésünk van, mintha egy biztos kézzel, de érzelem nélkül megalkotott reklámfilmbe csöppentünk volna, amely másfél órán keresztül csak a biztonságos, de unalmas ösvényeken halad.
A legfőbb probléma továbbra is a történet alakulása, ami időnként nemcsak érthetetlen, hanem kifejezetten zavarba ejtő is.
Bár egyes jelenetek önállóan is hatásosak, az összkép mégis zavaros és üres érzést kelt.
Mindezek ellenére nem egy teljesen élvezhetetlen filmről beszélünk. Akiknek kedvük támad egy könnyed, egyszeri nézésre szánt romantikus vígjátékhoz – főleg, ha vonzódnak a latin-amerikai atmoszférához és a brazil színészi teljesítményekhez – felfedezhetik benne a maguk örömét. Ugyanakkor nem titok, hogy sokkal mélyebb és izgalmasabb élményt is ki lehetett volna hozni belőle.
