A TSZP aktívan tevékenykedik | Demokrata
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/velemeny/dolgozik-a-tszp-976355/
Nem sokon múlt, hogy nem nyilazták agyon. Persze amerikai volt és hivatásos jóember, aki köp mindenre, ami másoknak szent, a legkisebb mértékben sem tiszteli mások kultúráját és azon törekvését, hogy az életüket a maguk rendje szerint éljék. Ő ezt nem így látja, úgy gondolja, hogy egy fejlettebb igazságnak joga van akár el is törölni a Föld színéről egy kevésbé fejlettet, mert az egyetemes jó megállíthatatlan fejlődése a legfőbb törvény. Csónakba ült tehát, és ellavírozott a szentinelézek szigetére. Szerencséje volt, az őslakosok nem vették észre és időben eliszkolhatott a partról, de ott hagyta nekik a fejlettebb igazság szimbólumát, egy környezettudatos dobozba zárt Coca-Colát. Bizonyságul elhozott magával egy marék homokot, amit aztán az indiai rendőrök, akik magánlaksértésért letartóztatták, elkoboztak tőle.
Tudom, e túl korán elkezdett választási kampány elején, amikor az ellenzék hisztérikái a fővárosi hidak időleges elállásával (lásd: útonállás) igyekeznek maguk felé irányítani a közfigyelmet, valamint a legszebb magyar folyó - Istenem, de rég volt, amikor tényleg minden cseppjében magyar volt! - nevét pofátlanul elorozva (ugyanis e pártnak az a neve, hogy Tisztelet és Szabadság Párt, ami betűszóval szabatosan TSZP lenne, de az kellemetlenül emlékeztet a kommunista mezőgazdálkodás átkára, a TSZCS-re, ezért igazítottak rajta és lett Tisza, mert az olyan magyarosan hangzik), a TSZP-sek éppen zajló szorgos aláírásgyűjtésekor kicsit időszerűtlennek látszik a szentinelézek legújabb kalandjára kitérni, de kérem, higgyék el, van benne logika.
Az Északi-Szentinel-sziget az Andamán-szigetcsoport rejtett gyöngyszeme, a Bengáli-öböl szívében. Itt él a szentinelézek népe, akik fekete bőrükkel és ősi hagyományaikkal élik mindennapjaikat, elzárkózva a külvilágtól. A sziget lakói rendkívül ellenségesek, ha idegenekről van szó: akik mégis megkísérlik a kapcsolatfelvételt, mint például az amerikai hittérítő, John Chau, nem élik túl a találkozást, mivel elutasítják a hitük megkérdőjelezését. Mindez arra ösztönöz minket, hogy mélyebben elgondolkodjunk azon, miért is választják az elszigeteltséget. A sors iróniája, hogy az indiai állam és a világ többi része védi és tiszteletben tartja ezt az utolsó, párszáz fős ősi közösséget. A terület szigorúan védett, az indiai haditengerészet hajói pedig folyamatosan őrzik a kőkorszaki életformát élő emberek nyugalmát. Most azonban egy váratlan esemény történt: a közéjük került egy doboz Cola. Kíváncsiak lehetünk, milyen hatással lesz ez az egyszerű ital a szentinelézek pszichológiájára és életvitelére, hiszen a modern világ hatásait eddig távol tartották tőlük.
Nem azt állítom, hogy mi is olyan elszigetelt módon élünk, mint a szentinéliek, bár megértem, miért vonakodnak a külvilággal való kapcsolattól. Inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy talán érdemes lenne elmélyednünk az önvédelmi reflexeink erősítésében. A magyar lelket túl sok hazugság és ártalmas hatás éri, és ezek közül az egyik legkárosabb az úgynevezett "olyan mintha" kábítószer. Amikor emberek, akik magyarnak vallják magukat, csatlakoznak olyan mozgalmakhoz, amelyeknek rejtett célja a nemzeti szuverenitás megszüntetése és a magyar identitás gyengítése egy, a fejlettebbnek tartott atlanti identitás javára, akkor fontos, hogy tudatosítsuk, mi történik körülöttünk.
Nem véletlen, hogy ezeket a ravaszul megtervezett árulás alapvető elemeit szigeteknek nevezik. E szigetek létrejöttének célja éppen az, hogy a létező Magyar Sziget viszonylagos függetlenségét, amely a legnagyobb kincsünk, véglegesen aláássák.
