Szele Tamás "A Koldusok tarisznyája" című műve egy olyan történetet tár elénk, amelyben a társadalom peremén élők életének mélységeit és kihívásait ismerhetjük meg. A koldusok mindennapjai nem csupán a túlélésről szólnak, hanem a reményről, barátságról és

Barátaim, rómaiak, földijeim. Figyeljetek reám. Nem mondom, hogy temetni jöttem Caesart, nem dicsérni, mert élő embert nem temetünk, de hogy dicséretről szó sem lesz, abban bizonyosak lehettek, ó, rómaiak. "A rossz, mit ember tesz, túl éli őt; A jó gyakorta sírba száll vele" - mondom Marcus Antoniusszal, és azt szeretném jelezni, hogy Caesar most már gondoskodhatna valami jóról is, amit tett, de azt természetesen nem állítom, hogy egyhamar sírba szállna.

Legfeljebb a lapos guta ütheti meg azokat, akiknek beképzeltsége a csillagokba szökik. Nézzétek csak, ó rómaiak, mit mond már megint ez az ember! Quo usque tandem abutere Catilina, patientia nostra?

Orbán Viktor újra üzent a Harcosok Klubjának, és megemlítette, hogy a hatóságok eljárást terveznek a Pride rendezvény résztvevőivel szemben. Ezen kívül kifejtette, hogy Montenegrónak kellene belépnie az Európai Unióba, nem pedig Ukrajnának. Emellett szólt a közelgő kormányülésről is, ahol olyan intézkedéseket fognak hozni, amelyek támogatják a fiatalok lakásvásárlási lehetőségeit.

"Helló, Harcosok!" - ezzel a figyelemfelkeltő nyitással köszöntötte Orbán Viktor, vagy legalábbis az általa irányított admin, a Harcosok Klubja csoport tagjait a vasárnapi reggelen, értesült az Index.

"Ez a valóság a Pride-ról: a gyermekvédelmi népszavazáson 3,7 millióan fejezték ki ellenérzésüket."

- jelentette ki, majd megosztott egy Origo-cikket, amelyben a szombati felvonulás legszélsőségesebb tagjairól megosztott képeket szedték össze a lap munkatársai.

Az igazán határozott állításokat mégsem az Origo cikke fogalmazta meg, hanem a miniszterelnök üzenete.

"A gyermekvédelmi népszavazás során a magyar állampolgárok világos állásfoglalást tettek. Ennek alapján a törvényhozás döntései is megszülettek. Minden érintettet tájékoztattunk, a jogszabályokat pedig mindenki jól ismeri. Innentől kezdve a hatóságok dolga, a politikának már nincsen beleszólása" - nyilatkozta Orbán Viktor, utalva arra, hogy a hatóságok eljárásokat indíthatnak, és büntetések várhatóak a szombati, rekordlétszámú felvonulás résztvevői számára.

Barátaim, rómaiak, földijeim, ezt hívjuk úgy, hogy a nemes Caesarból, Venus istennő unokájából kitört a síita ajatollahba ojtott belarusz téeszelnök, talicskástól. Mindjárt nekiáll műbőr kalapban, kanállal enni a rántott húst. Jó, hát Orbán Viktornak körülbelül annyi köze van Caesarhoz, amennyi Venushoz - hallott róluk, de nem az ő ligájában fociznak - viszont azért az mégis valami, hogy ez az ember azt hiszi, a praetoriánusokhoz beszél, holott ezek nem germán testőrök, hanem oly harcosok, akiknek jó esetben legfélelmetesebb fegyverük a banyatank és a boros pillepalack. Bár igaz, jó napja volt a mi kis zsebcézárunknak, mert legalább felvette Montenegrót az Európai Unióba. Illetve, oda nem veheti fel, akkor a Harcosok Klubjába. De valahova mindenképpen felvette.

Szegény Montenegro, biztos leesett.

De barátaim, rómaiak, földieim, én lennék az utolsó, aki azt mondaná, hogy ne tartsuk tiszteletben a törvényeket. Tartsuk be, valóban, és járuljunk mindannyian alázatos adományainkkal Iustitia oltárához (még szerencse, hogy a szeme be van kötve, így nem láthatja, milyen arcot vágunk ehhez a jogászkodó tragikomédiához - de a füle nincs elzárva, és érdemes figyelni, mert a mérleg könnyen az emberhez csapódhat, míg a másik kezében egy éles kardot tart). Tehát, rójuk le büntetésünket, ahogy azt a sors előírja.

Kint járt vagy háromszázezer a rendezvényen, még vagy kétszázezer fő meg a közösségi oldalakon fejtette ki szimpátiáját. Legyen hát félmillió bírság, ismereteim szerint darabja kétszázezer forint. Mindösszesen százmilliárd, hogy kerek összeggel számoljunk.

