Íme három egyértelmű jel, hogy a született mártír szerepében tetszelegsz:

"Már megint lekéstem a vonatot! De hát a piros lámpa volt a ludas, különben tutira időben érkeztem volna!" – ismerős a szituáció? Vannak, akik mindig találnak egy gyors kifogást, hogy elhárítsák a felelősséget, és másokat hibáztassanak a problémákért. Pedig a valóság gyakran az, hogy nem a közlekedési lámpák működnek hibásan, hanem egyszerűen te indultál el későn, és nem szántál elég időt az útra. Néha érdemes lenne megállni egy pillanatra, és átgondolni, tényleg mások a felelősek, vagy csak mi magunk nem terveztük meg eléggé a dolgainkat.

Azok az egyének, akik folyamatosan az áldozat szerepében tetszelegnek, hajlamosak másokat okolni minden egyes nehézségért, ami az életükben bekövetkezik. Szilárd meggyőződésük, hogy a sorsuk csupán rossz események sorozata, és úgy érzik, semmilyen hatással nincsenek a saját életük alakulására. Ugyanakkor léteznek finomabb jelek is, melyek arra utalhatnak, hogy valaki állandóan a környezetét és embertársait okolja a sorscsapásaiért, ezzel is megerősítve az áldozati identitását.