"Láthatatlan porszem a természet csodáiban": búcsút inthetünk a Velencei-tó legérzékenyebb krónikásának.
Március 31-én, életének 49. évében távozott közülünk a Velencei-tó varázslatos élővilágának egyik legelkötelezetebb megörökítője. Mészáros András, a természetfotós, aki sosem maradt "láthatatlan porszem", a természet színpadán ragyogott igazán. Az ő objektívje mögött életre kelt a természet csodája, és emlékét mindig őrizzük.
Családja mély fájdalommal tudatta ismerőseivel, barátaival, hogy 2025. március 31-én, életének 49. évében elhunyt Mészáros András, a Velencei-tó élővilágának egyik legérzékenyebb és legelhivatottabb megörökítője. Képei nemcsak egy pillanatot, hanem egy szemléletet, mély, alázatos kapcsolatot meséltek el a természetről -- ahogyan ő mondta: "Láthatatlan porszemnek kell lenni."
Székesfehérváron született, de hároméves korától a Velencei-tó partján, Gárdonyban élt. Itt ismerkedett meg a tó élővilágával, amely gyermekkora óta a szenvedélyévé vált. A természetet először rajzban, festményben örökítette meg, majd a fényképezés vált fő kifejezési formájává -- eszközzé, amely lehetővé tette, hogy "még több időt tölthessek kint a természetben."
Mészáros András sosem erőltette a természet közelébe való beilleszkedést – inkább szervesen beolvadt környezetébe, hogy hitelesen, zökkenőmentesen ábrázolhassa a Velencei-tó gazdag élővilágának mindennapi pillanatait. "Nem az a célom, hogy menekülés közben kapjam őket lencsevégre. Az érdekel, hogy a mindennapi életük során figyelhessem meg és örökíthessem meg őket" – vallja. Módszerei a türelem, az alázat és a fajismeret hármasára épülnek. Legyen szó akár álcamintázatú öltözékről, akár hosszú órákon át tartó várakozásról egy lesben, mindig a megfelelő pillanatot keresi, amikor a természet valódi arcát mutathatja meg.
A közönség először 1999-ben ismerkedett meg fotóival a Gárdonyi Galériában. Azóta munkái számos kiállításon megjelentek, többek között Székesfehérváron, Budapesten és Brüsszelben is. 2009-ben Londonban, a BBC-Veolia Év Természetfotósa versenyen kiemelkedő teljesítménnyel az "Egyéb állatok viselkedése" kategóriában első helyezést szerzett. Rendszeresen kap meghívást a NaturArt - Az Év Természetfotósa kiállításra, ahol több alkalommal megnyerte a rangos díjat.
Képei olyan lapokban jelentek meg, mint a Nimród, a Természetbúvár vagy a Magyar Vadászlap, és több természetismereti kötetet is illusztráltak. Gárdony különösen büszke lehetett rá -- fotóin keresztül a Velencei-tó természeti kincsei országos és nemzetközi ismertségre tettek szert.
Családja és közössége szívvel-lélekkel búcsúzik Andrástól, a csendes, érzékeny művésztől, aki mindig is úgy igyekezett jelen lenni az életben, hogy közben szinte észrevétlen maradt – ahogyan ő fogalmazott: "mint egy porszem a természet végtelen tengerében".
Temetése 2025. április 10-én, 11 órakor kerül megrendezésre az agárdi temető területén.