Nincs mese, a számlát rendezni kell, és nem mindenkinek áll rendelkezésére kétszázezer forint, így el kellene kezdenünk egy gyűjtést. Tegyük fel, hogy sikerül összegyűjtenünk a szükséges összeget. A legkisebb forgalomban lévő magyar pénzérme a tízforintos, amit most használjunk (az ötforintos már túl aprónak számít). Ezért tízmilliárd tízforintra van szükségünk. Ezek az érmék összesen 61 millió kilogramm súlyt képviselnek.

Mivel mi, magyarok vagyunk, kedves barátaim, római földieim, ezt a kis összeget hatökrös társzekereken kellene átadnunk a Nemzeti Banknak, méltó módon, nemzeti hagyományaink szellemében, ostort pattintgatva. Természetesen nem egyetlen tételben, hanem gondosan, szép, felcímkézett zsákokban, mindegyikben húszezer tízforintos, egy zsákban az egyik polgár bírsága, a másikban a másiké – a cédula majd mutatja, kié mi. Ezt mindegyik zsákot egyenként át kell számolnia a Nemzeti Bank összes kancelláriusának. Sőt, nevelési célzattal elrejtenék az egyik zsákba egy gyémánt félkrajcárt is, mert ez arra ösztönözné még magát Caesart is, hogy átnézze az összes érmét, az elsőtől az utolsóig.

Ismerjük el, hogy egy ilyen méretű kiskakasnak igazán kijár a gyönyörű gyémánt félkrajcár!

Képzeljétek el, kedves rómaiak, ahogy Caesar, mint Dagobert bácsi, boldogan fetreng a tízmilliárdnyi tízforintos kötegben!

Talán még az is megtörténhetne, hogy belefulladna. Egy dolog biztos: a Deák téri teret simán be lehetne ezzel borítani.

Nos, én azt mondom, legyünk hűségesek a törvényhez egészen a koldustarisznyáig! Fizessük be a bírságot, de úgy, hogy az arról kolduljon, aki a pénzt beszedni hivatott. Minden egyes fillérről kötelező legyen bizonylatot adni. Ha már koldusokká válunk, hát legyünk olyanok, mint a németalföldiek egykoron - méltósággal és büszkeséggel.

Barátaim, rómaiak, földijeim: remélem érzitek, értitek, hogy ez már az őrület. Ezt nem lehet megtenni, ez maga az abszurdum, Budapest nem Minszk, a Deák tér nem a Tienanmen - és ekkora szamárságtól tán még maga Lukasenka vagy Li Peng is meghőkölne.

Még ha a törvény néha szigorú is, azt mindenképpen be kell tartani, mert nincs más lehetőség.

Hát tartsuk magunkat ehhez, hadd süllyedjen el a saját súlyában, akihez a pénz kerül.

De rendezzük el a dolgokat, töltsük meg bőségesen!

Kapjon annyi pénzt, hogy úgy érezze, a zsebében egy egész világ súlya rejlik.

Hogy aztán ennek mennyiségét, jobban mondva térfogatát miképpen állapítjuk meg (talán be kéne vetni Arkhimédész tételét, csak ahhoz vízbe kellene mártani Caesar isteni testét), az már jó kérdés, de jogi szempontból az a legfontosabb, hogy tegyünk eleget fizetési kötelezettségünknek.

Én még a törvényes kamatokat is hozzácsapnám.

A történelem folyamán számos alkalommal tanúi lehettünk annak, hogy a gőg és az önkény súlyos következményekkel jártak. 1566-ban 400 németalföldi nemes egyetértésben kérte Pármai Margit helytartó közbenjárását, hogy orvosolják a tartományt sújtó problémákat, mint például a magas adók, és függesszék fel a protestánsok üldözését, amíg a helyzet nem normalizálódik. Charles de Berlaymont gróf, a spanyol hatalom képviselője, leereszkedően "koldus" (franciául gueux) néven illette a kérvényező nemeseket, akik a spanyolokhoz képest egyszerűbb öltözködésükkel tűntek ki. Ezt a jelzőt később a felkelők büszkén átvették, és a holland Geuzen vagy a francia Les Gueux néven váltak ismertté, ezzel is kifejezve ellenállásukat és elkötelezettségüket a szabadságért.

Ezt később rendkívül, vagyis igazán megbánták az Escorial falai között.

Fizessünk, ó rómaiak! Ha holnap hajnalban Caesar arra ébred, hogy a Duna átfagyasztására vágyik koronázási szándékkal, bátran ajánljuk fel neki a jégkockáinkat is.

Caesar bizonyára még keseregni fog ezen a kis önkényeskedésén, úgy vélem.