Szele Tamás: A BBC-botrány – Egyedi megközelítés A BBC-botrány a brit közszolgálati média történetének egyik legnagyobb és legvitatottabb eseménye. A botrány nem csupán a híradások világát, hanem a társadalom különböző rétegeit is mélyen megérintette, fe

Nagyon nem szívesen írom meg ezt a történetet, szakmai szempontból igen kényes, ráadásul rövid sem lesz - szóltam előre! - de elkerülni rosszabb lenne, mint kielemezni. Nem fogom sem kimagyarázni a BBC hibáit (messze nem tévedésekről van szó) és nem fogom mentegetni sem őket, mivel az lehetetlenség, inkább azt próbálom bemutatni, valójában miről is van szó, mi történhetett.

Röviden összefoglalva: évek hosszú során felhalmozódott, rendszerszintű problémák vezettek a Trump-dokumentumfilm tendenciózus manipulációjához. Nem fogom mentegetni Trumpot, de ezt később részletesebben kifejtem, amikor elérkezik az ideje. Mindenesetre ez a nyugati világ egyik legbotrányosabb sajtóügyének számít - persze, ha Magyarországot nem soroljuk a nyugati világ részeként, hiszen a hazai közmédia és kormánymédia ügyeihez képest ez az eset sok szempontból enyhébb. Ugyanakkor a hitelesség globális válsága szempontjából talán még súlyosabb. Jelenleg a The New York Times összefoglalójára alapozva ismertetem az eseményeket, a megszokott, csillag alatti kommentárjaimmal zárva a bejegyzéseket. Ezután pedig megpróbálom összefoglalni a látottakat.

A BBC két vezetője vasárnap hirtelen lemondott, miután egy jelentés szerint a közszolgálati műsorszolgáltató félrevezető módon vágta össze Donald Trump elnök beszédét, amely a január 6-i capitoliumi zavargások előtt hangzott el.

Tim Davie főigazgató és Deborah Turness, a BBC News vezérigazgatója hirtelen lemondtak, néhány nappal azután, hogy a The Daily Telegraph nyilvánosságra hozta egy kiszivárgott belső dokumentum részleteit. A feljegyzés szerint a BBC Panorama című dokumentumfilmje úgy tüntette fel Donald Trump szavait, hogy azok azt a benyomást keltették, mintha a későbbi elnök kifejezetten bátorította volna a 2021. január 6-i Capitolium elleni támadást.

A szövegben a szerkesztői és rendezői felelősség kérdése kerül előtérbe. Trump, a saját stílusában, ösztönözte a zavargásokat, nem annyira a hivatalos beszédében, hanem inkább a közösségi média platformjain közzétett írásaival. Különös figyelmet fordított arra, hogy olyan QAnon-nyelvezetet használjon, mint például „közeledik a Vihar”, de nyílt uszító megnyilvánulásokat nem tett, így nehezen bizonyítható a szándékos incitálás. Ha a rendező a helyemben lett volna, valószínűleg nem nyúlt volna a beszédhez, hanem inkább a közösségi média tartalmára fókuszált volna, magyarázó feliratokkal kiegészítve. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy Trumpot ezek miatt a posztok miatt szinte minden platformról kitiltották, így a médiában való kutatás során nehézségekbe ütközhetett volna a szükséges bizonyítékok összegyűjtése. A beszéd megvágása hatékonyabb és egyszerűbb megoldásnak tűnhetett, de végül nem más, mint a valóság torzítása, amely hazugsághoz és hamis információk terjedéséhez vezetett. Hogy ez lustaság vagy politikai érdekek mentén alakult-e, az a jövőben kiderülhet, de az biztos, hogy a hazugság sosem elfogadható.

