FEOL - Fontos, hogy mélyebben megismerjük a mártírok életútját és a sorsukra jutott tragédiákat!

A Városi Levéltár és Kutatóintézet, együttműködve az Oktatási Hivatal Székesfehérvári Pedagógiai Oktatási Központjával, egy különleges szakmai napot szervezett. Az esemény a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapjához kapcsolódott, és február 28-án, pénteken került megrendezésre a Zichy liget 10-es szám alatt található kutatóintézet falai között.

A legtöbben a kommunista diktatúra emléknapja kapcsán rendezett eseményre érkeztek, ahol aznap délelőtt Laczkó Gábor igazgató, mesterpedagógus indította el a kiállítást a Vasvári Pál Általános Iskolában.

- Rendkívül lényeges, hogy a jelenlegi generációk, főként a fiatalok, minél részletesebb ismereteket nyerjenek a múlt eseményeiről, amelyek egyre inkább a homályba vesznek - nyitotta meg a rendezvényt Mészáros Attila alpolgármester. - Az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakából főként az országos szintű események kerülnek a figyelem középpontjába, azonban elengedhetetlen, hogy a pedagógusok a helyi történésekről is bővebb tájékoztatást kapjanak. Köszönet a szervezőknek és az előadóknak, hogy felvállalták ezt a fontos témát. Meg kell értenünk, milyen borzalmakat szenvedett el a közösség a diktatúra uralma alatt a székesfehérvári események következtében. Bízunk benne, hogy a jövőben sokan hasznosítani tudják az itt elhangzottakat, és továbbviszik a mai szakmai nap üzenetét: ilyen tragédiák soha, de soha többé nem ismétlődhetnek meg!

A kommunista diktatúra áldozatairól emlékeztek meg

A jogtalanság jogának izgalmas világa: A törvények és a morál határvonalán A jogtalanság joga egy olyan fogalom, amely a jogi normák és az etikai elvek közötti feszültséget tükrözi. Az emberek gyakran találkoznak olyan helyzetekkel, ahol a törvények nem tükrözik a társadalmi igazságosságot, és ilyenkor felmerül a kérdés: mi a helyes és mi a jogszerű? Létezik-e joga az embernek ahhoz, hogy a jogtalanság ellenére is küzdjön a saját igazáért? E kérdések körül formálódik a jogtalanság jogának fogalma, amely folyamatosan kihívások elé állítja a jogalkotókat és a jogalkalmazókat. Az egyén szabadsága és a közjó védelme közötti egyensúly megteremtése nem csupán jogi, hanem etikailag is rendkívül fontos feladat.

Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorló koncepciós perekről Horváth Attila tanszékvezető egyetemi tanár, alkotmánybíró tartott előadást.

A szabadságharcot követően az ország teljes területét alaposan feltérképezték, és különböző zónákra osztották, miközben a magyar népesség minden egyes tagját átvilágították. Az első lépésként azok letartóztatása kezdődött, akik fegyverrel küzdöttek, de a többségük elhagyta az országot: körülbelül kétszázezer ember menekült el, és ez a demográfiai sokk a mai napig érezhető következményekkel jár. Csak azokat tudták felelősségre vonni, akik a "kalandvágy" szellemében itthon maradtak. Azokat, akik aktívan részt vettek a mozgalomban, beszédeket mondtak, vagy a nemzetőrség tagjaiként tevékenykedtek, egyenként összegyűjtötték. Körülbelül 23 ezer embert zártak börtönbe csupán néhány forradalmi nap miatt. Hivatalosan 229 embert akasztottak fel, míg 16 ezret internáltak. Székesfehérváron is megpróbálták elítélni azokat, akik befolyással bírtak, vagy a jövőben potenciálisan befolyásosak lehettek. Itt kezdődött a jogtalanságokkal teli jogrend, statáriális eljárások indultak, de sok bíró nem kívánt részt venni a megtorlásban, ezért népbíróságokat állítottak fel, hasonlóan a második világháború utáni időszakhoz. Az ilyen bírók közül soknak nem volt jogi diplomája, és jogászi végzettségük sem. Még a hetvenes években is akadtak, akik csupán jogi gyorsképzésen vettek részt, de hűséges párttagként bizonyultak. Gyakran előfordult, hogy a halálos ítéleteket másodfokon szabták ki, mivel az elsőfokú bíróságon a vádlottal is szembe kellett nézni, míg a másodfokú tárgyalásra csupán a papírok érkeztek. Ráadásul a kivégzések során mindig az elsőfokon eljáró bíró volt köteles részt venni.