Sárgás árnyalat a szemfehérjében – nem csupán májproblémák állhatnak a háttérben.

Sokan hajlamosak a májbetegségekkel összekapcsolni a szemfehérje sárgulását, pedig valójában számos egyéb állapot is hozzájárulhat ehhez a jelenséghez.

A szemfehérje sárgulása gyakran aggasztó jelenség, hiszen többféle egészségügyi problémát is jelezhet. Ezért fontos, hogy a helyzetet komolyan vegyük, és orvosi szakértelmet kérjünk, ha ilyen tünetet észlelünk.

A szemfehérje sárgulása a sárgaság nevű állapothoz kapcsolódik. Ez az elszíneződés akkor következik be, amikor a szervezetben megnő a bilirubin nevű sárgás anyag mennyisége, amely a vörösvérsejtek lebomlása során keletkezik. A bilirubin normális körülmények között a májban kerül feldolgozásra és eltávolításra, epe formájában, amely végül a bélrendszeren keresztül távozik a szervezetből. Ha azonban a bilirubin szintje túl magasra emelkedik, vagy a máj nem képes hatékonyan eltávolítani, az anyag felhalmozódik a vérben, és sárgulást okoz a szemben és más szövetekben.

A problémát számos tényező generálhatja, és a legelterjedtebbek közül az alábbiak emelhetők ki:

A hepatitis a máj gyulladását jelenti, amelyet leggyakrabban különböző vírusok, például a hepatitis A, B vagy C okoznak. Ez a fertőzés lehet akut, vagyis rövid távú, illetve krónikus, azaz legalább hat hónapig tartó. A hepatitis károsítja a máj sejtjeit, akadályozva a bilirubin hatékony szűrését. Érdemes tudni, hogy bizonyos gyógyszerek és autoimmun betegségek szintén kiválthatják a májgyulladást.

Az epekövek kis, szilárd képződmények, amelyek az epehólyagban alakulnak ki. Amikor ezek az epekövek elzárják az epevezetéket, gátolják a bilirubin hatékony eltávolítását a májból. Ennek következményeként a bilirubin felhalmozódik a vérben, ami sárgaságot idéz elő.

A tartós és ellenőrizetlen alkoholfogyasztás komoly károkat okozhat a májban. Ez a folyamat a májsejtek pusztulásához és hegesedéshez, más néven cirrózishoz vezet, amely súlyosan meggátolja a máj normális működését és a bilirubin megfelelő szűrését.

Számos gyógyszer is összefüggésbe hozható a sárgaság kialakulásával, például az acetaminofen, a penicillin-alapú antibiotikumok (mint az amoxicillin/klavulanát), sőt, a hormonális fogamzásgátlók is.

A hepatitis vírusok mellett különféle paraziták is képesek megfertőzni a májat, ami a sárgaság kialakulásához vezethet. Ezek a fertőzések elsősorban nyers vagy nem megfelelően hőkezelt halak, valamint szennyezett víz fogyasztásával terjednek.

A sarlósejtes vérszegénység egy örökletes betegség, amely a vörösvérsejtek gyorsabb elhalálozásával jellemezhető. Ez a kóros folyamat fokozza a bilirubin termelését, egy sárgás színű vegyületet, amely normális esetben a májban feldolgozásra kerül. Azonban a sarlósejtes vérszegénység következtében a máj túlterheltté válik, és nem tudja hatékonyan eltávolítani a megnövekedett bilirubint. Ennek következményeként a bilirubin felhalmozódik a véráramban és a szövetekben, ami sárgaságot eredményez, különösen a szemfehérjék sárgulásával.

A májcirrózis a májsejtek károsodása és hegszövet kialakulása következtében alakul ki, ami megnehezíti a máj normális funkcióinak ellátását. Ez a betegség megzavarja a bilirubin hatékony feldolgozását és eltávolítását, ennek következményeként pedig a bilirubin felhalmozódik a véráramban. A felhalmozódott bilirubin miatt különböző szövetekben, például a szemfehérjében is lerakódások keletkezhetnek.

A nem alkoholos zsírmáj betegség (NAFLD) olyan állapot, amelyben zsír halmozódik fel a májsejtekben, anélkül, hogy jelentős alkoholfogyasztás lenne a háttérben. A betegség előrehaladott stádiumában, különösen amikor már gyulladás (steatohepatitis) is jelen van, a májsejtek károsodnak és hegszövet alakul ki. Ez a folyamat lassan májcirrózisba is torkollhat, amely jelentősen befolyásolja a máj működését, beleértve a bilirubin feldolgozásának és kiválasztásának képességét is.

A máj- és hasnyálmirigyrák is gyakori forrásai a sárgaságnak, mivel ezek a betegségek károsíthatják a májsejteket vagy az epevezeték rendszert, ami megnehezíti a bilirubin megfelelő feldolgozását.

A hasnyálmirigy-gyulladás sárgaságot idézhet elő, főként az epeutak mechanikai elzáródása révén. Mivel a hasnyálmirigy és az epeutak közel helyezkednek el egymáshoz, a gyulladás következtében jelentkező duzzanat nyomást gyakorolhat az epevezetékekre, ezzel epeelzáródást okozva. Ez az elzáródás megakadályozza, hogy a bilirubin az epével távozzon a májból, és eljusson a bélrendszerbe, így a bilirubin felhalmozódik a vérben, ami sárgaságot eredményez. Továbbá, a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás során daganatszerű elváltozások is kialakulhatnak, amelyek szintén nyomást gyakorolhatnak az epeutakra, ezzel fokozva az elzáródás mértékét és a sárgaság kockázatát.

A sárgaság kezelése elsődlegesen a háttérben álló alapbetegség azonosítására épül, mivel ez a tünet különböző okokból eredhet. Májbetegségek, mint a hepatitis vagy a májcirrózis esetén a terápia fő célja a májfunkció védelme és optimalizálása. Ez általában életmódbeli változtatásokat, diétás intézkedéseket, illetve szükség esetén gyógyszeres vagy sebészeti beavatkozásokat foglal magában. Amennyiben az epeutak elzáródása okozza a sárgaságot, sebészeti vagy endoszkópos eljárásokra van szükség az epevezetékek szabad áramlásának helyreállításához. Hemolízis, vagyis a vörösvérsejtek fokozott lebomlása esetén gyógyszeres beavatkozás vagy vértranszfúzió válhat szükségessé. Továbbá, bizonyos gyógyszerek mellékhatásai is hozzájárulhatnak a sárgaság megjelenéséhez, ilyenkor az orvos módosíthatja az előírt gyógyszer adagolását, vagy alternatív készítményekre válthat.