Karnyújtásnyira volt a háború befejezése Ukrajnában - Valóban csak egyetlen tényezőn múlik most minden?

Úgy néz ki, Donald Trump amerikai elnök nem viccelt, amikor a múlt héten kiírta Truth Socialre, hogy a héten megállapodhat egymással Oroszország és Ukrajna: sajtóinformációk alapján abszolút úgy fest, hogy ha a mai, londoni csúcstalálkozó jól alakul, már csak egy repülőút kell Moszkvába ahhoz, hogy a háború aktív szakasza lezáruljon. A londoni csúcs azonban abszolút nem alakult jól, sőt, igazából meg sem történt, hiszen Volodimir Zelenszkij ukrán elnök tegnap sajtónyilvánosan utasította el Amerika béketervét. Bár Kijev hajlandó lett volna belemenni egy igencsak oroszok felé lejtő "kompromisszumos" békébe, a megállapodás egyetlen dolgon, a Krím sorsán ment el.

Ma nemzetközi békecsúcs lett volna Londonban: Ukrajna, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország és az Egyesült Államok külügyminiszterei összeültek volna, hogy megtárgyalják a Donald Trump amerikai elnök stábja által javasolt béketervezetet, melyet Steve Witkoff, az USA de facto Ukrajna-ügyi főtárgyalója az elmúlt hetekben Moszkvával egyeztetett.

Az Axios forrásai révén hozzájutott a teljes amerikai béketervezethez, amely a következő kulcsfontosságú elemeket tartalmazza:

Nyilvánvaló, hogy a béketerv túlnyomórészt Oroszország érdekeit szolgálja, még akkor is, ha nem pontosan azt a "tökéletes" eredményt célozta meg Vlagyimir Putyin, amikor elindította a "különleges műveletet".

Oroszország csupán a négy kelet-ukrajnai megye egy részére tarthat igényt, emellett pedig nem merül fel Ukrajna demilitarizálása, valamint az ukrán politikai vezetés leváltása sem.

Viszont van egy aspektus, amelyben a béketerv messzebb mutat az orosz ambícióknál: a Krím Washington általi elismerése, mint az Oroszországi Föderáció szerves része, olyan követelés, amelyre az orosz elnök talán még csak álmodni sem mert, amikor 2022 elején a fegyveres konfliktus mellett tette le a voksát.

Valószínűleg nem véletlen, hogy Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke éppen ezen okból kifolyólag utasította el az amerikai béketervet. Az alapvető érvet az alkotmány adja, amely kifejezetten megtiltja az ország területeinek átadását más nemzetek számára.

Ukrajna határozottan elutasítja a Krím elismerését orosz területként, hiszen ezt alkotmányunk is tiltja. Ez a föld a miénk, az ukrán nép örökösei vagyunk. Soha nem fogunk belenyugtatni ebbe a helyzetbe, és már korábban is világossá tettem, hogy minden átmenetileg megszállt terület ügyében hasonlóan vélekedem.

„Tedd különlegessé a mondanivalód!” – hangzott el tegnap este a kijevi vezető szájából egy nyilvános sajtótájékoztatón.

Az amerikai delegáció a nyilatkozatot követően azonnal visszalépett a mai londoni találkozóról, majd később az európai országok képviselői is hasonló lépésre szánták el magukat. Végül a brit kormány is hivatalosan megerősítette:

A mai békecsúcs sajnos nem fog megvalósulni.

Az ukrán fél tehát gyakorlatilag lelőtte az amerikai béketervet jelen formájában, pedig az FT bennfentes információi szerint

igencsak közel jártunk a háború lezárásához, vagy legalább egy tűzszünethez.

Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke, úgy tűnik, különösen kedvezőnek ítéli meg az amerikaiakkal megkötött megállapodást.

Kész lenne megfontolni az orosz hadműveletek leállítását Ukrajna területén, amennyiben sikerülne elérni egy kölcsönösen elfogadható megállapodást.

Mindez arra utal, hogy ha az ukrán vezetés ma Londonban rábólint az amerikai béketervre, Steve Witkoff azonnal Moszkvába utazik, hogy véglegesítse a megállapodást.

Ezzel a háború aktív szakasza lezárult volna - legalább egy időre.

Amúgy az FT-nek nyilatkozó európai politikusoknak van egy talán jogos aggályuk: az, hogy Putyin leállítja a támadóműveleteket, nem jelenti azt, hogy egy csettintésre le is áll az orosz-ukrán háború és úgy is marad. Elképzelhető, hogy az orosz elnöknek a végleges békeszerződéshez még nagyobb követelései lettek volna, érintve a "nácimentesítést", a demilitarizációt, vagy újabb területek átadását.

A mostani tárgyalások érdekessége, hogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter a múlt héten azt nyilatkozta, hogy ha nem sikerül megállapodni a fent említett egyezmény aláírásáról,

"Amerika új irányba halad."

