A Tisza már két polgármester pozícióját is megrázta - nézd meg a videót!

Magyar Péterék letudtak 85 ezer lépést az 1 millióból: Pécelen ért véget a 300 km-es túra első napja

Az enyészeté lett Szolnok majd' 100 éves ékköve, a Tisza Szálló. A gyógyfürdő bezárva, a szálloda nem fogad vendégeket, mind a két étterme, a bár és a fagylaltozó ajtaján is lakat, omlik a vakolat, burjánzik a gaz. A közkutait elzárták, és hajléktalanok éjszakáznak az egykor csodás épület árkádsora alatt. Ezt a romhalmazt most közel egymilliárd forintért kínálja eladásra az a kínai befektető, aki egy fillért sem fordított a hotel és a fürdő állagmegóvására vagy a felújítására.

A város költségvetése nem engedi meg, hogy megvásárolja azt az ikonikus épületet, amely 1928 és 1998 között minden szolnoki képeslapon és turisztikai kiadvány címoldalán szerepelt. Ráadásul, ahogy a Blikk által megkérdezett helyi városvédő szakértők is hangsúlyozták, a vételár kifizetése önmagában nem oldaná meg a problémát, hiszen az épület állapota annyira megromlott, hogy a helyreállítás és a szükséges modernizálás költségei akár ötszörösére is rúghatnak. Amikor a város lakói értesültek arról, hogy a szálloda felszámolás alatt áll, megpróbáltak összefogni, hogy összeadják a szükséges összeget, de sajnos az ár túlságosan magasnak bizonyult.

- Ezt lehetetlen értékesíteni - mondta szomorú arccal a Blikknek V. Sándor, egy építési vállalkozó. - Minden egyes kőműves mellett ott lenne a műemlékvédelem, és csak úgy lehetne átalakítani, hogy megőrizzük az eredeti formát, ami viszont rendkívül költséges lenne. Ráadásul a megtérülés is kérdéses, hiszen a környéken nincs turisztikai látványosság, semmi, ami vonzaná a látogatókat. A vizet is azért zárták el, mert elviselhetetlen vízdíjakat kellett volna fizetni. Az egyetlen megoldás talán az lenne, ha egy rendkívül tehetős vállalkozó játékra vásárolná meg, de az biztos, hogy ebből nem lesz profit. Munkásszállóként működött már, amikor még 2023-ban embereket fogadott, ott, ahol az 1930-as években már luxusautókkal érkeztek a vendégek.

Pedig a híres szálló még a Kádár-rendszerben is működött, megtartva az eleganciáját, hetente rendezvényekkel, táncmulatságokkal, lakodalmakkal, bálokkal. Aztán 1992-ben privatizálta az akkori igazgató, ami már akkor kiverte a biztosítékot a városiakban, onnan viszont a Tisza megindult a lejtőn. Minden polgármestertől számon kérték, hogy ez miként lehetséges, 2006-ban Botka Lajosné polgármestert többek között azért nem választották újra, mert a szálló sorsa nem rendeződött. Szalay Ferenc majdnem két évtizeden át irányította a várost, és a tavalyi bukásához nagyban hozzájárult, hogy bár minden kampányában megígérte, nem sikerült növelnie a város turisztikai vonzerejét, nem épített új szállodákat a belvárosban, a Tiszaligetben és a Holt-Tiszánál, és nem adta vissza a Tisza Szálló méltóságát.

A szolnoki közélet színes alakja, Peng Peng asszony, a kínai vállalkozó, akit helyiek barátságosan csak "Peng Peng Piroskának" neveznek, 2010-ben 500 millió forintért vásárolta meg a szállodát. Az ingatlan felújítása azonban még várat magára.

- Csak karbantartás zajlott, de az is inkább tétlen szemlélődés volt, mintha a nagy semmit figyelték volna, miközben a szálló évről évre egyre lepusztultabbá vált - osztotta meg aggodalmát Gedei Tibor, a város védelméért küzdő közgazdász.