Davie nyilatkozata szerint:

"Ahogyan a legtöbb közszolgáltató szervezetnél, a BBC sem mentes a hiányosságoktól, és elengedhetetlen, hogy folyamatosan törekedjünk a nyitottságra, az átláthatóságra és az elszámoltathatóságra. Noha nem csupán ez volt az egyetlen motivációm, a BBC News körüli aktuális viták nyilvánvalóan befolyásolták a döntésemet. Összességében a BBC teljesítménye jónak mondható, de el kell ismernem, hogy akadtak hibáink, és mint főigazgatónak, rám hárul a végső felelősség."

Turness asszony bejelentésében kifejtette, hogy:

A Trump elnökkel kapcsolatos Panorama-vitát övező állandó ellentmondások olyan szintre érkeztek, hogy már károkat okoznak a BBC-nek – egy olyan intézménynek, amely iránt mély vonzalmat érzek.

Azt mondta, hogy "én viselem a felelősséget", és elismerte, hogy "hibák történtek", de ragaszkodott ahhoz, hogy "a BBC News intézményi elfogultságára vonatkozó legutóbbi vádak tévesek".*

*Ahogy majd tapasztalni fogjuk, bizonyos állítások tényleg nem állják meg a helyüket. Ugyanakkor a BBC magyarországi munkássága mindig is példaértékű és megkérdőjelezhetetlen volt, ezt fontosnak tartom hangsúlyozni. Később részletesen kifejtem, miért van ez így Európában, és miért tapasztalhatunk eltéréseket más régiókban.*

Trump Truth Social fiókján közzétett posztjában kifejezte örömét a lemondásokkal kapcsolatban.

A BBC, amely körülbelül 21 000 munkatársat foglalkoztat, a világ egyik legjelentősebb közszolgálati műsorszolgáltatójának számít. Finanszírozása nagyrészt a brit tévénézők által befizetett műsorszolgáltatási díjból származik, amit kiegészítenek kereskedelmi bevételekkel is. A BBC rendkívül széles spektrumú tartalmat készít, a hírektől kezdve a szórakoztató programokig, és nemcsak Nagy-Britanniában, hanem nemzetközi szinten is jelentős hatással bír műsorszolgáltatási tevékenysége révén.

Daviere és a BBC vezetőségére egyre nagyobb nyomás nehezedett, miután a Fehér Ház sajtótitkára, Karoline Leavitt, reagálva a kiszivárgott feljegyzésre, azzal vádolta a műsorszolgáltatót, hogy "szándékosan tisztességtelen módon" ábrázolta a Capitol Hill-i zavargásokat.

A kiszivárgott dokumentumot Michael Prescott, egy korábbi újságíró jegyezte, aki júniusig a műsorszolgáltató szerkesztői normáinak független külső tanácsadójaként tevékenykedett. A "Trump: A Second Chance?" című dokumentumfilm tavaly debütált, és egyik epizódjában manipulálták Trump kijelentéseit, amelyek körülbelül 50 perces eltéréssel hangzottak el.

Prescott kritikai megjegyzései között szerepelt az is, hogy a műsorszolgáltató nem foglalkozott olyan témákkal, amelyek nehéz kérdéseket vetettek fel a transzneműek jogait illetően, és hogy a BBC Arabic platformot biztosított egy antiszemita megjegyzéseket közzétevő újságírónak.*

*Ha csak ennyit hibáztak volna a Közel-Keleten, jó lenne...

Davie öt éven át vezette a főigazgatói posztot, és számos válságot sikeresen átvészelt a műsorszolgáltató élén, amiért megkapta a "Teflon Tim" elnevezést.

Idén a műsorszolgáltatót azért is kritizálták, mert nem szakította meg a Glastonbury zenei fesztivál élő közvetítését, amikor Bob Vylan előadó a közönséget kifejezetten Izrael-ellenes jelszavak skandálására késztette.