A pontos jelentését nehéz megfogalmazni, de a legtöbb elemző véleménye szerint ez egy nyílt fenyegetés - különösen Kijev irányába - arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államok esetleg magára hagyná a megtámadott Ukrajnát az Oroszország elleni konfliktusban. Ez Ukrajna számára természetesen katasztrofális következményekkel járna, ugyanakkor Oroszország számára sem lenne kedvező a helyzet, hiszen a Kreml célja, hogy elkerülje a további vérontást és gazdasági károkat, és inkább egy kedvező megállapodásra törekedne, mintsem beláthatatlan ideig húzódó harcokat vívjon Ukrajnában. Erről részletesebben itt olvashatsz:

Visszatérve a Fehér Ház fenyegetéseire, úgy tűnik, hogy Donald Trump megint a jól bevált tárgyalási stratégiáját alkalmazza. Nyomást gyakorol Ukrajnára, ám nem akarja teljesen magára hagyni ezt az országot. Emlékezhetünk, hogy korábban is hasonló taktikát alkalmazott, amikor a katonai támogatás felfüggesztésével próbálta kényszeríteni Zelenszkijt arra, hogy egy Ukrajna számára kedvezőtlen gazdasági megállapodást írjon alá.

Most a következő lépés az, hogy Steven Witkoff ismét Oroszországba repül, ahol Vlagyimir Putyin orosz elnökkel egyeztet újabb kompromisszumokról, vagy kvázi-kompromisszumokról, aztán pedig nem kizárt, hogy Trump ismét Ukrajnára fog nyomást gyakorolni, hogy engedjenek az oroszok irányába.

Addig is: a háború folytatódik, az oroszok célja, hogy minél nagyobb területet foglaljanak el Ukrajnából, Kijev pedig minél rosszabb helyzetbe kerüljön, mire a kétoldali tárgyalások elkezdődnek. Az ukrán vezetők pedig most épp Londonban vannak, valószínűleg arról tárgyalnak, hogy tudnak még több fegyvert és gazdasági támogatást kérni a britektől most, hogy az Egyesült Államokra már nem számíthatnak.

A Krím-félsziget 2014 óta teljes egészében orosz megszállás alatt van, jelenleg pedig úgy néz ki, még nagyon jelentős nyugati támogatás mellett sincs reális esély arra, hogy az ukrán haderő vissza tudja szerezni a térség feletti ellenőrzést.

Ilyen kontextusban szinte apróságnak tűnik az, hogy Ukrajna elismerje a Krím fölötti orosz uralmat, hiszen a térséget beláthatatlan ideig de facto elvesztette az ország. De nem véletlen, hogy ez nem történik meg.

Zelenszkij elnök határozottan ellenáll a külső nyomásnak, hivatkozva az ukrán alkotmányra, amely világosan kimondja, hogy a mindenkori ukrán kormány számára tilos lemondani az ország területének bármely részéről, még akkor is, ha azt egy ellenséges állam érdekében kívánnák megtenni. Az alkotmány elvileg módosítható, azonban jelenleg statárium van érvényben, ami még inkább megnehezíti a helyzetet. Különösen a területi integritást védő 157. cikkely módosítása bonyolult, hiszen annak átvezetése a jogi kereteken belül különleges, kétharmados többséget igényelne, és még így sem biztos, hogy az alkotmánybíróság áldását adná rá, ha a kormány megkísérelne változtatni rajta.

Mindemellett vissza-visszatérő érv a területek átadása ellen (nem csupán Ukrajna részéről), hogy a területi követelések kielégítése kinyitná a Pandora szelencéjét: pillanatok alatt háborúk tucatja jöhet, melyek során erősebb országok megpróbálnak fegyverrel területeket elragadni gyengébb országoktól. Katonai szövetségek eshetnek szét, sérül a nemzetközi jogrend, összességében veszélyesebb hellyé válik a világ.

Egy ukrán vezető helyzetében nem feltétlenül a globális stabilitás megőrzése a fő aggodalom, amikor egy agresszív állam éppen az ő országának eltüntetésére törekszik a térképről. Ezt jól mutatja, hogy a politikai vezető többször is nyilvánosan kért katonai beavatkozást a NATO-tól, ami egyértelműen világháborús kockázatokkal járhat.

Valószínű, hogy valójában két dologról van szó a Krím kapcsán.

Természetesen! Íme egy egyedi változata a megadott szövegnek: Ezek a következő elemek:

Ezért meglepő lenne, ha a kijevi vezető valaha is hivatalosan lemondana a Krímről; nem véletlen, hogy az utóbbi időszakban többször is felmerült a kérdés, hogy elmozdítsák őt Ukrajna éléről.

Lehetséges, hogy Washington és Moszkva újra ezen a témán kezd el munkálkodni, hiszen úgy tűnik, hogy a "Ukrajna kérdése" ismét megakadályozta a kompromisszum kialakulását.