Új emberelőd-faj fogmaradványait fedezték fel Etiópiában.
Etiópia északkeleti csücskében, az Afar-régió Ledi-Geraru nevű kutatási zónájában régészek izgalmas felfedezést tettek: tíz fogmaradványt, amelyek kora körülbelül 2,65 millió évre nyúlik vissza. A leletmennyiség hat zápfogból, két metszőfogból, egy kisőrlőből és egy szemfogból áll, és a szakértők szerint két különböző egyedhez tartozik. E felfedezés különlegessége, hogy az újonnan azonosított fogak egy eddig ismeretlen Australopithecus fajhoz kapcsolódnak, ezzel tovább gazdagítva a hominidák történetének megértését.
Az Australopithecus nemzetség eddig hat ismert fajt foglalt magába, amelyek főként Afrikában éltek, és majomszerű, valamint emberszerű jellemzőket egyaránt mutattak. Az új fogmaradványok jellegzetességei azonban arra utalnak, hogy ezek egy hetedik, korábban nem azonosított fajhoz tartoztak.
A kutatás során három további fogat fedeztek fel, melyek kora 2,59 millió évre tehető, és valószínűleg az eddig azonosított legősibb Homo fajhoz tartoznak. Ezt a fajt először egy 2013-ban, ugyanezen a területen előkerült állkapocs alapján írták le, amely jelentős mérföldkő volt a Homo evolúciójának megértésében.
Mivel a maradványok töredékesek, a tudósok még nem adtak hivatalos nevet sem az új Australopithecus fajnak, sem a korai Homo fajnak. Jelenlegi ismereteink szerint fajunk, a Homo sapiens, mintegy háromszázezer éve jelent meg Afrikában, és innen terjedt el világszerte. A felfedezés különösen azért jelentős, mert a korai Homo és az új Australopithecus faj közel egy időben, ugyanazon a területen élt. Ez felveti a kérdést, vajon versengtek-e azonos erőforrásokért.
A múltban Kelet-Afrikában legalább négy különféle emberelőd létezett: két Australopithecus faj, egy Paranthropus faj és a korai Homo. Ezen kívül délen egy további Australopithecus faj is megtalálható volt, így összesen öt különböző hominin népesítette be a kontinenst. Ez a változatosság jól tükrözi, hogy az emberi evolúció nem egy egyszerű, lineáris folyamat, hanem sokágú, párhuzamosan fejlődő fajok összetett története.
A leletek életkorát a vulkáni hamuban fellelhető földpátkristályok radioaktív argonbomlásának vizsgálatával állapították meg. Az egykori Afar-régió, amely ma száraz és forró vidék, egykoron buja növényzetű táj volt, tele folyókkal és tavakkal. Ezen a gazdag ökoszisztémán számos állatfaj élt, például zsiráfok, lovak, sertések, elefántok, vízilovak és antilopok, miközben a ragadozók, mint a kardfogú macskák és hiénák is otthonra leltek.
A közelmúltban felfedezett nyers kőeszközök azt jelzik, hogy a területen korábban is éltek emberszerű lények, valószínűleg a korai Homo fajúak. Jelenleg a kutatók azt elemzik, hogy az újonnan azonosított Australopithecus faj és a Homo képviselői között milyen táplálkozási szokások voltak, és hogy ezek esetleg versengést okozhattak-e. Az Australopithecus nemzetség legismertebb tagja, Lucy, az Australopithecus afarensis, aki körülbelül 3,18 millió évvel ezelőtt élt, és 1974-ben, az Afar-régióban bukkantak rá. Az újonnan felfedezett fogak morfológiai eltérései azonban egyértelműen megcáfolják, hogy ezek Lucy fajához tartoztak volna.
A kutatók hangsúlyozták, hogy az új faj nem tekinthető "hiányzó láncszemnek", és nem feltétlenül áll közvetlen rokonságban bármely ismert fajjal. Ahogy Kaye Reed paleoökológus fogalmazott: "Minden lelet egy darabja annak a kirakósnak, amely az emberi evolúciót nem egy egyenes vonalú fejlődésként, hanem egy ágas-bogas törzsfa részeként mutatja."
