Magyarország és Lengyelország barátsága olyan mélyen gyökerezik a történelemben, mint a legszebb hagyományok. E két nemzet kapcsolata nem csupán politikai szövetségről szól, hanem egy érzelmi kötelékről, amelyet évszázadok során formáltak a közös élmények
Bár a két állam közötti, eddig számos vihar által próbára tett szoros barátság az ukrajnai háború kapcsán megjelenő eltérő nézetek miatt a legfelsőbb szinten repedéseknek indult, fontos hangsúlyozni, hogy a két ország közötti kapcsolatok ápolása nem csupán a kormányzati együttműködés keretein belül valósulhat meg.
Az önkormányzati diplomácia egyik formáját képviselik az olyan testvérkapcsolatok, amelyeket települések és megyék alakítanak ki egymás között. Ezek a kapcsolatok nem csupán kulturális és gazdasági együttműködéseket jelentenek, hanem hozzájárulnak a helyi közösségek fejlődéséhez és a nemzetközi kapcsolatok elmélyítéséhez is.
A helyi és regionális szintű együttműködések kulcsszerepet játszanak a különböző államok közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok megerősítésében. Az intézményi és oktatási csereprogramok, valamint a tapasztalatok és bevált gyakorlatok megosztása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a nemzetek közötti barátság és összetartozás erősödjön. Jelen írásomban azt a kérdést vizsgálom, hogy a magyar és lengyel nép közötti különleges kapcsolat kifejeződik-e a testvérvárosi együttműködések szintjén, amely eddig nem kapott kellő figyelmet. Meg fogom nézni, hogy a magyar települések és lengyel partnereik közötti, nem feltétlenül hivatalos, de mégis jelentős kapcsolatok hol helyezkednek el a lengyel települések testvérvárosi hálózatában. Továbbá, arra is kíváncsi vagyok, hogy ez a sokat hangoztatott barátság mennyire érzékelhető a Magyarországgal fenntartott kapcsolatok erősségében, és hogy ez miként tükröződik a számokban.
Az elemzés alapját egy (sajnos) viszonylag régi adatbázis képezi. A 2000-es évek végén az Európa a Polgárokért program keretében több kelet-közép-európai ország is felmérte a területén köttetett testvérkapcsolatok körét, a projektekben az érdemi munkát általában az önkormányzati szövetségek - Lengyelországban a Lengyel Városok Szövetsége - végezték. Az adatbázis eredményei a 2009-es állapotot mutatják, tehát régi, s ráadásul minden bizonnyal nem is teljeskörű, hiszen az adatgyűjtést nem az állam, hanem egy, a települések önkéntes tagságán alapuló szervezete irányította, amelynek nem állt lehetőségében, hogy válaszadásra kötelezze az önkormányzatokat. Az alapvetően kérdőíves formában begyűjtött adatokat az önkormányzatok honlapjairól szerzett információkkal egészítették ki. A gyűjtés eredményeit három adatbázisba rendezték (helyhatóságok, járások, vajdaságok testvérkapcsolatai), az alábbi elemzés a legalacsonyabb szintű önkormányzati egység, a helyhatóság (gmina) adatbázisán alapul.
A lengyel adatbázis hiányosságai arra ösztönöznek minket, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a lengyel és magyar települések közötti kapcsolatokba. Ennek érdekében a meglévő adatokat kiegészítettük egy magyar adatbázisból származó válogatott esetekkel. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége közreműködésével, különböző forrásokból összeállított adatbázisunk egy része egy 2018-as önkormányzati kérdőíves felmérés eredményeit is tartalmazza.
A testvértelepülési kapcsolatok fejlődését, különös figyelmet fordítva a lengyelországi sajátosságokra, Zelinsky, Dąbrowski és Dąbrowski et al. munkáiban találhatjuk meg. Az alábbiakban az ő megállapításaikra építünk, és megpróbáljuk azokat az adatbázisunkból származó eredményekkel alátámasztani. A lengyel testvérvárosi kapcsolatok kialakulása a kelet-közép-európai sajátosságokat tükrözi, hiszen a II. világháború után, amikor e kapcsolatok népszerűvé váltak (a testvérvárosi kapcsolatok történeti fejlődését lásd Kézai és Brucker), Lengyelország az államszocialista blokk részeként működött. Mindez mit is jelentett? Azt, hogy a gazdasági és társadalmi irányítás egyéb területeihez hasonlóan, a nemzetközi kapcsolatok formálásában is a helyi önkormányzatok nem rendelkeztek döntési jogkörrel. A települési testületek közötti együttműködéseket felülről, a szovjet érdekszférán belül szervezték meg, így a helyi szint döntéseit a központi hatalom irányította.
