Ígéretek és drótkerítések között, egy kis faluban, a Mocsárosdűlő rejtett kincseit fedezzük fel. De vajon mit rejtenek a napfényes rétek és az álmos istállók? Tehenek békés legelészése, a természet hívogató harmóniája, és a közösség ígérete – minden itt k

Tavaly ilyenkor tettem utoljára látogatást a Mocsárosdűlőn. Akkor már számos civil kezdeményezés bontogatta szárnyait, és a fővárosi tervek mellett természetvédelmi ötletek is születtek, amelyek arra irányultak, hogy miként lehetne megőrizni és helyreállítani ezt a rendkívüli ökológiai értékekkel bíró vidéket. Most, egy év elteltével visszatértem, hogy felfedezzem, mi valósult meg az ígéretekből.

A tájban kocogók és sétálók egyöntetűen megjegyzik: az elmúlt évben alig történt változás. Az illegálisan birtokolt állattartó telepek építményei és villanypásztorai továbbra is ott állnak, ahogy a kertekben felhalmozott lomok és a kerítések tövébe dobált szemétkupacok is. A Mocsárosdűlő egyszerre varázslatos, ligetes vidék és elhagyatott tanyavilág, ahol a dús növényzetet drótkerítések darabolják fel. Egy sáros talicska, itatónak használt vaskádak, valamint napfényben kifakult nejlonzacskók csúfítják el ezt a szinte idilli tájat. A füzek lombjainak árnyékában madarak csicsergése hallatszik, de a háttérben mégis ott tornyosulnak a lomhalmok. A villanypásztorok mögött kérődző tehenek figyelik kíváncsian az arra járókat – ahogy egy éve is tették, és talán már tíz éve is.

Bár papíron rendeződnek az események, a valóság sokkal bonyolultabb. A Mocsárosdűlő területének 24 hektárnyi része már eddig is természetvédelmi oltalom alatt állt, de nemrégiben a főváros újabb 51 hektárt vont védetté. Ez a 75 hektáros terület most rehabilitációra vár, amelyet egy Life-pályázat támogat. A projekt célja, hogy Budapest egyik utolsó természetes vizes élőhelyét visszaadja a természetnek, és egyben a városlakók számára is élvezhetővé tegye azt. Azonban az elmúlt három évtized változásai jelentős kihívások elé állítják a rehabilitációt. Eredetileg a főváros lakótelep építését tervezte a területen, ezért kisajátította a zártkerteket, és a tulajdonosokat kártalanította. Azonban az építkezés végül elmaradt, így sokan úgy döntöttek, hogy mégsem hagyják el a helyet, és azóta illegálisan hasznosítják ezeket a telkeket.

Bardóczi Sándor főtájépítész kifejtette, hogy a tervezési és előkészítési folyamatok előrehaladnak, azonban az illegális területhasználat, különösen az állattartás, jelentős akadályt jelent a megvalósítás szempontjából. "Ha nem tudunk megállapodni a területfoglalókkal, akkor idén végrehajtási eljárásokat kezdeményezhetünk ellenük" - figyelmeztetett. A szakember hangsúlyozta, hogy a legeltetést mindenképpen korlátozni szükséges, mivel az jelenlegi formájában súlyosan veszélyezteti a hely természeti értékeit. Burján Ferenc, Óbuda-Békásmegyer alpolgármestere hozzátette, hogy a főváros együttműködik a Pilisi Parkerdővel a terület megtisztításának érdekében. Az önkormányzat és a Máltai Szeretetszolgálat is részt vesz a munkában, biztosítva, hogy az ott élő hajléktalan emberek megfelelő ellátásban részesüljenek. "Célunk a terület rendbetétele, az illegális létesítmények lebontása és a természetközeli állapot visszaállítása" - mondta Burján, kiemelve, hogy nem csupán a kilakoltatásról van szó, hanem arra is törekednek, hogy minden érintett számára alternatív lakhatást találjanak.

Az eredeti Life-terv közparkkal is számolt a dűlő délnyugati részén, hogy a kutyások ott találjanak maguknak helyet. Ez a terv időközben módosult, mert a területen rábukkantak egy fokozottan védett szöcskefajra, a magyar tarszára. - A tarsza a magas gyepet kedveli, amit az intenzív, villanypásztorral elkerített legeltetés teljesen tönkretesz - mondta Bardóczi. De azt is hozzátette, hogy a kutyások számára is találnak megoldást: őket az Aquincum Park nevű, a vasúton túl fekvő területre igyekeznek majd átirányítani. Ehhez most kezdődik egy koncepció terv kidolgozása, lakossági bevonással.

A főváros a jövőben irányított, kíméletes legeltetéssel számol a Mocsárosdűlőn. Az új koncepció szerint a terelőlegeltetés nem csak fenntarthatóbb, de összeegyeztethető a természetvédelmi célokkal is. A jelenlegi vadon élő állomány számára is fontos lenne, hogy az ökoszisztéma természetes egyensúlya helyreálljon. - Jelenleg az erdőterület rekonstrukcióját készítjük elő. Ezt a Pilisi Parkerdő már tavasszal elkezdte volna, de mire lezárult a közbeszerzés, elérkezett a rügyfakadás ideje, ezért a munkát őszre halasztották - mondta el lapunknak a főtájépítész. A Magyar Madártani Egyesület is jelen van: a Határ út felőli oldalon egy bemutatóközpont épül, amely egy másik, párhuzamos Life-projekt része. - Ez összekapcsolódik a mi programunkkal is, amikor elkészül a központ - mondta Bardóczi. A központ a mocsár madárvilágát mutatja majd be, vezetett túrákkal, madárgyűrűző táborokkal. Az ismeretterjesztés lényegi eleme a tervezett rehabilitációnak. Céljuk, hogy a lakosság is megértse, miért fontos a védett élőhelyek megőrzése, és milyen ökológiai értéket képvisel egy ilyen terület a városon belül.

A főváros közben a terület vízpótlási lehetőségeit is mérlegeli. A Fővárosi Csatornázási Művek jelenleg azon dolgozik, hogy elkészítse a vízjogi engedélyezési tervet, amely lehetővé tenné a csapadékvíz és a vízfolyások hozamának visszatartását. Ez kiemelkedően fontos, hiszen az elmúlt évek aszályai rávilágítottak arra, hogy a vizes élőhelyek vízellátása nélkül az ökoszisztéma gyorsan összedőlhet. A klímaváltozás hatásai már most is érezhetők a Mocsárosdűlőn: a nyarak egyre hosszabbak és szárazabbak, míg a talaj képessége a nedvesség megőrzésére folyamatosan csökken.

A táj rehabilitálása egyelőre lassan halad. Ahhoz, hogy a Mocsárosdűlő valóban Budapest egyik legértékesebb vizes élőhelyévé válhasson, a szavakat tetteknek kell követniük. Egyelőre több az ígéret, mint a változás. A helyiek, a környezetvédők és a szakemberek abban bíznak, hogy a következő év már nem csak a tervezésről és előkészítésről, hanem a valódi beavatkozásról szól majd. A természet visszatérése ugyanis nem történik meg magától: meg kell teremteni a feltételeit.