**Fertőző? Kiújulhat? Mi segíthet ellene? Tények és tévhitek a tüdőgyulladás kapcsán** A tüdőgyulladás, vagy más néven pneumónia, egy olyan betegség, amely a tüdő szöveteit érinti, és gyakran fertőző jellegű. De vajon mennyire terjed ez a betegség, és mi

A tüdőgyulladás a fejlett országokban a leggyakoribb halálokok között található, és fontos, hogy tisztában legyünk e betegség jellemzőivel. Nézzük meg, mit érdemes tudni róla!

A betegséggel összefüggő gyakori kérdésekre keresünk választ dr. Hidvégi Edit tüdőgyógyász, a Tüdőközpont szakértője segítségével.

A baktériumok által kiváltott, hagyományosnak számító tüdőgyulladások tipikus jelei a következők:

A hirtelen kialakuló, magas láz, gyakran hidegrázás, köhögés, rossz általános közérzet, sápadtság, hányás és hát- és hasi fájdalom, mely különösen csecsemőkorban gyakori. Súlyosabb esetekben nehézlégzés, szapora pulzus, illetve magas légzésszám (>30/perc), zavartság alakulhat ki.

A csecsemők, idősek és legyengült immunrendszerű egyének esetében a tüdőgyulladás gyakran alattomosan alakul ki, anélkül, hogy a szokványos, könnyen észlelhető tünetek megjelennének. Különösen az újszülöttek esetében a betegség jelei finoman, de figyelmeztetően mutatkoznak. A baba étvágya csökkenhet, hőemelkedés léphet fel, vagy a testhőmérséklet akár csökkenhet is. Ezen kívül a sápadtság és a szapora szívműködés is intő jel lehet, s a kisbaba összképe sajnos elesettnek tűnik.

Az idős korúak tüdőgyulladása gyakran meglepő módon nem jár magas lázzal. Ha egy idős személy ok nélkül az ágyában marad, és gyengeséget, esetleg zavarodottságot vagy félrebeszélést mutat, fontos, hogy a tüdőgyulladás lehetőségére is gondoljunk. Emellett idegrendszeri problémák esetén a félrenyelés gyakori jelenség, ami szintén hozzájárulhat a tüdőgyulladás kialakulásához.

Sokan azt hiszik, hogy a tüdőgyulladás már nem jelent komoly kockázatot, és az antibiotikumokkal egyszerűen orvosolható probléma. Ez azonban egy téves elképzelés, mert a betegség valójában súlyos következményekkel járhat, és a kezelés nem mindig olyan egyszerű, mint ahogy azt sokan gondolják.

Sokan tévesen gondolják, hogy a tüdőgyulladás minden esetben kórházi kezelést igényel. Valójában azonban csak a veszélyeztetett vagy súlyos állapotú betegek esetében van szükség kórházi ellátásra, míg a kevésbé súlyos esetek otthoni kezelés mellett is jól kezelhetők.

Tévhit, hogy a tüdőgyulladás gyanúja esetén elegendő a lázcsillapítás, a "majd otthon kifekszem", és nem kell vele orvoshoz fordulni.

Tévhit, hogy a dohányzás segít a tüdőgyulladásos betegnek felköhögni a köpetét, hiszen a dohányzás önmagában is egy hörgőgyulladást vált ki és tart fenn. Egyetlen szál cigaretta elszívása órákra megbénítja a hörgőrendszer legfontosabb öntisztító rendszerének, a csillószőröknek a működését, így jelentősen lassítja a beteg gyógyulását.

Igen, a tüdőgyulladás általában fertőzés következtében alakul ki. A pneumococcusok és az atípusos baktériumok is okozhatnak halmozott megbetegedést kisebb közösségekben, családokban, de ez viszonylag ritka.

Ritkaságszámba megy, hogy egészséges tüdővel rendelkező páciensek pneumoniája a megfelelő kezelés hatására visszatérjen. Ha Önnek a tüdőgyulladása a korábbi helyszínen rövid időn belül újra jelentkezett, javasoljuk, hogy keresse fel a helyi tüdőbeteg-gondozó központot.

A tüdőgyulladásos betegek kezelése és nyomon követése addig tart, amíg a gyógyulás teljes mértékben meg nem valósul, vagy a betegség aktivitása véglegesen megszűnik. A tünetek, mint például a láz, köhögés és nehézlégzés, eltűnését követően még hetekig tarthat, amíg a röntgenfelvételeken is látható elváltozások rendeződnek. Fontos megjegyezni, hogy még a megfelelő kezelés mellett is előfordulhat, hogy a tüdőgyulladások körülbelül negyedében maradnak valamilyen nyomok a tüdőszövetben.

A tüdőgyulladást okozó baktériumok közül a penicillinek csak az egyik csoportjára fejtenek ki hatást, míg az atípusos baktériumok ellen ezek a penicillinszármazékok nem bizonyulnak hatékonyaknak. A betegek panaszainak gyorsabb enyhítése és a hatékonyabb eredmények elérése érdekében az orvosok gyakran két különböző hatásmechanizmusú gyógyszert alkalmaznak egyszerre.