Mandácskó Eszter, a Petőfi-ösztöndíj büszke birtokosa, megosztotta velünk tapasztalatait: a kulturális élet itt egészen különleges és eltérő, mint amit eddig megszokott.
Mandácskó Eszter varázslatos világot teremt a muravidéki óvodások számára, tele mesékkel és lenyűgöző történetekkel. A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként nem csupán elmondja a meséket, hanem életre is kelti azokat: dalokkal, kézműves foglalkozásokkal és kreatív élményekkel varázsolja még színesebbé a gyerekek mindennapjait. Fedezzük fel együtt ezt a csodálatos világot, és ismerjük meg jobban Esztert és az általa nyújtott élményeket!
A szombathelyi származású, Budapesten élő Mandácskó Eszter tavaly szeptember óta a Muravidéken tartózkodik, köszönhetően a Petőfi Sándor Program ösztöndíjának. Az ösztöndíj révén hozzájárul a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség (MMÖNK) tevékenységeihez, gazdagítva annak munkásságát tudásával és tapasztalataival. Eszter nem először jár ösztöndíjasként a határon túli magyar közösségekben: 2015 és 2017 között a horvátországi Vukováron és környékén dolgozott, ahol a külhoni magyar közösségek életének mélyebb megértése rendkívüli hatással volt rá. Emlékei között szerepel, hogy "hihetetlen energiával élnek ott az emberek. A háború sok mindent elvett tőlük, de ők inkább azt tanulták meg, hogy értékeljék az életüket, és arra törekedjenek, hogy az elkövetkező időszak, amely sokuk számára már csak pár évet jelent, szeretetteljes és békés legyen." A program során számos helyi egyesülettel ismerkedett meg, és eljutott olyan városokba is, mint Split és Fiume. A kíváncsiság hajtotta, és az újabb magyar közösségekkel való találkozás vágya motiválta, hogy tavaly újra pályázzon, így 2024 szeptemberében az MMÖNK ösztöndíjasa lett. A Muravidék szépségei azonnal lenyűgözték érkezésekor: "Olyan érzésem van, mintha hazatértem volna. Nem érzem úgy, hogy a határon túl lennék, ahol hátrány lenne, hogy magyarul beszélek, vagy hogy nem tudok szlovénul." A kulturális programok gazdagságát is kiemeli: "Minden héten van lehetőség a kikapcsolódásra, és a kulturális élet itt sokkal színesebb, mint más határon túli közösségekben, ahol eddig megfordultam." A tájak szépsége is magával ragadta: "Remélem, hogy akik itt élnek, tudatában vannak annak, milyen csodálatos adottságok között laknak. Az úton a Hosszúfalu-hegyre vagy a Lendva-hegyre igyekezve olyan földrajzi csodákkal találkozik az ember, amelyek ritkák. Az első Lendva-vidéken kívüli élményem egy őszi domonkosfai túra volt, ahol beleszerettem a tájba, és szeretném másoknak is megmutatni, hogy ők is érezzék az ottani légkört."
Az ösztöndíjas érkezését követően azonnal munkába állt, és elsőként a muravidéki történelmi vetélkedő szervezőcsapatába csatlakozott. "Amikor megérkeztem - szeptemberben - ismerkedtem meg Patyi Zoltánnal, az MNMI munkatársával, valamint Šooš Péter történésszel, akikkel közösen dolgoztunk a muravidéki történelmi vetélkedő megvalósításán. A csatlakozásomkor a feladatok egy része már előrehaladott állapotban volt, de a részletek kidolgozása, az iskolák közötti elosztás még hátra volt. A verseny lebonyolítása igazán felemelő élmény volt; a gyerekek rendkívül ügyesek voltak, és lenyűgöző volt hallani, ahogyan összeszedetten és bátran oldották meg a szóbeli feladatokat." A történelmi vetélkedőt követően más korosztályokkal is kapcsolatba lépett. Segédkezett például a Muravidéki Magyar Ifjúsági Szervezet Magyar Bálján, ahol a köszönőajándékok elkészítésében nyújtott segítséget, és azóta is elkötelezetten támogatja az egyesületet különböző tevékenységekkel. A legfiatalabbak érdekében a muravidéki óvodákhoz is eljutott, ahol mesefoglalkozásokat tart, melyeken diafilmek és papírszínházi mesék is szerepelnek: "Jelenleg három dombvidéki óvodába járok - a pártosfalvi, a domonkosfai és a hodosi intézményekbe. Minden alkalommal olyan témát választok, ami éppen aktuális az óvodában, és ehhez igyekszem egy komplex foglalkozást összeállítani. Célom nem csupán egy mese bemutatása, hanem az is, hogy beépítsek valamilyen dalt, amely kapcsolódik az adott témához vagy meséhez, és ezt követően egy kézműves tevékenységgel is kiegészítsem az élményt."
A karácsony előtti héten a dobronaki Kézművességek Háza két alkalmazottjával vittek foglalkozásokat a muravidéki óvodákba. Az ösztöndíjas meséi nemcsak szórakoztatnak, hanem erősítik a közösség összetartó erejét is, miközben a gyerekek szívében elültetnek valami maradandót: a kultúra és a hagyományok tiszteletét, valamint a szeretet erejét. A gyerekeket hamarosan nemcsak személyesen, hanem a Muravidéki Magyar Rádión keresztül is varázslatos tájakra repíti, hiszen meserovat indul: "Október óta gyűjtöm a meséket, amik megfelelnek a kritériumoknak. Benedek Elek meséiből például elég sok van, de azokat át kell úgy dolgozni, hogy rádión keresztül is befogadhatók legyenek a gyerekeknek, hiszen a többségük nagyon hosszú." Az ösztöndíjasnak a helybéli közösség segítése és a programok megvalósítása mellett beszámolási kötelezettsége is van, emellett a Muravidék minél több arcát is igyekszik bemutatni: "Az volt a célom, hogy minél többet írjak, mert nekem is van kötelezettségem a Nemzetpolitikai Államtitkárság felé. Van egy felület, melyre folyamatosan szolgáltatnunk kell a híreket. Igyekszem minél több muravidéki eseményről tájékoztatást adni, amiket képekkel vagy videókkal gazdagítok. Számomra fontos célkitűzés volt, hogy minél több érdekességet megosszak a szlovéniai magyarságról." Mandácskó Eszter várhatóan idén júniusig segíti tevékenységével a muravidéki magyar közösséget.
