Hogyan lehetséges, hogy éppen a koreai konyhában találhatjuk a legfinomabb belvárosi rántott húst?
Amikor Király András kollégám felfedezte, hogy a belvárosban koreai rántott csirkét kínálnak, őszintén szólva, nem sok izgalomra számítottam. Mégis, András olyan lelkesedéssel hívta fel a figyelmünket az egészben kirántott bébicsirkére, hogy nem tudtam ellenállni. Ráadásul ez a különlegesség koreai! Az ilyen abszurditásokkal nehezen tudok mit kezdeni, de az étel maga még ennél is váratlanabbul hatott rám, és sosem gondoltam volna, hogy egy rántott csirke lesz az írásom főszereplője. De hogyan is válhatott a magyarok tradicionális vasárnapi ebédjéből egy koreai ínycsiklandóság? Ráadásul, hogy a jól ismert, kirántott ételek szerelmesei között egy olyan távolról érkezett különlegesség tűnjön fel, amely még az ázsiai konyhák között is ritkaságnak számít? A kérdés izgalmas, és a válaszok felfedezése során egy új világ tárul elénk, ahol a kultúrák határvonalai elmosódnak, és a gasztronómia sokszínűsége új ízekkel gazdagít minket.
A köztudat nyilván torzít, a rántott hús nem magyar, ugyanúgy Monarchia korabeli étel, mint rengeteg más, alap magyar konyhás fogás. Ettől még az, hogy szeretjük, hogy ezt kérünk anyukánktól szülinapi ebédre, és kirántjuk vele együtt a gombát, a karfiolt, a párizsit és magát a puszta panírt is, valóban magyar szokásnak mondható.
Nem csak a magyarok élvezik a rántott húst, hiszen számos más nép is büszkén képviseli a saját változatait. Az osztrákok és amerikaiak, köztük számos különböző stílus – a louisianai fűszeres ízektől kezdve egészen a klasszikus kentucky-i elkészítésig – mind hozzájárulnak a rántott hús globális népszerűségéhez. És ne feledkezzünk meg az olasz hagyományokról sem, amelyek szintén felvonultatják saját ínycsiklandó variációikat, nem is beszélve a japán mesterek által tökéletesített verziókról, amelyek egy egészen új dimenziót adnak a klasszikus ételnek.
Mondhatják most bátran, hogy micsoda hülyeség ez, a hús csak hús, a panír csak panír, a rántott hús meg csak olajban sült, ropogós bundába borított hús, de ez nem így van. Aszerint, milyen állat, mely része, pácolva-e vagy sem, tojással vagy joghurttal, keményítővel vagy morzsával, rögtön sütve vagy előbb szárítva stb. Erről hosszabb okfejtést itt olvashatnak, de akkor még nem volt szó a koreaiak kabátos húsáról.
A Dohány utcai zsinagóga szomszédságában, a turisták zsibongásának sűrűjében megbújó B B Chickenben, aprócska asztaloknál ülve, nejlonkesztyűs kezekkel élvezzük a ropogós rántott húst. Az első látogatásom során feltűnt, hogy a hely tele van koreai vendégekkel, ami egyértelmű jele annak, hogy valódi, autentikus ízekre leltem.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy az egyszerűség, a minimalizmus kezd menővé válni a gyors vendéglátásban, itt sem túl bonyolult a döntéshelyzet rendeléskor. Van csirkeszárny, csirkefalatkák és -csíkok, csirkecomb, mind rántott. Eddig semmi különös, rendeléskor azonban máris szembetűnik két extra dolog. Az egyik a rántott bébicsirke, a másik a sajtos ízesítés, amit lehet kérni a csirkékre és a krumplikra is. Ez egy olyan jellegű ízes por, mint amilyet a sajtos csipszekre és popcornokra szórnak, pusztítóan műanyagízű, annyira sok benne az ízfokozó, hogy elsőre életünk ízesítésének tűnik, másodszorra azonban kikészíti az idegrendszerünket és belülről marja szét a szájnyálkahártyát. Van belőle nem sajtos verzió is, csípős, szecsuani borsos, meg még sokféle. Elsőre hajlamosak vagyunk engedni a kísértésnek, és azt hisszük, mindenre porokat, sőt, melléjük túlízesített szószokat kell rendelni.
A sajtpor és a különféle extra ízek használata sajnos elvonja a figyelmet a lényeges dolgokról. Hasonló helyzet áll fenn a krumplival is, hiszen a legegyszerűbb fagyasztott megoldások csak felesleges kalóriákat adnak hozzá. Ezzel szemben a rántott csirke valóban ízletes választás, és a mai világban ez már igazi kincsnek számít.
Nem olyan amerikaiasan jó, nem is magyarosan, hanem másképp.
A csirke szaftos, nem száraz, de nem úgy, hogy közben félni kelljen az inas, mócsingos területektől, a bunda pedig másképp és jobban ropog bármilyen ismert panírféleségnél. Ezért éri meg igazán kipróbálni a B B Chickent, főleg olyanoknak, akik annyira utálnak panírozni és olajban sütni, mint én. Néha tényleg nem kell több a boldogsághoz, csak egy jó rántott csirke.
Itt még számos vicces meglepetés várja azokat, akik kalandra vágynak! Például ott a rizstorta, ami valójában egy pálcára tűzött, ragacsos rizslisztből készült furcsaság. Ezek a színes és ízletes kis csodák mindenféle variációban érkeznek: van algás, matchás, kókuszos – és mindegyik ragad, mint a méz! Az édes és sós kombinációk pedig igazán bizarr élményt nyújtanak. Remek választás egy izgalmas étkezéshez, de ha valaki másodszor is betér a B B Chickenbe, akkor talán érdemes inkább a rizstorta és krumpli helyett a csirke mellett dönteni!