Az 1970-es évek kezdetétől a városok számára lehetőség nyílt nyugat-európai kapcsolatok létesítésére, bár ezek szigorú ellenőrzés alatt álltak. A Szolidaritás által kiváltott demokratikus átalakulások megfékezése érdekében 1981-ben bevezetett hadiállapot jelentős hatással volt a települések nemzetközi kapcsolataira, mivel az ország határait lezárták. A rendszerváltozás azonban új lehetőségeket teremtett, lehetővé téve az (ekkor már) önkormányzatok számára, hogy saját maguk határozzák meg a nemzetközi kapcsolatok irányvonalát. Ez az önállóság sok esetben a régi, blokkon belüli, csupán névleges együttműködések megszűnéséhez vezetett, de találunk olyan példákat is, ahol az államszocialista időszakban kötött szerződéseket újraértelmezték és új tartalommal töltötték meg.
A rendszerváltozást követő időszakban a lengyel települések elsősorban nyugat-európai városokkal kerestek kapcsolatokat, különös figyelmet fordítva a német településekre. Bár a két ország közötti viszony történelmi okokból kifolyólag nem éppen kiegyensúlyozott – sőt, a lengyel fél részéről gyakran bizalmatlanság is tapasztalható –, a földrajzi közelség és a települések nagy száma együttesen elősegítették a kapcsolatok fejlődését. A német települések részéről tapasztalható nyitottság, amelyet részben a korábbi német területekkel való kapcsolatok iránti vágy is ösztönzött, valamint a partnerségi célokra rendelkezésre álló források mind hozzájárultak ahhoz, hogy Németország a legkeresettebb partnerországgá váljon. A 2000-es években azonban a kapcsolatépítés irányai és a kapcsolatok jellege jelentős átalakuláson mentek keresztül.
A nyugati orientáció mellett a kelet-közép-európai figyelem egyre hangsúlyosabbá vált, és a régión belüli kapcsolatok is egyre gyakoribbá váltak.
A nyitás leglátványosabban Ukrajnát érintette, s elsősorban a segítségnyújtás, a tapasztalatok továbbadása motiválta - ezek a kapcsolatok 2022 februárja óta nyilván más megvilágításba kerültek és felértékelődtek. Az ezredforduló óta jellemző másik trend, a testvértelepülési kapcsolatokon belüli hangsúlyok eltolódása pedig azt jelentette, hogy a kulturális dimenzió mellett egyre inkább a gazdasági együttműködések, fejlesztések váltak a partnerségek motorjává.
A fenti állításokat a közzétett adatok is alátámasztják.
Az adatbázisunkban összesen 3350 partnerség szerepel, és a német önkormányzatokkal kialakított kapcsolatok (862) különösen kiemelkednek. Ezek a testvértelepülési együttműködések negyedét teszik ki. A német települések mellett a szomszédos országok önkormányzatai is jelentős szerepet játszanak: Lengyelország összesen hét környező országgal határos, közülük a legjelentősebb testvérkapcsolatok Ukrajnával (326), a Cseh Köztársasággal (306), Szlovákiával (226) és Litvániával (144) alakultak ki. Oroszországgal (83) és Fehéroroszországgal (58) viszont ritkábban jönnek létre partnerségek.
A több mint 100 kapcsolattal rendelkező országok között, a szomszédos államokon kívül, Franciaország (249), Magyarország (167) és Olaszország (138) is helyet kapott.
A francia településekkel való intenzív kapcsolatépítés során a német partnerségekhez hasonlóan a települések közötti hasonlóságok is szerepet játszanak, de emellett a napóleoni időszak óta fennálló francia szimpátia is jelentős tényező lehet. A lengyel-magyar együttműködések a kapcsolatok összességének öt százalékát teszik ki, így Magyarország a rangsorban a hatodik helyet foglalja el, ami kiemelkedő pozíciónak számít, és jól tükrözi a két ország közötti különleges viszonyt. Ezt az állítást a magyar adatbázis is alátámasztja, amelyben a kapcsolatok 6 százaléka lengyel önkormányzatokkal jött létre, ezzel Lengyelország a negyedik legfontosabb partnerország, megelőzve Romániát, Szlovákiát és Németországot.
