Itt egy rozsdafarkú madárcsapat, ott meg egy másik, de veréb a közelben sehol nem fellelhető - Magyar Mezőgazdaság.
Figyelte, ahogy az elmúlt évtizedek során - különösen az utolsó néhány évben - gyökeresen megváltozott kertje állatvilága. Néhány faj teljesen eltűnt a színről, míg mások váratlanul felbukkantak a zöld oázisban. Különösen figyelemre méltó a veréb és a rozsdafarkú története, amelyek jól példázzák ezt a változást.
Napjainkra a természetes élőhelyek átalakulása, sőt, sok esetben megszűnése olyan mértékűvé vált, hogy az élővilág, köztük a házi és mezei veréb populációi csak korlátozottan tudtak alkalmazkodni. Az intenzív mezőgazdasági tevékenységek következtében a mezői verebek száma drasztikusan csökkent, míg a házi verebek esetében a modern városi életforma és az elvárosiasodás volt a fő ok, ami a számuk csökkenéséhez vezetett.
A verebek társas lények, akik általában csoportokban élnek, és kedvelik a sűrű, bokros területeket. Ezzel szemben a rozsdafarkú, legyen az a házi vagy a kerti változat, monogám életet él, párban költözik. A modern kertek, amelyek főleg a rendezett pázsit és a tujasor dominálásáról ismertek, sokszor nélkülözik a fákat, bokrokat és állattartást, így nem biztosítanak megfelelő élőhelyet a verebek számára. Ezzel ellentétben a rozsdafarkú sikeresen alkalmazkodott ezekhez a megváltozott körülményekhez. Sajnos ez a jelenség nemcsak hazánkban, hanem Európa szerte is megfigyelhető: míg a rozsdafarkú populációja stabil maradt, a verebeké, különösen a házi veréb esetében, folyamatos csökkenést mutat évről évre.
A klímaváltozás hatásait nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen az enyhébb telek következtében a vonuló fajok, mint például a rozsdafarkú, egyre inkább ottmaradnak nálunk a téli hónapokban. Mivel ez a madárfaj a kedvezőbb időjárási viszonyokat kedveli, sokan döntenek úgy, hogy kihagyják a hosszú utazást, és inkább hazánkban töltenek el egy kis időt. Ilyen esetekben mi, kerttulajdonosok, nagy segítséget nyújthatunk nekik azzal, ha télen folyamatosan etetjük őket. Fontos azonban, hogy az etetőt olyan helyre helyezzük, ahol a macskák nem férhetnek hozzá, így biztosíthatjuk a madarak biztonságát. Az etetés során érdemes magkeveréket adni számukra, mivel a szalonna és a kenyérmorzsa nem megfelelő táplálék az énekesmadarak számára, ahogy azt sokan tévesen gondolják. Egy másik lényeges szempont, hogy ha elkezdjük etetni őket, ezt rendszeresen tegyük. Ezek a kis tollas barátaink ugyanis hamar hozzászoknak az etetőhöz, és számítanak ránk. Ha hirtelen megszakítjuk a táplálékforrást, az komoly problémát okozhat számukra; a táplálék híján legyengülhetnek, és a hideg időben akár el is pusztulhatnak. Tartsuk hát szem előtt a felelősségünket, és tegyünk meg mindent, hogy támogassuk őket a tél nehéz hónapjaiban!
