Ma este elmerülünk a sötétségben: Ma este pedig békésen pihenünk.
A "Ma este gyilkolunk" a lehetőségek kimeríthetetlen tárházát reprezentálja, amelyek a történet során hátrahagyott utakat és megoldásokat jelképezik. A film hátterében egy lenyűgöző alaphelyzet áll: egy kiöregedett színészek számára fenntartott otthonban gyilkosság történik. De hogyan ismerhetjük fel a tettest olyan emberek között, akiknek élete a szerepjátszás körül forog? Sajnos a végeredmény egy sekélyes whodunnit, amely még a krimi műfajának alapelemeit is képtelen hitelesen megjeleníteni. A film hatása olyan, mintha tudatosan el akarna távolodni a izgalmas detektív történetek hagyományos kereteitől, inkább a főszereplőnk melankolikus visszaemlékezéseire fókuszál, mindezt pedig a tipikus magyar filmes melodráma eszközeivel tálalja.
Főszereplőnk, Tolnai Tivadar, a legendás detektív sorozat ikonikus alakja, most egy veterán színészek otthonában találja magát, ahol az idő múlása és a nosztalgia érzései keverednek. Amikor régi barátja, akivel sok közös emléke van, hirtelen életét veszti a szomszédos szobában, Tivadarban azonnal felmerül a gyilkosság gyanúja. Ekkor úgy dönt, hogy felölti régi karakterének detektív köpenyét, és a múlt által megélt kalandok szellemében nyomozásba kezd. A történet folyamán Tivadar nem csupán a kitalált karaktereinek izgalmas eseteiből merít ihletet, hanem saját tapasztalatait és megérzéseit is latba veti. A nyomozás során visszaidézi a régi filmek hangulatát, miközben a valóság számos rejtélyes fordulatával néz szembe. A titkok és a feszültség egyre mélyül, ahogy Tivadar felfedezi barátja életének sötét zugait, és próbálja kibogozni a szálakat, hogy végül a gyilkos kilétére fényt derítsen. Kihívásokkal teli útja során nemcsak a bűntény megoldására, hanem saját belső démonjaival való szembenézésre is kényszerül.
Időt tölt a régi munkatársaival, sőt még lelkes követőkkel és furcsa figurákkal is összefut. Kalandjai során azonban egyáltalán nem közelít a megoldáshoz; a történet mintha elvesztette volna a fonalát, és elfelejtette volna, miről is akar igazából szólni. Az események üteme lassú, mint a csiga, ráadásul a mellékszereplők annyira sem vonzóak, hogy igazán érdemes lenne velük tölteni az időt. A film humora pedig sajnos már rég elavult.
Bevallom, igazán örömteli volt látni gyerekkorom kedvenc színészeit együtt, mint Koltai Róbert, Bodrogi Gyula és Pogány Judit, akik mindvégig izgalmasan színesítették a filmet. Emellett számos apróbb szereplő is feltűnt, ami még inkább fokozta az élményt. Mivel minden elem adott volt egy fordulatos krimihez, kíváncsian vártam, hogyan építik be őket a történetbe. Sajnos azonban a forgatókönyv csalódást okozott; nemcsak hogy a karakterek jellemvonásai nem voltak kellően kidolgozva, de a lehetséges gyilkossági motivációk is hiányoztak, ami jelentősen csökkentette a feszültséget és az élvezetet.
Tivadar detektív munkája véletlenekre épül és kimondottan altató, ami igencsak meglepő, az utóbbi időben ezek a sztorik a reneszánszukat élik, tehát inspirálódni lehetett volna honnan. Nyilván itt is megjelenik a zsánerből ismert záró, magyarázós jelenet, ahol a detektív mindenki előtt felfedi az igazságot, de ebbe konkrétan úgy megyünk bele, hogy fogalmunk sincs, ki lehet a gyilkos, mert semmit sem tudunk a szereplőkről vagy az áldozattal való viszonyukról.
Mintha valaki direkt egy rossz detektív sztorit akart volna létrehozni, ahol kb. a semmiből kell kihúzni egy erőtlen lezárást. Kern Andrást nem tartottam soha kimagaslóan jó színésznek, itt sem tudott kilépni a magyar színészek tipikus színházi előadásmodorából. A többiek meg mintha nem is tudták volna, milyen filmben szerepelnek, és komikusan gyengén adták elő semmi szerepeiket. Meglepően szomorkás a film, mintha torz önbeteljesítő emléket állítana régi korok színészeinek, akiket kidobott az ipar, mert már nem hoznak nézőket moziszékekbe.
Nem meglepő, hogy a film számos átalakuláson ment keresztül, és a teljes média hype nélkül debütált. Valójában nem is lenne mentsége, mert a "Ma este gyilkolunk" riasztóan gyenge és fantáziátlan; a cselekménye minden apró dologgal foglalkozik, csak a gyilkosságokkal nem. A főszereplő pedig egy antipatikus, fásult karakter, aki mintha nem is akarna részt venni a filmben. Persze, vannak narratív lyukak is, de igazából nem érdemes túlságosan elmélyedni bennük. Ez a sztori biztosan egy sokkal jobban megvalósított feldolgozást érdemelt volna.