A földrajzi fókusz áthelyeződését az adatok is megerősítik. Bár nem minden esetben áll rendelkezésre az adatbázisban a kapcsolatfelvétel vagy a hivatalos együttműködés megkezdésének éve, a folyamatok mégis érthetőek. Noha viszonylag kevés ilyen esetről beszélhetünk, világosan látható, hogy a rendszerváltozás előtti kelet-közép-európai kapcsolatok ritkán maradtak fenn, különösen a nyugat-európai partnerségekkel való összehasonlításban. Az eredmények alapján megfigyelhető, hogy az államszocialista időszakban kialakult, felülről irányított blokkbelüli kapcsolatok általában valóban megszűntek, míg a szintén ellenőrzött, de valamelyest szabadabban alakuló nyugati együttműködések tovább éltek. Ennek hátterében állhatott az a támogatás, amelyet a demokratizálódó államok a rendszerváltozást követően kértek és kaptak nyugati partnereiktől, legyen szó konkrét anyagi segítségről vagy a legjobb gyakorlatok és tapasztalatok megosztásáról. Az 1990 és 2000 közötti időszak nyugati orientációja egyértelműen tükröződik a szerződéskötési időpontokban, és bár a nyugati kapcsolatok kialakítása az ezredforduló után is megmaradt, sőt, bizonyos szempontból erősödött is, az intenzitás változása nem olyan drámai, mint a kelet-közép-európai államok esetében. A cseh és litván kapcsolatoknál ez kevésbé észlelhető, de a magyar, szlovák és különösen az ukrán településekkel kialakított partnerségek túlnyomó többsége az ezredforduló utánra tehető.
A testvértelepülési kapcsolatok kiépítése során a földrajzi elhelyezkedés kulcsszerepet tölt be. Ennek következtében a települések jellemzően a szomszédos országokban található, közeli településekkel keresnek együttműködési lehetőségeket.
Ezek a kapcsolatok speciális jellegűek is lehetnek, megvalósulhatnak pl. szélesebb határmenti együttműködések formájában, elősegíthetik a határon túli közösségekkel való kapcsolattartást, vagy éppen ellenkezőleg, a "belső" kisebbség saját anyaországához fűződő kapcsolatának erősítését. Az összegyűjtött kapcsolatok területi mintázatai visszaigazolják a földrajzi közelség meghatározó szerepét; a Lengyelország középső részén lévő járásokban alig vannak együttműködések, s kijelenthető, hogy a határmenti térségekben, sávokban gyakrabban köttetnek partnerségek (2. ábra). A kapcsolatok egy másik részében azonban a települések közötti hasonlóság - pl. közel azonos lakosságszám, településhierarchiában elfoglalt azonos pozíció, hasonló gazdasági profil stb. - válik a partnerválasztás fő szempontjává (s persze nem zárható ki az sem, hogy e két jellegzetesség, a közelség és a hasonlóság egyszerre jelen van).
A fentiek figyelembevételével nem meglepő, hogy a nyugati határszél tágabb értelemben a német közösségek, míg a délnyugati régió a cseh települések, a déli területek a szlovák, a délkeleti részek az ukrán, a keleti szakasz a belorusz, míg az északkeleti zónák a litván településekkel való kapcsolatok szempontjából gazdagodnak (3. ábra).
Ez a jelenség Lengyelországra különösen jellemző, hiszen a történelmi múlt hatásai és az államhatárok módosítása jelentős átalakulásokat idéztek elő az egyes régiók társadalmi összetételében. A német lakosság nagyrészt kitelepítése után a helyükre a Szovjetunióhoz csatolt területekről érkező lengyelek települtek. E változások összessége érezhető a testvértelepülési kapcsolatokban is, amelyek a helyi közösségek közötti interakciókat és együttműködéseket formálják.
