Ha csak egyetlen mesekönyvet választanál az ünnepekre, ne habozz, és siess, hogy megszerezd a körtét!

Sosem hittem volna, hogy egyszer ilyen szavakat fogok papírra vetni, de ha csak egyetlen gyerekkönyvet kellene választanod karácsonyra, akkor mindenképpen érdemes rátenned a voksodat Jakob Martin Strid dán író Hihetetlen történet az óriás körtéről című művére. Egyrészt, mert hosszú szünet után újra elérhető, másrészt pedig azért, mert egyszerűen lenyűgöző!

Hajóként szolgáló óriáskörte, tengeri és óceáni kalandok, beszélő állatok, furcsa szerzetek és szerkezetek vonulnak végig a több estén át simán kitartó mesekönyvön. A háttérben egy bájos, mediterrán és északi jegyeket is magán hordozó kisváros élete zajlik, ahol egy frusztrált és akarnok alpolgármester igyekszik teljhatalmat szerezni, aláásva a demokráciát.

Nincs ok az aggodalomra, hiszen a könyvben nem találkozunk ilyen felnőtt témákkal, és a szerző sem próbálja didaktikus mesékkel megterhelni a gyerekeket.

A társadalomra tett finom utalásokat valószínűleg csak a felnőttek fogják észrevenni, míg a gyerekek csupán annyit tapasztalnak, hogy a könyv rendkívül szórakoztató és lebilincselő.

Az „Óriáskörte”, ahogyan sokan nevezik, egy őrült képzelettel megálmodott, szellemes kaland(kis)regény, amely minden olvasót magával ragad. Szórakoztató és bájos, tele humorral, abszurd helyzetekkel, váratlan fordulatokkal, és olyan gondolatébresztő elemekkel, amelyek valóban elgondolkodtatják az embert. Számos pozitív jelzőt tudnék még hozzáfűzni, hiszen a könyv minden korosztály számára vonzó. Tapasztalataim szerint a lányok és fiúk egyaránt élvezik; bárkivel beszéltem erről a műről - legyen az, aki már olvasta, vagy akinek felolvasták -, egyikük sem tudta félretenni a történetet.

Ha a gyerekek szemszögéből nézzük, a történet a barátság, a kölcsönös támogatás és a bátorság fontosságát hangsúlyozza. Főszereplői kedves, emberi jellemvonásokkal megáldott állatkák: Sebastian, a kis elefánt és Micó, a játékos macska. A kaland akkor kezdődik, amikor a tengerparton rábukkannak egy palackpostára, amely egy titokzatos magot rejt, és a leveléhez csatolt üzenetben hőn szeretett, eltűnt polgármesterük, Jeronimus Baltazar Severin Olsen búcsúzik. A könyv alcíme különösen mókás, hiszen egy nagy spoilerrel igyekszik megnyugtatni az izguló fiatal olvasókat: "Avagy a hiteles története annak, hogyan tért vissza Jeronimus Baltazar Severin Olsen az őt megillető, jogos hivatalába, Napváros polgármesteri székébe, a város összes lakójának örömére - egyvalakit kivéve."

Micó és Sebastian éppen a kertjükben tevékenykedtek, amikor elültették a különleges magot. Csodák csodájára, az éjszaka leple alatt egy hatalmas, csillogó körte bontogatta szirmait, ami nemcsak a kertet, hanem a szomszédságot is meglepte. A "savanyú és haragos" Karc alpolgármester, akinek a hangulata épp oly borongós volt, mint az ég, szó szerint megőrült a látványtól. Dühében elűzte Micót és Sebastiant a körtéjükkel együtt, a gyümölcs pedig nem csupán a földön maradt, hanem egy felfordulás közepette hajóvá változott. Micóék nem adták fel: csatlakozott hozzájuk egy különös tudós, aki nemcsak a tudásával, hanem a furcsa találmányokkal is segítette őket. Így hát elindultak a körtés hajóval Napvárosból, céljuk pedig az volt, hogy megtalálják eltűnt polgármesterüket. Az Atlanti-óceán hullámai között számos különös lény és meglepő helyzet várta őket. Rejtélyek, váratlan barátságok és kalandok szőtték át az útjukat – de többet nem árulok el!

