Növényvédő szerek: Egy olyan élet, amelyet a glifozát árnyéka sújtott.

Ludovic Maugé, az egykori kertépítő azt hitte, hogy hosszú évekig boldogan fog élni a franciaországi Bretagne partjainál, ahol riporterünk, Valérie Gauriat találkozott vele.

A glifozáttal való harmincéves érintkezés teljesen felforgatta az életét, és szétrombolta a vágyait. Öt évvel ezelőtt diagnosztizálták nála a B-sejtes limfómát, egy ritka rákformát, amely mostantól a mindennapjait határozza meg. A betegségét foglalkozási megbetegedésként ismerték el, ami újabb súlyos terhet rótt rá.

A glifozát a világ legelterjedtebb gyomirtó szerének számít, ugyanakkor a legnagyobb vitákat is ez övezi. A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) 2015 óta "valószínűleg rákkeltő" anyagnak minősíti. Az utóbbi időszakban olyan kutatóintézetek, mint a francia Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatóintézet (INSERM), újabb tanulmányokat publikáltak, amelyek arra utalnak, hogy lehet kapcsolat a glifozát használata és bizonyos ráktípusok megjelenése között.

Az Európai Unió végül úgy döntött, hogy 2033-ig meghosszabbítja az engedélyt, figyelembe véve az EFSA és az ECHA, az élelmiszer- és vegyszerbiztonságért felelős európai hatóságok kutatásait.

Tavaly áprilisban több környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi szervezet felkeltette az Európai Bíróság figyelmét, amikor megtámadták a vitatott határozatot.

Xavier Coumoul, a francia Inserm toxikológusa és kutatója rámutatott, hogy a kutatóintézetek és az európai szabályozó ügynökségek által használt eltérő módszertanok miatt jelentős eltérések tapasztalhatók az értékelések között. "Amikor egy növényvédőszer-gyártó piacra kíván lépni egy új termékkel, a szabályozó hatóságok elvárják, hogy a gyártó saját maga végezzen el vizsgálatokat a termék biztonságának alátámasztására" – fejtette ki Coumoul.

Ez a folyamat számos kérdést hoz felszínre a felmérések függetlenségével összefüggésben.

"Az EFSA kevés figyelmet fordít a járványtani tanulmányokra, és jelentős mértékben az ipar által szolgáltatott adatokra támaszkodik, míg az Inserm vagy az IARC sokkal inkább a tudományos szakirodalomra és a valós termékhasználat nyomon követésére támaszkodik."

Ludovic Maugé élete most egy vékony fonalon lóg, és ő az a személy, aki számára a termék mérgező hatása egyértelmű. Miután a megszokottaknál jóval több kemoterápiás kezelésen esett át, mint amit általában javasolnak, az utolsó esélye a saját módosított őssejtjeivel végrehajtott transzplantáció. Ennek a lehetősége azonban szinte elhanyagolható. "Az onkológusom szerint már nem beszélhetünk gyógyulásról" - mondta el keserűséggel a hangjában.

Mivel rákját foglalkozási megbetegedésnek ismerték el, Ludovic szerény szociális juttatást kap, valamint havi 180 eurós kártérítést a Bayer-Monsantótól, amely az őt megmérgező terméket gyártotta.

"Ez egy csekély összeg, de nem érdekel. Számomra az volt a legfontosabb, hogy a betegségemet munkával kapcsolatosnak ismerjék el."

A napi megpróbáltatásai ellenére Ludovic, aki már nem tud dolgozni, tovább akar harcolni. "Azt akarom, hogy mindenkihez eljusson az üzenet. A glifozát tönkretette az életemet, megmérgezett. Ezek a termékek tönkreteszik az embereket és a természetet" - hangsúlyozza. Felháborítónak tartja az EU döntését a glifozát engedélyének megújításáról.

Amikor szembesülök azzal, hogy a politikai döntéshozók ismét zöld utat adnak ezeknek a termékeknek, mély csalódottságot érzek. E mögött a növényvédő szerek lobbija áll. Sajnos, úgy tűnik, tehetetlenek vagyunk a politikai elit és a Bayer-Monsanto befolyása ellen. Ha egy dolgot üzenhetnék az Európai Uniónak, az az lenne: tiltsák be ezeket a káros anyagokat. Ennyi.