A nem szomszédos országok települései közötti partnerségek természeténél fogva nem követhetik a megszokott logikai kereteket, így esetükben a települések között fellelhető hasonlóságok képezik az együttműködés alapját. A francia és magyar települések közötti kapcsolatok jellemzően területileg kiegyenlítettebbek (lásd 4. ábra), azonban még itt is felfedezhetőek jellegzetes mintázatok: a francia kapcsolatok esetében a lengyelországi általános tendencia figyelhető meg, míg a magyar együttműködések során a földrajzi távolság hatása, bár nem annyira hangsúlyos, mint a szomszédos államok esetében, mégis érezhető. Ez a hatás különösen a testvértelepülési kapcsolatokban megjelenik, ahol a déli területek települései között figyelhető meg egy fokozottabb koncentráció.
A lengyel adatbázisban található információk szerint a két ország közötti barátság a testvérkapcsolatok révén egyértelműen megnyilvánul. Ahhoz azonban, hogy teljesebb képet kapjunk ezekről az együttműködésekről, a magyar nyilvános adatbázisból kiemeltük azokat a lengyel-magyar partnerkapcsolatokat, amelyek a lengyel gyűjtésből kimaradtak. Ez vagy azért történt, mert a kapcsolatok a 2009 utáni időszakban jöttek létre, vagy mert az adatgyűjtés idején az érintett települések nem szolgáltattak elegendő információt. Ennek eredményeként a lengyel-magyar testvérkapcsolatok száma 244-re nőtt. A 4. ábrán is látható, hogy a főbb megállapítások a kiegészített esetszám után is érvényesek maradnak, miszerint a kapcsolatok elsősorban a dél-lengyelországi települések önkormányzataival alakultak ki.
A magyar települések vonatkozásában nem figyelhető meg hasonló jellegzetes térbeli eloszlás, ám a Dunántúli önkormányzatok viszonylag passzívak a lengyel-magyar kapcsolatok ápolásában.
A Magyarországon hivatalosan elismert lengyel kisebbség lélekszáma viszonylag alacsony, hiszen a 2022-es népszámlálás adatai szerint mindössze 7398 főt számlál. Ezen kívül, ellentétben más nemzetiségekkel, mint például a németek vagy szlovénok, a lengyeleknek nincsenek olyan jól körülhatárolható „szigetek” az ország területén, ami tovább bonyolítja a partnerségek földrajzi eloszlását. A 2024-es nemzetiségi önkormányzati választásokat követően összesen 41 helyi lengyel testület jött létre, amelyek települési és budapesti kerületi szinten működnek. A legtöbb érintett település rendelkezik lengyel testvérvárossal, de mivel sok esetben ezek a települések nagyobb városokban találhatók (mint például megyeszékhelyek vagy megyei jogú városok), nem mindig világos, hogy a nemzetiségi jelenlét és a lengyel kapcsolatok között milyen szoros összefüggések állnak fenn. Ezzel szemben a kisebb falvak, mint Edelény vagy Sajószentpéter esetében a lengyel identitás és a helyi partnerségek közötti kapcsolat sokkal kézzelfoghatóbbnak tűnik.
Bár az adatok mögé nem látunk, és nem állíthatjuk, hogy a testvértelepülési együttműködések valódi, élő kapcsolatokra épülnek, az alkalmazott módszerünk nem képes megállapítani, hogy ezek a partnerségek pontosan milyen jellegűek. E kérdések megválaszolásához másfajta megközelítés szükséges. Mégis, az eddigi eredményeink alapján egyértelműen megfogalmazható, hogy a lengyel és magyar települések közötti testvérkapcsolatok jelentős részei a két ország önkormányzatainak nemzetközi együttműködéseinek. Az ezen a barátságon alapuló kapcsolatok mennyisége pedig arra enged következtetni, hogy mindkét állam a legfontosabb partnerországok közé sorolja a másikat. Függetlenül attól, hogy a két ország kormányzatai között éppen milyen viszony áll fenn, biztató jelek mutatkoznak a civil szférában: a CBOS tavalyi közvéleménykutatása szerint a magyarok véleménye kedvezőbbé vált, mint a 2023-as év legrosszabb eredményei alapján. Ez azt jelzi, hogy a települések és a térségek képesek megőrizni baráti kapcsolataikat, még akkor is, amikor az állami szintű viszonyok történelmi mélyponton vannak.
Köszönetnyilvánítás: A 146411 számú projekt megvalósítása a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapjának támogatásával, a K-23 pályázati program keretében jött létre. Különösen hálásak vagyunk Zakaria Suleimannak a lengyel-magyar testvértelepülési kapcsolatokat bemutató ábra elkészítésében nyújtott technikai segítségéért.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
