Motorosmentősök elől menekültek a rendőrök, de a gyors és ügyes motorosnak sikerült lehagynia őket - immár 20 éve működik ez a különleges szervezet.
A motoros mentés azóta is kiemelkedő fontossággal bír az életmentés és az egészségügyi szállítás területén.
Kunetz Zsombor, a hazai motoros mentőszolgálat megálmodója, éppen 20 évvel ezelőtt kezdte el megvalósítani ezt a forradalmi elképzelést. Számos támogatás és segítség révén sikerült megteremtenie azt a szolgáltatást, amely ma már alapvető része az egészségügyi ellátásnak. Most, egy közösségi média posztban emlékezett meg az indulásról, és elárult egy izgalmas titkot is: a kezdeti időszakban még a rendőrök is gyakran tanácstalanok voltak, amikor motoros mentőkkel találkoztak, például akkor is, amikor üldözni próbálták őket - sőt, sokszor még le is hagyták a hatósági járműveket.
"Ma 20 éve indult el Magyarországon a motorosmentés, amelynek megvalósítását különböző európai országok mentési modelljei inspirálták. Az ötletet a Yamaha akkori hazai vezetője, Bödös István azonnal támogatta, hiszen látta a projekt PR lehetőségeit. Ennek köszönhetően egy Yamaha FJR 1300A motort kaptunk egy szezonra kipróbálásra, amit végül ajándékba kaptunk. Dr. Takács Zoltán, az Országos Mentőszolgálat akkori főigazgatója szintén elkötelezetten támogatta a kezdeményezést, így sikerült átvinnem a projektet a merev, posztszocialista Mentőszolgálaton, mindezt minimális költségvetéssel elindítva."
A régi időkben minden megye saját mentésirányítással rendelkezett, ami azt jelentette, hogy a megyehatárokon átutazva kötelező volt rádión be- és kijelentkezni. Ez a gyakorlat lehetővé tette, hogy pontosan nyomon követhessék a mentőegységek mozgását és helyzetét.
Ahogy haladtam Balatonlelle irányába – ahol a motort és a mentéstechnikát a nyári szezonban szerettük volna tesztelni – az M7-es autópályán, Lepsény környékén érkezett a rádiós hívás, hogy szükség van rám – emlékezett vissza Kunetz Zsombor. – Mórnál baleset történt, és bár azonnal tudtak küldeni mentőegységet, orvosra nem volt lehetőség. Azonnal útnak indultam Mórra, szirénával és kéklámpával jelezve a sürgősséget. Székesfehérvár belterületén észrevettem, hogy valami követ engem, megszólaló kéklámpával. Eleinte nem foglalkoztam vele, hiszen az életmentés volt a prioritásom. A 81-es főúton, az eső ellenére, sikerült leráznom őket; az erős kamionforgalom segített, hiszen én gyorsabban tudtam előzni. Végül megérkeztem a baleset helyszínére, ahol szerencsére csak könnyebb sérülteket kellett ellátni, így az ott tartózkodó orvos nélküli mentő tovább tudta vinni őket. Éppen befejeztem a vizsgálatot, amikor a rendőrök megérkeztek, szemük tágra nyílt a motor, az én jelenlétem és a baleset láttán. Rövid igazoltatás után tisztáztuk a helyzetet, ők elmondták, hogy nem ők üldöztek, hanem egy másik egység, de végül feladták a hajtóvadászatot, és rádión értesültek a fejleményekről. Visszaúton, Székesfehérvárra érve, a dugóban észrevettem a rendőrkocsit, amely eddig engem keresett, de már tudhatták, hogy minden rendben van, és hogy ez az Országos Mentőszolgálat új mentőegysége.
