Kentaur: A legjobb inspiráció a kudarcokból születik.

A székesfehérvári Öreghegyi Galériában megnyílt tárlatod anyagát friss alkotásaid gazdagítják, és ezzel egy különleges élményt szeretnél nyújtani a budapesti közönségnek. Az elmúlt évtizedek során készült műveidből válogatva egy ízelítőt kínálsz, amely tükrözi művészi fejlődésed és kreatív utadat.

A kétezres évek elején, és az utolsó öt-hat évben készült alkotásaim fogják ékesíteni a falakat. Húsz év alatt sok minden letisztult bennem, és szinte teljesen visszatértem a főiskolás éveimhez. Hosszú ideig a realista és figurális festészet vonzott, amit a mágikus realizmus szellemében fogalmaznék meg – ez a fogalom az irodalomból ismert, de számomra az alkotóművészeti kifejezés egyik alapköve. Munkáim mélyen introspektív és elmélkedő jellegűek lettek, ahol az emberi létezés különböző aspektusait dolgoztam fel: néha csupán egy árnyék, máskor pedig egy teljes figura valósághű ábrázolása formájában. Az újabb műveim azonban egy érdekes metamorfózison mentek keresztül: a reálképek színvilága monokrómabbá vált.

A korábbiak secco- és freskótechnikával készültek, és intenzívek, a Pompejiből ismert falfestmények színvilágához hasonlóak, erős vörösek, és a régi latin képek hangulatát idézik. Az új képek nagy méretű, hiperreál akvarellek, amelyeket absztrakt művekkel párosítok. A képpárok együtt adják ki a teljes történetet, amit szeretnék elmesélni. Felfedeztem egy új anyagot, a rozsdát, annak csodálatos vöröses tónusát, ami a festék vasportartalma miatt ugyanolyan patinás végeredményt ad, mint egy esőben ázott vaslemez. Ehhez jöttek a fémes árnyalatok és az alig színezett fekete-fehér akvarellek.

A tárlat neve Teljes Napfogyatkozás.

Remélem, senkinek sem a vámpírfilmek (mint például az Alkonyat-sorozat - a szerk.) ugranak be erről a szóról! Az "eclipse" egy rendkívül sokrétű jelentésű kifejezés. Legtöbbeknek a napfogyatkozás jut eszébe, de valójában inkább a teljes elsötétedés a lényege. A napfogyatkozás szimbólumként játszik központi szerepet a kiállításomban, amelyhez egy különleges festmény-sorozatot készítettem. A képekhez alkalmazott fénytechnika új dimenziókat ad a munkáimnak. Jelenleg egy komplex kiállításra készülök, amelyben huszonöt évvel ezelőtti alkotások és a legfrissebb, az elmúlt héten készült képek egyaránt szerepelnek; ezzel egy negyed évszázados művészi utazást kívánok bemutatni. A régi és új munkák között természetesen fellelhetjük a hasonlóságokat is, hiszen az alkotó sosem tud teljesen megszabadulni a saját stílusától. Nem váltottam meg teljesen a festészeti irányvonalamat; csupán más perspektívából próbálom megfogalmazni azokat a gondolatokat, amelyek jelenleg foglalkoztatnak.

Jelenleg a kreatív írás és a különböző művészeti formák kapcsolata foglalkoztat. Szívesen felfedezem, hogyan hatnak egymásra a különböző kifejezési módok, és hogyan tudják inspirálni egymást. Emellett a technológia és az emberi kreativitás találkozása is izgalmas téma számomra, hiszen a digitális eszközök új lehetőségeket nyújtanak a művészi kifejezés számára. Te miért érdeklődsz?

Sokat változott a világ az elmúlt hatvan évben, és ennek tapasztalata, történései befolyásolják az embert. A napfogyatkozás témája nem azért fogott meg, mert úgy érzem, hogy itt a záróra, hanem önreflexióként. A nap bemegy a hold mögé, és egy pillanatra eltűnik, bár a sugarait még mindig látjuk. Az ember kicsit eltöpreng: mi lenne, ha minden elsötétedne. De ez csak szimbólum, és bárhogy érthető. A nap végül mindig előbújik a hold mögül. Ez a körforgás, pillanatnyi magamba fordulás nem negatívan, hanem az elmélyedésemre utalva jelenik meg az új képeken.

A kiállítás mellett egy izgalmas, neked jól ismert, látványos műsorral is készülök.

Egy új Wildhorn-musicalt, a Wonderlandet készítjük elő gőzerővel. A közeljövőben mutatjuk be; hogy hol, az még titok. A sztorija az Alice Csodaországban című mű alaptörténetéből indul ki, és feltűnnek ugyan benne az eredeti mesefigurák, de mai történetről, aktuális problémákról és társadalmi helyzetekről beszélnek jókedvűen, szórakoztatóan, izgalmasan, modern megvalósításban.

A múltam szövetéből sok értékes fonalat viszek magammal, de talán a legfontosabb a tanulságok és tapasztalatok gazdag gyűjteménye. A kihívások és örömök egyaránt formáltak, és az emlékek, amelyek a szívemben élnek, segítenek abban, hogy bátorsággal nézzek szembe a jövővel. A szeretet, a barátságok és a nehézségek leküzdése mind hozzájárultak ahhoz, aki ma vagyok, és ezek a tapasztalatok irányt mutatnak az élet következő szakaszaiban is.

A kreativitás számomra az egyik legértékesebb emberi tulajdonság, amelynek megélésére mindig nyitott szemmel és szívvel érdemes tekintenünk. Életem során számtalan váratlan esemény formálta a sorsomat, és hiszek abban, hogy a sors mindig a legjobbat kívánja számunkra. Hálás vagyok mindazokért a nehézségekért is, amelyekkel szembesültem, hiszen minden egyes próbatétel tanulságokkal gazdagított, és bár sokszor fájdalmas volt, hozzájárult a fejlődésemhez. Az igazi inspiráció sokszor a kudarcokban rejlik. Az élet néha pofonokat ad, hogy emlékeztessen minket arra, hogy mindig van hová fejlődni. Én nem vagyok az a típus, aki megelégszik az elért eredményekkel; kritikusan szemlélem a saját munkámat, és folyamatosan új kihívások után kutatok. Szeretem ezt az országot, ahol élhetek és alkothatok, még ha az élet néha keményen próbára is teszi a képességeinket. A kreativitás, a támogató baráti kör és a családi kötelékek azok az alapok, amelyek nélkülözhetetlenek számomra. Ezek az erőforrások mindig adnak nekem inspirációt és lendületet a következő lépésekhez. Bármennyire is művésznek vallja magát valaki, a megfelelő háttér és támogatás hiánya megnehezíti a dolgát.