Kárpátalja múltja: egy görögkatolikus pap színműve a ruszin közösségről.

Holosnyay Tivadar görögkatolikus esperes 1914-ben alkotta meg "Ismeretlenek" című színművét, amely egy kortörténeti dráma három felvonásban és egy előjátékkal. A mű a magyarországi ruthén közösség életét és kihívásait tárja elénk, miközben mélyen belemerül a kor társadalmi és kulturális viszonyaiba.

A szerző Holosnyai Antal görögkatolikus pap és Azary Emília (Emma) gyermekeként látta meg a napvilágot 1863. június 15-én Ungváron. Édesapja hivatását követve ő is egyházi pályára lépett. 1888. november 25-én szentelte pappá Pásztélyi Kovács János munkácsi püspök. 1889-ben Nagymihály segédlelkésze. Püspöki levéltáros (1889-1891), ungvári képezdei tanár (1890-1893), püspöki iktató (1891-1893). 1893-1899 között Szánfalva, 1899-től 1924-ig Makkosjánosi papja. A Kisalmási Esperesi Kerület esperese (1897-1898), 1904-től szentszéki tanácsos, 1924-től c. kanonok. A Beregszászi Esperesi Kerület esperese (1922-1924). Makkosjánosiban hunyt el 1924. december 24-én. Felesége Kaszaby-Breznai Amália volt.

A papi hivatás mellett Holosnyay Tivadart az írás is érdekelte. 1914-ben megjelent Ismeretlenek című könyvében - melyet Papp Antal munkácsi püspöknek ajánlott - a ruszinokról írt hiteles történetet. A szereplők között találunk papot, bírót, postafőnököt, papnövendéket, zsidó kereskedőt, parasztot, és számos olyan alakot, akik a mindennapi ruszin falusi élet szereplői voltak.

A művet számos kortárs újság is elismerően méltatta. A Görög Katholikus Szemle 1915. augusztus 2-i számában Szuchy Emil egy részletes összefoglalót készített az alkotásról. Íme, néhány figyelemre méltó idézet a kritikákból:

"Ismeretlenek" – egy különleges kortörténeti dráma, mely három felvonásban tárja elénk a magyarországi ruthén közösség életének árnyalatait, egy izgalmas előjátékkal kiegészítve. Holozsnyay Tivadar, a makkosjánosii esperes lelkész, e címmel jegyez egy színművet, amelynek hatása és jelentősége máris felkeltette a figyelmet. Az alábbiakban a műről megjelent ismertetések összefoglalása következik:

Budapesti Hírlap, 1914. november 19. – Az Ismeretlenek. Holozsnyay Tivadar új színműve ezzel a figyelemfelkeltő címmel látott napvilágot. A görög katolikus papok, akiket orosz barátsággal vádoltak, most már világosan látható, hogy a csábító rubelek ereje csupán a görög katolikus ruthén papság hazaszeretetének erős akaratával ütközött meg. Holozsnyay, aki maga is a görög katolikus esperesi méltóságot tölti be, hazafias érzéseitől fűtött színművében kiemelkedő tehetségét csillogtatja meg, és a színpadon megjelenik a haza iránti elkötelezettség.

Egyházi Közlöny, 1914. november 20. ...Az ismeretlen ruthén népet s különösen a sokszor és méltatlanul megvádolt görög katholikus ruthén papságot mutatja be a szerző, kinek vérbeli irói tehetségét ez alkalommal ismerjük meg először. Csak a napokban történt, hogy gróf Tisza István miniszterelnök nyilvános elismerését fejezte ki a ruthén papságnak tapasztalt hazafiassága fölött. Valóban eddig ismeretlenek voltak... És hogy a szegény, tönkretett nép nem lett hűtlen hazájához és vallásához, azt kizárólag a hazafias görög katholikus papságnak köszönhetjük. A hazafias érzelemtől lángoló mű azonban magára a szerzőre veti legnagyobb fényét, aki művének jövedelméből 500 koronát szánt a katonák segélyezésére, így a műért küldött 2 korona kivándorol a sebesült katonákhoz stb...

Természetesen! Kérlek, írd le, hogy milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, és szívesen segítek!

Élet, 1914. december 20. – ez a dátum Holozsnyay Tivadar tollából született háromfelvonásos dráma, az "Ismeretlenek" című mű születésnapja, mely a magyarországi ruthének életét mutatja be. E különös írásban a fájdalmas kérdések és a keserű valóság táncolnak egymás mellett, hiszen Holozsnyay munkája a legmélyebb és legszomorúbb emberi tapasztalatokat öleli fel. A ruthén nép papsága mindig is a nemzeti identitás védelmezőjeként létezett, ám a kormányzati elhanyagolás következtében a nép sorsa iránt érzékeny érdekcsoportok gyanúsítgatásai megmérgezték a magyar közvéleményt. Az elnyomott nép védelmében a papság bátor kiállása és kitartó hazaszeretete sokáig érintette a társadalom lelkét, ám a gyanúsítgatások és rosszindulat a mai napig megmérgezik e férfiak szívét, akik soha nem ingtak meg a magyar haza iránti szeretetükben. Az "Ismeretlenek" drámai formában tárja elénk a hazaszerető emberek szenvedését és diadalát. A darab tele van költői szépségekkel és színpadi varázslattal, minden jelenetben ott lüktet a szív és az együttérzés ereje. A történet helyszíne a ruthén vidék, ahol az emberek különösek, de egyszerre kedvesek; a görög katolikus papi ház légköre tiszta és bensőséges, minden részlet új és izgalmas. Az "Ismeretlenek" nem csupán olvasmány, hanem egy olyan színdarab is, amely méltó lenne a ruthén vidék városaiban előadni. E produkció méltó elégtételt nyújtana az igazságtalanul szenvedő nép fájdalmáért, és lehetőséget adna arra, hogy a közönség a múlt emlékeivel és az emberi érzésekkel való szembenézés révén tapasztalatokat nyerjen.