A könyv lapjain igazán szerethető karakterek elevenednek meg, akik színesítik a történetet, szemben Karc alpolgármesterrel, aki a tökéletes ellentétként tűnik fel: az emberek számára szinte maximálisan utálható figura, legyen szó gyerekekről vagy felnőttekről. A fiatalok számára talán csupán "a gonosz" archetípusává válik, míg a felnőttek szemében ennél sokkal több: egy hatalmas karikatúra, amely a hatalommal való visszaélés szimbólumává nő. Karc mindazt megjeleníti, amit a 21. századi, hataloméhes és korrupt vezetők iránti megvetés szül: az önző érdekeket, a tisztességtelenséget és a demokrácia iránti teljes közömbösséget.

Egy furcsa figura, akit a helyi köznyelv kiskirálynak nevez, mindennapjait a hatalom sötét árnyékában éli. Agresszív, kicsinyes ambíciói vezérlik, s a világ, amely körülveszi, csupán egy eszköz számára, hogy megvalósítsa önző céljait. Groteszk módon, a természet törvényeit semmibe véve, fák és virágok helyett csak a dicsőségét növelő építményekben látja a jövőt. Az emberek sorsa, akik között él, számára csupán egy statisztikai adat, akikkel könnyedén bánik, ha az előnyére válik. A város lakóinak valódi jólétével mit sem törődik, s ha kell, a legkisebb, mégis legkegyetlenebb módszereket is beveti, hogy a hatalom csúcsára érhessen. Ilyen egy groteszk kiskirály, aki a körülötte lévő világot csupán saját játszóterének tekinti.

A kisváros, amelynek népszerű városházáját eltüntetik, hogy a helyén egy modern üveg- és betonépület magasodjon, szenved az átalakulástól. Közben titkon abban reménykedik, hogy egy napon újra együtt lehet a szeretett polgármesterével.

A szöveg és a kép közötti harmónia rendkívül jól megfigyelhető ebben a mesében; a könyv stílusa a képregények világát idézi, ahol a képek nem csupán kiegészítik a szöveget, hanem annak szerves részévé válnak, együtt mesélve a történetet. A rajzok néhol kicsit zűrzavarosak, ami egy őrült mese esetében kifejezetten indokolt; tele vannak szellemes ötletekkel, apró állatokkal, mulatságos szituációkkal és egy régimódi Mercedes-rendszámtáblával, amely a szerző monogramját viseli. Ami az autókat illeti: Karc alpolgármesternek egy fekete, dupla kipufogós Audi (!) jutott, amelyet Strid "hatalmas fekete autóként" említ, de a logója egyértelműen beszédes. Ez a merész véleménynyilvánítás egy gyerekkönyvben igazán különleges. Az ilyen apró részletek azonnal értelmet nyernek, ha közelebbről is szemügyre vesszük a szerzőt: Strid nemzetközi elismerése előtt a dán Politiken szocialista lapjának készített karikatúrákat, főleg politikai események szatíráját. Gyerekkönyvekkel csak mellékesen foglalkozott, ám mára ez vált a fő irányvonallá.

Az Óriáskörte szövege tökéletes választás felolvasásra és önálló olvasásra is. Első ránézésre a képregényekre hasonlító formátum talán szokatlan, de könnyen bele lehet jönni. A magyar kiadáson 3+ ajánlás szerepel, de én inkább azt javaslom, hogy 4 éves kortól érdemes megismerkedni vele, önálló olvasásra pedig a kisiskolás korosztály a legideálisabb. Készült belőle egy animációs film is, ám sajnos az eredeti mű mélyebb jelentései kissé elvesztek, és a végeredmény inkább akciódús mesére hasonlít. Egyszeri megtekintés bőven elegendő. Ezzel szemben a könyv nálunk óriási kedvenc lett, annyira, hogy már kezd darabjaira hullani!