Az Ofcom, a brit médiafelügyeleti hatóság idén egy másik esetben úgy döntött, hogy a BBC "súlyosan megsértette" a műsorszolgáltatási szabályokat, mert nem hozta nyilvánosságra, hogy egy Gázáról szóló dokumentumfilm narrátora egy Hamász-tisztviselő fia.* Emellett több, a társaságnál alkalmazott tévésztár viselkedése is vitákat váltott ki.

A Közel-Kelettel kapcsolatos hibák és vétségek sora messze nem kimerítő, és a 2023. október 7-i események után különösen szembetűnővé vált, hogy a BBC tudósításai mintha egy párhuzamos valóságból érkeznének. Amikor egy hírcsatorna az adott régióval kapcsolatos információi éles ellentétben állnak nemcsak más médiumok, hanem a független és megbízható elemző központok adataival (mint például az ISW), a külpolitikai újságírók gyanakodni kezdenek. Ez a jelenség más csatornák esetében is megfigyelhető: minden médiumnak megvannak a saját erősségei és gyengeségei. Például az afganisztáni kivonulás idején a CNN és különösen a Defense One kiemelkedő teljesítményt nyújtott, míg az ukrajnai konfliktus során a kezdettől fogva kritikán aluli teljesítményt nyújtottak. Ennek hátterében nem politikai, hanem gyakorlati okok állnak: az amerikai újságírók Afganisztánban "otthon érezték magukat", jól ismerték a helyszínt, míg Ukrajna esetében ez a fajta ismeret hiányzik.

Miért lett a BBC a Hamász hangja?

A helyi erők bevonása elkerülhetetlen a globális hírcsatornák számára. Mindenhol a világban, a nagyobb médiacégek kénytelenek helyi szakembereket alkalmazni, legyen szó szervezési feladatokról, ügyintézésről vagy tolmácsolásról, hiszen a saját stábjuk nem mindig elegendő a feladatok elvégzésére. Tapasztalataim alapján – különösen német, belga és francia csatornák esetében – a rendszer így működik: a kevesebb figyelmet kapó híreket, például körkérdéseket vagy kevésbé fontos interjúkat, gyakran helyi külsős munkatársak intézik, hiszen nem indokolt külön forgatócsoportot küldeni. Például ha egy német futballcsapat Budapestre látogat, a helyi csapat foglalkozik a német szurkolókat érintő szabályokkal kapcsolatos információkkal. A jelentős eseményekhez azonban már a saját stáb érkezik, míg a helyiek feladata a háttérmunka, mint a szervezés vagy tolmácsolás. Emellett a költségeket és az időt is alaposan nyomon követik: minden cent és néha még a forgatásra szánt perc is kulcsfontosságú. Egy háromnapos intenzív munka végén például lehet, hogy mindössze három percnyi anyag készül egy délutáni híradóhoz. A díjazás általában közepes, de az ember azért hálás érte – bár az idei évben még nem volt ilyen lehetőségem. A folyamat nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Nem elég csak leforgatni valamit vagy benyújtani egy ötletet, hogy azt azonnal elfogadják és adásba kerüljön. Még ha javaslatot is tesz az ember, és a központ sokszor hetekig mérlegeli, hogy végül elutasítsa az ötletet…

A BBC működése Gázában és a Közel-Keleten teljesen eltérő volt, és ezt a Hamász ügyesen kihasználta. A térségben szinte minden "külső erő" és munkatárs az ő irányításuk alatt állt, ráadásul olcsón dolgoztak – nem meglepő, hiszen a BBC csupán a költségeik egy kis részét finanszírozta, míg a többi forrást a terrorszervezet biztosította. Ennek következtében sikerült alaposan dezinformálniuk a londoni központot, ahol szintén akadtak embereik. Mivel az Európában megszokott autonómiához képest aránytalanul nagyobb szabadságot élveztek, nem egészen világos, hogyan, de gyakorlatilag saját hírgyártásba kezdtek a BBC nevében. Ezt a központ, amely vagy lusta volt, vagy szimpatizált velük (ezt most hagyjuk eldönteni az illetékeseknek), tudomásul vette, sőt, nagymértékben engedte, sőt, támogatta is. Ez súlyos hiba volt, és globális szinten sokkal jelentősebb következményekkel bírt, mint a Trump-beszéd manipulálása, hiszen évekig folytatólagosan tartott. Ráadásul éppen a BBC-t sikerült eltéríteniük, amely korábban évtizedeken keresztül a tisztességes sajtó etalonjának számított világszerte. Az 1990-es években még Magyarországon is a BBC etikai kódexét fogadtuk el, sőt, ezt tanították az újságíróképzés keretein belül – a jelenlegi helyzet azonban durván és számos helyen sérti ezt a kódexet.

