**Raidou Remastered: A Lélektelen Hadsereg Titka – Teszt** A Raidou Remastered: A Lélektelen Hadsereg Titka nem csupán egy egyszerű videojáték, hanem egy olyan élmény, amely mélyen belemerít bennünket a japán mitológia és a sötét, rejtélyes történetek vi

Az Atlus újabb játékaival kapcsolatosan elmondható, hogy a fejlesztési folyamat gyakran meghaladja az öt évet, ami miatt a kiadó kénytelen régi címek újraértelmezésével megszüntetni a megjelenési hézagokat. Most pedig egy viszonylag ismeretlen PS2-es akció-szerepjáték került a középpontba, amely újra megvilágításba kerülhet.

Lélektelen hadtest

Rendkívül sokszínű és bonyolult történeti háttérrel rendelkezik a játéksorozatok világában a Digital Devil Story: Megami Tensei, amely 1987-ben indult útnak, mint regényfeldolgozás. Azóta a sorozat olyan kiterjedt családfát növesztett, ami szinte megszámlálhatatlan melléksorozatot és spin-offot eredményezett, különösen a Persona népszerűségét tekintve. Ki tudna eligibilis számot mondani a Persona-univerzumban fellelhető játékokról? Egy sokkal kevésbé reflektorfényben álló, de annál izgalmasabb melléksorozatot képvisel az öt Devil Summoner című játék, amelyek általában a démonokkal teli, történelmi Japán világába kalauzolnak el minket. Ezek a részek elkerülik a gimnazista élet szokásos bonyodalmait, és inkább mágikus nyomozásra, valamint ősi klánok harcaira összpontosítanak, ahol a démonidézés és a rejtélyek megfejtése áll a középpontban. A sorozat két korai epizódja, amelyek a PlayStation 2 platformon jelentek meg, a démonidéző Raidou Kuzunoha kalandjait követik. Most pedig, sokak meglepetésére, az Atlus úgy döntött, hogy az első rész egy felújított változatát készíti el, így újra felfedezhetjük ezt a különleges világot!

Ha valaki kicsit is jártas az utóbbi évtized kiadó által megjelent játékainak világában, az rengeteg ismerős játékelemre bukkan majd, amelyek régi barátokként üdvözlik őt. Az apró, részletesen kidolgozott helyszínek mellett a szörnyek elementális gyengeségeire épülő harcok végtelen lehetőségeivel találkozhatunk, miközben fejlődésünk alapját a besorozható és kombinálható démonok adják. A Raidou-sorozat azonban legalább egy szempontból új színt visz az Atlus játékstílusába: a csaták valós időben zajlanak, ami lehetővé teszi, hogy hősünk közvetlen irányítással indítsa el kombinációit, kitéréseit és varázslatait, miközben a precíz időzítésre is figyelnie kell. Ezzel párhuzamosan egy másik, ritkán alkalmazott megoldás is megjelenik: Raidou az egyetlen tényleges csapattag, és mindössze két démon csatlakozhat hozzá a harcban, akik önállóan lépnek fel körülötte - csupán azt határozhatjuk meg, hogy használhatják-e a varázspontjaikat.

Bár a harcok dinamikája sokkal gyorsabb, mint a közel húsz évvel ezelőtt megjelent eredeti verzióban (ahol mindössze egy démon kísért minket), a frissítések ellenére is kissé egyszerűnek tűnt. Jó lenne, ha a területre ható támadásokat szabadon elhelyezhetnénk, és egy igazán hatékony védekezési gomb is nagy segítség lenne. Továbbá örültem volna egy bővebb démoni taktikák beállítási lehetőségének is – és az a két szem kombó, amit Raidou folyton ismétel, idővel unalmassá válik. Szerencsére a harcrendszer alapjai ennek ellenére is jól működnek, különösen a gyenge és erős támadások közötti éles különbség terén. A sebzéskülönbség ezek között sokkal hangsúlyosabb, mint más hasonló akciójátékokban, és mivel a gyenge támadások a legjobb módja a MAG, azaz varázspontok generálásának démonjaink varázslataihoz, kulcsfontosságú a megfelelő választás. A rendszer a klasszikus Atlus-harcok valós idejű verziójaként is értelmezhető, így elengedhetetlen, hogy kihasználjuk ellenfeleink gyengeségeit: a fagyos démonokat égetni kell, a széllel operálókat villámcsapással büntetni, míg a halálenergiát használókat fénymágiával kell eltüntetni. Ez nemcsak rendkívül hatékony, de hosszú időre megbénítja őket, lehetővé téve a masszív sebzések bevitelét.