Eperjes, 1915. január. Ismeretlenek. Tárca. Megvallom, a címlap elolvasása után égető kíváncsisággal kezdtem bele a műbe, hiszen a cím azonnal felfedi, hogy kik is állnak a színmű középpontjában. A mű tárgya, a megírás célja és stílusa különösen izgatott, hiszen ez a munka új megközelítést képvisel hazánkban, amelyre eddig senki sem vállalkozott. Bár népünkről és papjainkról időnként megjelent egy-egy elbeszélés vagy karcolat, és Rákosi Viktor a "Korhadt fakeresztek" egyik írásában úgy említi népünket, mint akikről a magyar nemzet csak imádkozó lélekkel gondolkodhat, ezek mindössze epizódok az irodalmi foglalkozásunkban. Apró villanások a jóság vagy megbecsülés irányába. Az ország többsége még mindig alig tud rólunk, hiszen az újságok is tele vannak téves információkkal és közleményekkel. Holozsnyay esperes úr úgy döntött, hogy a száraz értekezések helyett egy közvetlenebb, hatékonyabb irodalmi formát választ. A tenni akarás vezérelte tollát, ezért a színmű szándékos és irányított. Célja, hogy szórakoztatva, gyönyörködtetve oktasson, felvilágosítson és kedvezőbb vélemény kialakítására ösztönözzön. Ábrándok szárnyaira bízom magam néhány pillanatra... Milyen más lenne a rólunk kialakult, közszájon forgó tudatlanság, ha egyszer ezt a színművet a színpadon tapsolhatnám, ha a sok protekcióval rendelkező, silány munka helyett e becsületes alkotást játszaná el valamelyik elismert színigazgató. Milyen jó lenne, ha a vidéki színpadok is előadhatnák, ahol a közönség nemcsak rólunk nem tud, hanem sajnos, még a latin klérus sem ismer minket. De vajon elbírná-e a darab a színpadi világítást? Igen! Meséje szórakoztató, cselekménye lüktető, dialógusai elevenek, képei pedig vonzóak; emellett eddig ismeretlen embereket és társadalmi helyzeteket tár fel, bevezetve minket az "ismeretlenek" világába. Valójában ez a mű, a története, a szereplői, nem ismeretlenek számunkra. Hiszen mi magunk, az élők vagyunk benne; életünk, mindennapi valóságunk tükröződik. Olvasva a munkát, saját magunkra ismerünk, és igazán lényegtelen, hogy Halász úr, Halászné nagyságos asszony nevezi a szereplő papot, papnét, vagy várjon Halász Pista, a tanulmányt végzett lelkes kispap, Szatmáry, a főszolgabíró, és így tovább. Az a papi ház nem csupán Halászéké, mert hasonlók a mi parókiáink is. Az, ahogyan Holozsnyay Tivadar a mi életünket egy rendszeres cselekménnyé formálta, hogy az üvegből, amalgámból, tehát ezek alkotóelemeiből egy tükröt készített, már különleges egyéni érdem, írói teljesítmény. Eperjesiként keveset tudtunk Holozsnyay irodalmi munkásságáról, így örömmel lepett meg minket ez a mű, amely teljes írói felkészültségéről tanúskodik. És mi a színmű tartalma? Aki meg szeretné ismerni, nem kell sokat fizetnie érte – vásárolja meg. Elég, ha megjegyezzük, hogy a téma meglepően összecseng a jelen eseményeivel, annak ellenére, hogy a szerző a millenniumi évekbe helyezi a cselekményt. Olyannyira aktuális ez a darab, hogy valószínűleg más nem is lehetne, ha a háború utáni időszakban íródott volna. Amikor a sikerült mű írójának nemcsak elismerésünket, hanem valódi örömünket is kifejezzük, nem találunk megfelelőbb jókívánságot, mint azt látni, hogy a közönség, amely a színműben szereplő Ancsihoz hasonlóan, tudatlanságát kellemes meglepetéssel ismeri fel.

Végezetül egy rövidke párbeszéd a színdarab első jelenetéből, mely Szathmáry nyugalmazott főszolgabíró és Pista pályavégzett papnövendék között zajlott le:

Szathmáry: No öcsém, gratulálok! A rézcsillagát!

Pista: Mihez bátyám?

Szathmáry: Ahhoz, hogy az ezeréves hazában végre rátaláljunk önmagunkra! Hol is tölthettük el mindezt az időt? Hol bújkáltak eddig a ruthének?

Pista: Az egyik csoport a Rákóczi kurucai, míg a másik Kossuth honvédei között található; egyesek az erdők sűrűjében rejtőztek, életveszélyt vállalva dőltették a több évszázados fákat, hogy ott lent olcsóbban fűthessenek és gazdaságosabban építkezzenek. A többség azonban csendben tűrte az éhezést, és befizette adóit. Meglepetéssel tapasztalom, hogy bátyám, aki egykor az ő szolgabírónak számított, mit sem törődik velük.

Néhány évvel később, 1917-ben Holozsnyai Tivadar újra tollat ragadott, és megalkotta legújabb színművét, amelynek a címe Az Akiket megismertek lett. Művében az I. világháború éveit és a ruszin közösség sorsát eleveníti meg: "A világháború első őszén olyan vakmerő vádaskodásokkal foglalkozom, amelyek sok szenvedést okoztak a papságunk lelkében. Tudom, hogy a már hegedő sebek újra való fölszaggatásával ismét fájdalmat okozok sok érzékeny szívnek, de nem kerülhettem el a múlt felforgatását, ha hű képet akartam adni annak az időszaknak."