Az Antarktisz jégtakarója nem csökkent, hanem éppen ellenkezőleg: az elmúlt 85 év során növekedett. | ma7.sk

Az emberi tevékenység és a klímaváltozás közötti kapcsolatot sokan vitatják, hiszen a tudományos bizonyítékok még mindig nem nyújtanak egyértelmű választ. A klímaváltozás hirdetőinek egyik kedvenc stratégiája a sarkkörök jégsapkáinak állítólagos "drasztikus" olvadásának hangsúlyozása. Noha az ilyen végzetes jóslatok gyakran ellentmondanak a valóságnak, és a tudományos közösség sokszor cáfolta őket, a világ hálóján a "szomorú" jegesmedvék és pingvinek képei továbbra is népszerűek maradnak. Ezek a képek előszeretettel keringenek azok között, akik a klímafenyegetettség témáját hivatásos vagy amatőr szinten kutatják, és nap mint nap újabb apokaliptikus inspirációval szolgálnak.

Mivel a klímarettegést és hisztériát megalapozó példából jóval több van, mint amennyi szükséges, a teljesség igénye nélkül, ezúttal csak Bill Clinton volt amerikai elnök egykori alelnökét, a téma egyik kiemelt zászlóvivőjét említenénk. Al Gore-t, aki (feltételezhetően más jelentős a témával összefüggésben szerzett bevételei mellett) még Nobel-békedíjat is kapott "környezetvédelmi aktivistaként", és aki még a múlt század kilencvenes éveiben rezzenéstelen (és inkább Oscar díjat érdemlő világfájdalmat tükröző) arccal jelentette be: tíz éven belül az Északi-sarkon nem marad majd jég és a Déli-sarkon is jelentősen megfogyatkozik.

Nézzük meg alaposabban az újonnan szerzett ismereteket! A dániai egyetem által végzett kutatás során felfedezett 1937-ből származó légi felvételek és a legújabb évtizedek felvételeinek összevetése világosan megmutatta, hogy a Déli-sark jégtakarója az elmúlt 85 évben nemcsak hogy nem csökkent, hanem stabilan megmaradt. Sőt, a kétezer kilométeres partvonal mentén a fokozódó hóeséseknek köszönhetően a jégtakaró még némileg növekedett is.

Kiemelte, hogy az 1937-ben készült 2200 norvég légi felvételből 130-at alkalmaztak a kutatás során. Ezen felvételek elemzéséhez további 165 ausztráliai légi felvételt is felhasználtak, amelyeket 1950 és 1974 között készítettek. Az összehasonlítást újkori műholdfelvételekkel is kiegészítették, így lehetővé vált a jéghegyek változásának 3D-s rekonstrukciójának elkészítése.

Megállapította: a jégtakaró áramlásának sebessége változatlan maradt. Noha akadtak jéghegyek, amelyek rövid időre - 10-20 éven keresztül - megfogyatkoztak, a többségük mégis stabilnak bizonyult, sőt hosszabb távon sok esetben még vastagodtak is. Ez arra utal, hogy a jég rendszere egyensúlyi állapotban van.