A Tisza ingatlanának tulajdonosai kezdetben értékesítés mellett döntöttek, de idővel mégis úgy határoztak, hogy üzemeltetésre adják a fejüket. Rövid időn belül újra megnyitották a fürdőt, több étterem is működésbe lépett, és a szálloda is fogadta a vendégeket. Azonban a várt fejlesztések elmaradtak, és végül a helyszín ismét bezárta kapuit. A felszámolásra való tekintettel az ingatlant eladásra kínálták.

Zsíros László szolnoki ingatlanos szerint a kínai tulajdonos nem látott már fantáziát az üzletben, ezért adná el a szállodát. A közvetítő felvette a kapcsolatot a város új polgármesterével is, hogy mindenki előtt Szolnok városa tegyen ajánlatot az épületre, mondván a műemlék sorsát az üzleti szempontokon túl leginkább helyben lehet lelkiismeretesen figyelemmel kísérni.

- Két városvezető már megbukott a Tisza Szálló ügye miatt, és én nem szeretnék harmadik lenni - nyilatkozta lapunknak Györfi Mihály, a város jelenlegi polgármestere. - A városnak nincs elegendő anyagi forrása, hogy kifizessük a vételárat, nemhogy a szálló állagának megőrzésére, felújítására vagy üzemeltetésére. Most négymilliárd forintnyi kormányzati támogatást vontak el tőlünk, így még az alapvető kiadásokat sem tudjuk fedezni, nemhogy egy ilyen nagy volumenű vásárlást. A szálló 15 éve a kínai tulajdonos birtokában van, és bár a vásárlás feltételezte a folyamatos karbantartást és fejlesztést, ennek nyomát sem láttuk. Szolnok kormánypárti vezetése sajnos elbagatellizálta a problémát, amikor az felmerült. Reménykedem benne, hogy a Tisza Szálló múltjához kötődő tulajdonos jelentkezik, és a város minden lehetséges támogatást megad neki, de a vásárlásra mi nem vagyunk képesek.

A szolnokiak szívét közös felháborodás tölti el, amikor a város ikonikus épületének sorsa jut eszükbe, különösen az elmúlt évtizedek, főként 2010 óta. Minden egyes nap, amikor elhaladnak a monumentális épület előtt, egy újabb vakolatdarab hullik a homlokzatról, és ez a látvány egyre inkább aggasztja őket. Az emberek nemcsak a múlt dicsőségére emlékeznek, hanem a jövő reményére is, miközben szomorúan nézik, ahogy az idő nyomot hagy az épület szépségén.

- El sem tudom képzelni, mi rejlik odabent - mondta szomorúan Tarnai Gyula, a közeli lakos. - Ez egy igazi szégyen. Ilyet nem lett volna szabad megengedni. Felelősségre kellene vonni mindenkit, aki részt vett ebben, hiszen ez nyílt rongálás. Minden alkalommal elakad a lélegzetem, amikor erre járok, naponta többször is. Gyerekkoromban még hallottam, ahogy egy zenész tárogatón játszik a toronyban, és a szüleim meséltek a fényűző bálokról, ahol a szálloda legjobb zenekara játszott, Budapestről jöttek ide táncolni. Most pedig galambürülék, romok, hajléktalanok, láncok, lakatok, bedeszkázott vagy törött ablakok fogadnak. Ez az, ami megmaradt. Szégyenletes.

Az első világháborút követően Zombory Lajos festőművész javasolta a belvároshoz közeli Tisza-part környezetének rendezését. Az első elképzelések között szerepelt egy francia stílusú park, valamint egy modern szálloda és fürdő kialakítása is. E terveket a szolnoki közösség valósította meg a Speyer-kölcsön segítségével, amelynek eredményeként 1928. április 14-én megnyitotta kapuit a 26 szobás, bálteremmel és étteremmel rendelkező Tisza Szálló. Néhány hónappal később a régóta várt gyógyvíz is feltört, lehetővé téve a gyógyfürdő működésének megkezdését a tervek szerint.