Gyerekek ezrei fedezik fel az olvasás világát mesterséges intelligenciával működő tanárok segítségével – igazi forradalom vagy csupán zsákutca?

Az Egyesült Államokban hosszú ideje egy láthatatlan, ám annál súlyosabb problémával nézünk szembe: az írástudási válsággal. A Covid-19 világjárvány csak súlyosbította ezt a helyzetet. A tizenkettedikes diákok olvasási teljesítménye a járvány idején olyan mélypontokat ért el, amilyenekre évtizedek óta nem volt példa. Egyre több fiatal küzd azzal, hogy felfogja, amit olvas, és a kérdés már nem az, hogy van-e probléma, hanem az, hogyan tudnánk ebből a nehéz helyzetből kilábalni.

Fotó: 123rf.com

Az írástudási válság mindennapi megjelenése A modern világban, ahol az információ folyamatos áramlása és a digitális kommunikáció uralja életünket, az írástudás hiánya egyre inkább észlelhető problémává válik. Az emberek gyakran találkoznak a kihívással, hogy a szavak helyett a rövidítések és szimbólumok nyelvét használják, ami megnehezíti a mélyebb megértést és a valódi kapcsolatok kialakítását. Az írástudási válság arca nem csupán a fiatal generációkra korlátozódik. A felnőttek között is sokan küzdenek a helyesírás, a grammatikai szabályok vagy a szövegértelmezés terén. Ez a jelenség nem csupán egyéni problémát jelent, hanem társadalmi szinten is hatással van az oktatásra, a munkaerőpiacra és a mindennapi interakciókra. Sok esetben az emberek tudatában vannak a hiányosságaiknak, de a megfelelő források és támogatás hiányában nehezen tudják fejleszteni íráskészségeiket. Az iskolákban ugyanakkor a tantervek gyakran nem elégítik ki a valós igényeket, hiszen a technológiai fejlődés gyorsasága mellett a hagyományos módszerek sok esetben elavultnak bizonyulnak. Ezért fontos, hogy közösségként felismerjük az írástudás fontosságát, és támogassuk egymást a fejlődésben. Az olvasás és írás iránti szenvedély fellendítése, valamint a digitális írástudás erősítése kulcsfontosságú lépések ahhoz, hogy a jövő generációi magabiztosan tudják kifejezni gondolataikat és érzéseiket.

Képzeljünk el egy texaszi tantermet, ahol a napfény átszűrődik a nagy ablakokon. Az egyik sarokban egy hatéves kislány boldogan firkálja a nevét a papírra, a vonalak szövevényes tánca közben pedig a képzelete szárnyal. A másik sarokban viszont egy kisfiú frusztráltan néz a papírra, és még azt sem tudja, milyen betűvel kezdődik az ő neve. Andra Jones, a Boys and Girls Club helyi vezetője nap mint nap szembesül ezzel a szembetűnő ellentéttel. Ahogy ő fogalmaz:

"Ez nem csupán egyéni eltérés. Olyan hátrányról beszélünk, amely generációkon keresztül öröklődik."

A járvány idején a helyzet tovább romlott. A képernyők előtt eltöltött idő drámaian megnövekedett, míg a figyelem fókusza jelentősen csökkent, így a hosszabb írások olvasása háttérbe szorult. Nem meglepő, hogy tanárok és szülők folyamodnak új megoldásokhoz. Ekkor lép színre a mesterséges intelligencia, mint lehetséges megoldás.

Az AI, ami hallgat és javít

Denverben már több ezer gyermek fedezte fel az Amira Learning olvasótutorát. A program rendkívül felhasználóbarát: a diák felolvassa a szöveget, miközben az AI figyelemmel kíséri a teljesítményét, és ha a gyermek elakad, hasznos tippekkel támogatja őt. Néha elegendő annyit mondania: "Mozgasd az ujjaidat a touchpaden, és szótagold ki a szavakat!"

Jennifer Begley, a város oktatási vezetője úgy véli, hogy

"A gyerekek élvezik, mert azonnali visszajelzést kapnak. Olyan személyre szabott segítséget nyújt, amit egyetlen tanár sem tud megadni ekkora létszámnál."