A BBC vezetősége várhatóan hétfőn a parlamenti bizottság előtt fog elnézést kérni a Trump elnökről készült dokumentumfilm miatt. Úgy tűnik, hogy Davie felismerte, hogy a helyzete már nem fenntartható.

A BBC néhány vezető munkatársa úgy véli, hogy a műsorszolgáltatót politikai ellenfelei támadják.

Nick Robinson, a Today című népszerű reggeli rádióműsor házigazdája a közösségi médiában megosztotta véleményét: "Nyilvánvaló, hogy az aggodalmak a szerkesztői normákkal és a hibákra vonatkozóan valósak. Ráadásul léteznek olyan egyének is, akik politikai kampányt indítottak a cég tönkretételére."

Davie lemondását követően kiadott nyilatkozatában Lisa Nandy, a kultúra, média és sport minisztere megköszönte neki szolgálatait, és a BBC-t "az egyik legfontosabb brit nemzeti intézménynek" nevezte.

Vasárnap Nandy asszony a BBC-nek adott interjújában kifejtette, hogy a műsorszolgáltató szerkesztési normái és irányelvei, továbbá a riportokban alkalmazott nyelvezet tekintetében hozott döntések "nem mindig voltak alaposan megfontoltak". Emellett hozzátette: "Sokszor az egyes újságírókra vagy hírolvasókra bízták a döntéshozatalt."

Ez azt jelenti, hogy vagy egyáltalán nem történt szerkesztés, vagy csupán csekély mértékben zajlott le.

Kemi Badenoch, a Konzervatív Párt vezetője, nyilatkozatában kifejezte üdvözletét a lemondások kapcsán, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Prescott jelentése "feltárta az intézményi elfogultságot, amelyet két lemondás nem képes eltüntetni - minden felmerült kérdésben határozott intézkedések szükségesek."

*Esetünkben sajnos pontos a kifejezés. Igen, ez az eleinte eltűrt majd később támogatott rendszer már nem intézményi hanyagság volt: ez már intézményi elfogultsággá fajult. És valóban nem elég a probléma kezeléséhez - megoldani már nem lehet, csak kezelni - a két vezető lemondása.

A közösségi médiában Leavitt asszony Davie lemondására úgy reagált, hogy két híranyag képernyőképeit tette közzé, az elsőben az állt: "Trump háborút indít a BBC "hamis hírei" ellen", a másodikban pedig a műsorszolgáltató saját honlapján vasárnap megjelent hír: "Tim Davie lemond a BBC főigazgatói posztjáról a Trump-anyag szerkesztése miatt".

Leavitt asszony az első cikkhez ezt a figyelemfelkeltő megjegyzést fűzte: "Lelőtték", míg a második cikk fölé a következőt írta: "Üldözik".*

Ha így vélekedik, talán nem is akkora veszteség a lemondása. Menjen Isten hírével, oda, ahol örömmel fogadják.

Válaszul Ed Davey, a brit centrista Liberális Demokrata Párt vezetője szintén a közösségi médiában azt írta: "Mindannyiunkat aggaszt, hogy Trump Fehér Háza magának tulajdonítja a bukást, és támadja a BBC-t".

