Leó pápa üzenete a Kúria, a Kormányzóság és a Helynökség munkatársaihoz: a memória, a küldetés és az élet fontossága - Vatican News.
Péteri szolgálatának tizenhatodik napján, május 24-én, szombaton, délelőtt tíz órakor Leó pápa találkozóra hívta a Római Kúria, a Vatikáni Kormányzóság és a Római Vikariátus munkaközösségeinek vezetőit és tagjait a VI. Pál aulába. A résztvevők többsége családtagjaikkal együtt érkezett, ami különös melegséget adott az eseménynek. A pápa beszédében hangsúlyozta a Kúria jelentőségét, mint olyan intézményét, amely megőrzi és átadja az egyház és püspökei szolgálatának történelmi örökségét. E munkához szervesen kapcsolódik az Úrtól rendelt missziós feladat is, amely a közösség életének középpontjában áll.
Az aulában megérkező Leó pápa tiszteletére a résztvevők felállva, hosszan tartó tapssal üdvözölték a Szentatyát. Ő pedig mosolyogva így szólt: "Köszönöm a szívélyes fogadtatást! De figyeljetek: ha a taps tovább tart, mint a beszéd, akkor bizony hosszabb időt kell szánnom a szavaimra! Úgyhogy... legyetek óvatosak! Köszönöm!" Ezt követően, egy keresztvetés után, felcsendült a liturgikus köszöntés: "Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Béke legyen veletek!"
Beszéde nyitányaként Leó pápa szívből köszöntötte a Római Kúria, a Vatikáni Kormányzóság és a Római Vikariátus munkaközösségeinek tagjait. Külön üdvözölte a dikasztériumok vezetőit, a többi elöljárót, a hivatalok irányítóit, valamint a Vatikánváros hatósági képviselőit és alkalmazottait. Külön örömét fejezte ki, hogy sok családtag is részt vesz ezen a szombati napon. E találkozó nem csupán egy programadó beszéd céljából jött létre, hanem számomra egy kivételes alkalom, hogy kifejezzem hálámat az Önök által végzett szolgálat iránt, amelyet elődeimtől "öröklök". Mint ahogyan azt tudják, csupán két éve érkeztem a Vatikánba, amikor a szeretett Ferenc pápa a Püspöki Dikasztérium prefektusává nevezett ki. Ekkor hagytam magam mögött a perui Chiclayo egyházmegyét, hogy itt kezdjem meg a munkámat. Micsoda átalakulás! Mit is mondhatnék most? Csak annyit, amennyit Simon Péter mondott Jézusnak a Tiberiás-tónál: "Uram, te mindent tudsz; tudod, hogy szeretlek téged" (Jn 21,17).
A pápák jönnek és mennek, de a Kúria örökké megmarad. Ez a megállapítás minden egyes részegyházra, így a Püspöki Kúriákra is érvényes, és természetesen a római püspöki kúriára is. A Kúria az a központi intézmény, amely megőrzi és továbbadja az egyház püspökeinek szolgálatának gazdag történelmét. Ennek jelentősége rendkívüli. Az emlékezet nem csupán a múlt felé tekint, hanem táplálja a jelent, és irányt mutat a jövőnek. Emlékezet nélkül az út könnyen eltévelyedik, elveszíti a helyes irányt. Kedves barátaim, hadd osszam meg veletek ezt az első fontos gondolatot: a Római Kúrián való munkavégzés azt jelenti, hogy hozzájárulunk az Apostoli Szék emlékezetének megőrzéséhez, ebben a létfontosságú értelemben, hogy a pápai szolgálatot a lehető legmagasabb szinten tudjuk végezni. Hasonlóképpen, ez a megközelítés a Vatikáni Állam szolgálatára is érvényes.
Szeretném kiemelni egy másik fontos aspektust, amely kiegészíti az emlékezés dimenzióját: a Kúria és a péteri szolgálathoz kapcsolódó intézmények missziós hivatását. Ferenc pápa e téma iránti elkötelezettsége különösen figyelemre méltó, hiszen az Evangelii gaudium apostoli buzdításban megfogalmazott vízióval összhangban a Praedicate Evangelium apostoli konstitúció keretében reformálta meg a Római Kúriát az evangelizáció perspektívájából. E reformok során tiszteletben tartotta elődei, különösen VI. Pál és II. János Pál örökségét. Leó pápa saját missziós tapasztalataira hivatkozva hangsúlyozta: "A missziós élmény az életem szerves része, nem csupán mint megkeresztelt személy, mint minden keresztény, hanem ágostonos szerzetesként végzett misszionáriusi szolgálatom révén Peruban, ahol a perui nép körében formálódott meg bennem a lelkipásztori hivatás. Soha nem tudom eléggé megköszönni az Úrnak ezt a kivételes ajándékot!" Ezen túlmenően az Egyház szolgálatára való meghívás, amelyet itt a Római Kúrián teljesítek, egy új küldetést jelent, melyet az elmúlt két évben osztottam meg önökkel. E szolgálat folytatását Isten akaratának megfelelően tervezem a jövőben is.
Ezért ismételten hangsúlyozom, amit május 8-án, az első köszöntőm során mondtam: „Közösen kell felfedeznünk, miként válhatunk missziós egyházzá, olyan közösséggé, amely hidakat épít, párbeszédet folytat, és mindig nyitott arra, hogy [...] tárt karokkal fogadjon mindenkit, mindenkit, akinek szüksége van a mi szeretetünkre, jelenlétünkre, párbeszédünkre és a szeretetre.” E szavakat akkor a római egyházhoz intéztem. Most, e gondolatokkal az egyház összes tagjára és a világra tekintek, emlékezve arra a küldetésre, amely a közösség és az egység szolgálatára hív minket, szeretetben és igazságban. Az Úr ezt a feladatot Péterre és utódaira bízta, és mindannyian különféle módokon részt vesztek ebben a nagyszerű küldetésben. Mindenki hozzájárul a maga módján, elkötelezetten és hittel végzi a mindennapi feladatait, mert a hit és az imádság olyan, mint a só az ételben: ízt és mélységet adnak az életünknek.
Ha tehát mindnyájunknak együtt kell működnünk az egység és a szeretet nagy ügyében, akkor mindenekelőtt a mindennapi helyzetekben tanúsított viselkedésünkkel próbáljuk ezt megtenni, akár a munkahelyünkön is. Mindenki az egység építője lehet a munkatársaihoz való hozzáállásával, türelemmel és alázattal leküzdve az elkerülhetetlen félreértéseket, mások helyébe képzelve magát, elkerülve az előítéleteket, még egy jó adag humorral is, ahogy azt Ferenc pápa tanította nekünk.
Kedves testvéreim! Szívből jövő hálával tartozom mindannyiótoknak! Május csodás hónapjában kérjük közösen Szűz Mária áldását a Római Kúriára és Vatikánvárosra, valamint mindannyiunk családjára, különösen a gyermekek, az idősek, a betegek és a szenvedők számára. E szavakkal zárta beszédét Leó pápa, majd a VI. Pál aulát megtöltő munkatársaival együtt közösen mondták el az Üdvözlégy Mária imát, megteremtve ezzel a közösség és az összetartozás szellemét.