Ráadásul a szoftver spanyol nyelven is elérhető, ami Denverben különösen értékes, hiszen a diákok körülbelül egyharmada otthon spanyolul kommunikál.

Lehetséges-e, hogy egy gép valójában igazi társunk legyen az olvasás élményében?

Röviden összefoglalva: nem teljesen. A Harvard egyik kutatójának kutatása rámutatott, hogy az AI-asszisztensek valóban segíthetnek, de nem tudják helyettesíteni a szülők vagy tanárok szerepét. Az úgynevezett "ölben ülős olvasás", amikor egy kisgyerek közösen követi a betűket egy felnőttel, olyan élmény, amit semmi sem tud reprodukálni.

Jones is hangsúlyozza: az AI jó mankó lehet azoknak, akiknek otthon nincs segítségük, de emberi kapcsolatok nélkül nem old meg mindent.

"Semmi sem lehet lényegesebb annál, mint amikor egy felnőtt figyelmesen hallgat rád, miközben olvasol" - osztja meg a véleményét.

A másik oldal: túl sok képernyő, túl sok adat

A szülők persze nem csak lelkesednek. A legtöbben aggódnak a túlzott képernyőidő és az adatvédelem miatt. New York például tavaly le is állított egy AI-programot, mert a városvezetés nem volt elégedett a gyerekek adatainak kezelésével.

Az igazságtalanság problémája szintén középpontba kerül. Alex Kotran, egy oktatási nonprofit irányítója, sötét jövőképet vázolt fel:

Aggódom amiatt, hogy tíz év elteltével a hátrányos helyzetű gyerekek csupán mesterséges intelligenciával rendelkező tanárokra számíthatnak, míg a tehetősebb családok gyermekei hagyományos, tanárközpontú intézményekben tanulnak majd, klasszikus irodalmat tanulmányozva.

**Harmónia a Képernyők és Könyvek Világában** A digitális kor kihívásai közepette mindannyian szembesülünk azzal a kérdéssel, hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt a képernyők és a könyvek világában. A technológia folyamatos fejlődése lehetőséget ad arra, hogy szinte bármikor és bárhol hozzáférjünk az információkhoz, de ez a kényelem sokszor a figyelmünk szétszóródásához vezet. A könyvek viszont egy másfajta élményt kínálnak: a mély gondolkodást, a fantázia szárnyalását és a csendes elmélyülést. Az olvasás lehetőséget teremt arra, hogy elmerüljünk egy másik világban, és felfedezzük a saját gondolataink mélységeit. A kihívás tehát az, hogy hogyan tudjuk harmonikusan ötvözni a digitális élményeket a klasszikus olvasás örömével. Talán érdemes lehet időt szentelni arra, hogy tudatosan válasszunk ki olyan időpontokat, amikor elvonulunk a képernyőktől, és csak a könyveknek szenteljük figyelmünket. Egyensúlyra van szükség, hogy mindkét világ előnyeit élvezhessük, és így teljesebbé tegyük mindennapjainkat.

A valóság valószínűleg a két véglet között helyezkedik el. Az AI olyan eszközként funkcionálhat, amely támogatást nyújt ott, ahol hiányosságok tapasztalhatók, például a szülői figyelem vagy a tanárok erőforrásai terén. Ugyanakkor fontos, hogy ne pótolja a könyvek szerepét, hiszen azok elengedhetetlenek a tudás és a kreativitás fejlődéséhez.

Egy pennsylvaniai iskolaigazgató a következőképpen fejezte ki magát:

"Szeretnénk elkerülni, hogy a gyerekek egész nap gépek társaságában töltsenek időt, és otthon is csupán a képernyők világában kalandozzanak. Valóban fontos, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt."

A nagy kérdés tehát nem az, hogy az AI képes-e olvasni tanítani, mert képes. A kérdés inkább az, hogy hogyan tudjuk úgy beépíteni, hogy közben megőrizzük az olvasás emberi oldalát: a közös élményt, a mesék varázsát, a tanár biztató tekintetét.