Eddig összefoglaltuk a lényeget, most pedig nézzük meg, mi vár ránk a jövőben, mit kellene, hogy megtörténjen, és mi az, ami valójában bekövetkezik.

Várható, hogy az orránál tovább nem látó Trump és a még nála is vaksibb adminisztrációja a BBC megszüntetését fogja követelni. Ez jelen geopolitikai helyzetben sajnos elképzelhető és van is realitása, ugyanakkor nem kéne levágni a lábat, ha csak a boka tört el. De ez akkor is egy várható fejlemény.

Mi lenne a megoldás? Elsősorban egy alapos és részletes személyzeti átvilágításra lenne szükség, amely egy átfogó átszervezéssel párosulna. Számos elbocsátásra lenne szükség, különösen a Közel-Keleti Szolgálatnál, ahol még a takarító személyzetet is érdemes lenne meneszteni. Az eszközpark teljes körű ellenőrzése egy független és megbízható kiberbiztonsági vállalattal elengedhetetlen, hiszen ahol ilyen problémák merültek fel, ott gyakorlatilag bármi megtörténhet. Vannak olyan területek, ahol a szigor nem indokolt, mint például az Orosz Szolgálat, amely következetesen betartotta a szakmai és etikai normákat. Az egyetlen kérdés, ami felmerül, hogy miért nem követelték meg ugyanezt a Közel-Keleti Szolgálattól? Erre a válaszokat valószínűleg csak a lemondott és az aktuális vezetők tudnák megadni. Kérdés, hogy mennyire van kedvük ehhez.

Mi vár ránk a közeljövőben? Valószínűleg a legrosszabb forgatókönyv valósul meg: egy költséges, de semmitmondó vizsgálat zajlik le, amelynek eredményeként több embert elbocsátanak, de nem feltétlenül azokat, akik a valódi felelősséget hordozták. A BBC pedig továbbra is folytatja működését, mintha mi sem történt volna – egészen a következő botrányig. Mert ha a problémák gyökerét nem kezelik, csupán a tüneteket próbálják enyhíteni, a betegség nem szűnik meg, hanem újra meg újra felüti a fejét. Még ha nem is következik be újabb botrány (bár én biztosra veszem, hogy fog), akkor is évtizedekbe telik, mire a cég hitelessége valamennyire helyreállhat.

Zárásként szeretném megosztani veletek, hogy volt szerencsém a BBC valódi világába is betekinteni. Az 1990-es években egy évig segítettem nekik összeállítani az esték legérdekesebb híreinek válogatását. Ezen kívül 2014-ben egy különleges kaland részese is lehettem Thorpe úrral, a cég legendás budapesti tudósítójával. Akkoriban egy jelentős, nemzetközi szélsőjobboldali konferenciát szerveztek Budapestre, amelyről sikerült értesülnünk, és néhányan elmentünk "sajtótájékoztatóra". Az idézőjel nem véletlen, hiszen az amerikai neonáci vezető, Richard B. Spencer, aki elvileg nyilatkozni kívánt, már a magyar rendőrség fogságában volt, és éppen a kitoloncolására készültek. Mindezt azonban nem merték velünk közölni, tartva a kínos helyzettől. Végül Jared Taylor bejelentette, hogy Spencer csak a BBC-nek fog nyilatkozni. Thorpe úr viszont valódi úriemberként viselkedett:

- Amennyiben nem tehet fel minden jelenlévő kolléga egy-egy kérdést a szokás és a szakma szabályai szerint, úgy a BBC nem kéri ezt az interjút. Ilyen áron nincs szükségünk a maguk exkluzivitására.

Nem volt fejfedőm, de képzeletben mégis megemeltem előttem. Ilyen az igazi brit úriember. Ezért is mondom: Thorpe úr, aki soha nem vétett el, és hibát nem ismert, példát mutatott a kollegialitás terén, sokkal, de sokkal nagyobb elismerést érdemelne, mint amit a BBC mára elért.