"Én ilyet sosem állítottam!" - Miért van az, hogy gyakran tévesen idézzük fel a számunkra lényeges párbeszédeket?

Hogyan lehetséges, hogy ugyanarra a beszélgetésre két ember egészen máshogy emlékezzen vissza? És vajon miért vagyunk néha teljesen biztosak benne, hogy igazunk van - akkor is, ha nincs?
Ismerős az érzés, mikor teljes meggyőződéssel magyarázzuk, hogy mi történt, míg ugyanarra az eseményre a másik szereplő teljesen másképpen emlékszik? Ez akár kínos is lehet a munkahelyen, bosszantó a családban, veszekedésbe torkollhat a párkapcsolatban. Nem is mindig kell hozzá, hogy félrecsússzon egy mondat vagy félreértelmezzék a hangsúlyunkat, van, hogy éppen az idő torzítja el a valóságot.
Az emlékezés folyamata messze túlmutat a digitális rögzítés mechanikus jellegén; ez egy élő, dinamikus újraalkotás, amelyben az agyunk nem csupán egy felvételt játszik vissza, hanem újra megformálja az élményeket. Amikor egy régi beszélgetést idézünk fel, a múlt nem statikus, hanem folyamatosan változik, hiszen érzelmeink, előzetes elképzeléseink és a saját nézőpontunk mind-mind hatással vannak arra, hogy mit és hogyan őrzünk meg. Ebből következik, hogy az emlékek nem csupán tények, hanem szubjektív, színes tapasztalatok, amelyek mindig is a jelenben formálódnak.
Az emlékek különösen torzulhatnak, amikor egy konfliktus feszültsége közepette hangzik el valami. A stressz, a düh vagy a félelem hatására az agyunk másképp reagál az információkra, és ezek az intenzív érzelmek nemcsak a jelenlegi helyzetet, hanem a későbbi emlékezetünket is befolyásolják. Így fordulhat elő, hogy egy egyszerű szó vagy hangsúly egészen más értelmet nyer, mint ahogyan azt eredetileg mondták.
A pszichológiai kutatások szerint nemcsak, hogy torzítjuk az emlékeinket, de még túl is becsüljük azok pontosságát.
A hamis emlékek kialakulása gyakori jelenség, és gyakran észre sem vesszük, hogy "átírtuk" a múltat - csak akkor, ha más valaki másképp emlékszik.
Lényeges észben tartani, hogy ha valaki eltérően idézi fel egy beszélgetés tartalmát, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy hazudik vagy rossz szándékkal közelít. A nyitott gondolkodás, az empátia és az a hozzáállás, hogy „lehet, hogy mindkettőnknek van igazsága”, sok félreértést képes eloszlatni. Érdemes prioritássá tenni a megértés törekvését, ahelyett, hogy a győzelemre fókuszálnánk.