Ezúttal a démonokat nem a harcok végén, mint valami ritka kincseket, hanem a csaták közben, egy különleges manőver révén csatlakoztathatjuk magunkhoz (ha elérjük a megfelelő szintet). Ezt követően a jól ismert módszerek segítségével keresztezhetjük őket, így folyamatosan új és erősebb fajtákat hozhatunk létre, miközben képességeiket is átörökítjük. A démonok nem csupán a harcmezőn nyújtanak segítséget, hanem a civilek számára láthatatlanul, de folyamatosan követnek minket, és támogatják a küldetéseinket. Minden démon rendelkezik néhány "békés" képességgel is, mint például a gondolatolvasás, vízfagyasztás, repülés, lopakodás, telekinézis és még a láthatatlan-látás, amelyek Raidou munkáját segítik. Ezek a képességek néha csupán bónusztárgyak beszerzéséhez hasznosak, de gyakran kulcsszerepet játszanak a sztoriküldetések során is. Sajnos, hiába próbálja a játék a detektívmunkát izgalmassá tenni, ezek a szakaszok szinte mindig maguktól értetődőek, erősen scripteltek, és gyakran Gouto, a fekete macskánk, már előre megmondja a megoldást.

Sajnálatos módon a Raidou Remastered ugyanúgy kézen fogva vezet minket, mint az Atlus többi alkotása: egy óriási ikon folyamatosan mutatja, merre kell haladnunk (még akkor is, ha éppen elveszettnek érezzük magunkat, és valakit keresünk). A gondolkodást igénylő szituációkban pedig Gouto mindig megosztja velünk a megoldást. Ezt hatalmas lehetőségnek tartom – az új kiadás kiváló alkalmat biztosított volna arra, hogy akár csak opcionálisan is, a játékosra bízzanak egy kis szellemi kihívást. Nem tartom túlzónak ezt az elvárást, hiszen a fejlesztők aktívan módosították az eredeti játékot, és nem csupán a harcmechanikát érintették. Ötven új démon, nehézségi szintek, quicksave funkció, angol és japán szinkron, valamint a random csaták helyett egy olyan rendszert kaptunk, ahol mindig láthatjuk az ellenfeleinket a pályákon. Azonban, még sok órányi játék után is zavaró volt, hogy a fix kameranézetek nem igazodnak Raidou mozgásához – akadt néhány mellékutca, ahol igazi rémálom volt navigálni a karakterünket.

A Raidou Remastered egy igazán különös alkotás – a története, amely 1931-ben játszódik, sokkal izgalmasabb, mint a távoli utód, a Soul Hackers 2 furcsa futurisztikus univerzuma. Az eredeti alkotók mindenféle ötletet belecsempésztek, így a lányrablással indító cselekményben nem csupán Raszputyin tűnik fel, hanem gigászi szuperfegyverek és időmanipuláció is színesíti az eseményeket, ezzel biztosítva, hogy a történet ne legyen egyhangú. A végigjátszás valószínűleg 30 órán belül teljesíthető, ami egy tömör, üresjáratoktól mentes nyomozást – vagy inkább ikonkeresést – eredményez. A harcrendszer és a játékmenet terén 2006-hoz képest jelentős előrelépéseket figyelhetünk meg, de a 2025-ös elvárásokhoz képest még mindig van hova fejlődni. Egy teljes remake valószínűleg sokkal jobb végeredményt hozott volna, és örömmel tapasztalom, hogy az Atlus a Persona-sorozat kapcsán szintén osztja ezt a véleményt.

A Raidou Remastered: The Mystery of the Soulless Army mostantól elérhető PC-n, PlayStation 4-en és 5-ön, Nintendo Switch-en, valamint Xbox konzolokon.

A tesztjátékot a magyar piacon tevékenykedő Cenega Hungary szolgáltatta.

Bényi László

Persze, íme egy egyedi összefoglalás: **Összegzés** Ez a rész összefoglalja a legfontosabb információkat és gondolatokat, kiemelve a lényeges pontokat. Célja, hogy világos és tömör képet adjon az adott témáról, lehetővé téve az olvasó számára, hogy gyorsan átlássa a lényeget. Az összefoglalás segít rendszerezni a tudást és megkönnyíti a további tanulmányozást.

A Devil Summoner-sorozat iróniája abban rejlik, hogy a Persona harmadik részének berobbanása miatt került a háttérbe. A Raidou Remastered rengeteg módosítást hoz, hogy a 2006-os eredeti játék élvezetesebb legyen – például a harcrendszert a sikeresebb folytatásból emelték át –, de még ezek a frissítések sem elegendőek ahhoz, hogy igazán elmerüljünk az alapvetően szórakoztató, ám néha zavarba ejtően kaotikus kalandban.

A Raidou Remastered: The Mystery of the Soulless Army kiemelkedő erényei közé tartozik:

Az 1931-es Tokió varázslatos világa páratlan élményt kínál; 50 új démon vár felfedezésre, és bármikor lehetőség adódik a megmentésükre. Az új szinkron még inkább életre kelti a karaktereket, és lényegében megérkezett a folytatás, amely jelentős fejlődést hozott a harcrendszer terén.

A "Raidou Remastered: The Mystery of the Soulless Army" legfőbb gyengeségei a következők:

Egy alapos újragondolás valóban kiemelhette volna a játék erősségeit; bár sok területen jelentős fejlődésen ment keresztül, a harcrendszer még mindig meglehetősen alapvető maradt. Emellett a kamerával kapcsolatos problémák és a korábban felfedett megoldások is zavaró tényezőként hatnak.