Tibor Gašpar a választási kampányt érintő, zavaros jogszabály-módosítással próbálja megfékezni a civil bátorságot.
Aki külföldi hatalommal vagy külföldi ügynökkel együttműködve megsérti a választási kampányra vonatkozó időszakban a politikai pártok és mozgalmak, valamint azok koalíciói vagy jelöltjei támogatására vagy kárára irányuló tevékenységek tilalmát, egy évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható – áll a volt országos rendőrfőkapitány által benyújtott legfrissebb Btk-módosító javaslatban. Ezzel a témával a VIU IURIS Polgári Társulás foglalkozott szerdai (október 22.) Facebook-bejegyzésében, felhívva a közvélemény figyelmét a változtatásra.
BÖRTÖN A VÁLASZTÁSI KAMPÁNYSZABÁLYOK MEGSÉRTÉSÉÉRT?
Még ha el is tekintünk a szakmai viták és véleményezési eljárások brutális megkerülésére, ami Fico negyedik kormánya idején már megszokott dolog, akkor is számos más problémánk vetődik fel ezzel az ötlettel szemben.
Elsősorban szeretném hangsúlyozni, hogy a választási kampány szabályainak megszegésére büntetőjogi szankciók, tehát börtönbüntetés alkalmazása rendkívül túlzó és nem megfelelő megközelítés. Különösen figyelembe véve, hogy a többi szabálysértést jellemzően közigazgatási eljárás keretében bírságokkal szankcionálják.
A GAŠPAR ÁLTAL FELTETT KÉRDÉSEKET MÁR RÉGEN ORVOSOLOTTA A JOGSZABÁLY.
Gašpar úr nyilvánvalóan tisztában van azzal, hogy Szlovákiában már létezik egy jogszabály, amely a választási kampányok lebonyolítására vonatkozó előírásokat tartalmaz. Ez a törvény nemcsak a kampányok során betartandó szabályokat rögzíti, hanem a megszegésük esetén alkalmazható büntetéseket is meghatározza. Külön figyelmet érdemel az a helyzet, amikor a kampányt olyan személy irányítja, akit a jogszabályok nem jogosítanak fel erre a feladatra.
Erről például Juraj Draxler mesélhetne neki, akinek nemrég pénzbírságot kellett fizetnie, mert harmadik félként fizetett Facebook-bejegyzésekkel avatkozott bele az elnökválasztási kampányba. Mondhatni, akadályozta a választási kampányt.
Az aktív polgárok megfélemlítése: egy közösség hangja elnémítása A társadalom szövetében az aktív polgárok kulcsszereplők, akik bátran kiállnak véleményükért és jogaiért. Azonban a megfélemlítés módszerei, legyenek azok nyíltak vagy rejtettek, gyakran célba veszik őket. A közéleti aktivitás elnyomása nem csupán egyéni tragédia, hanem a demokrácia gyengülésének jele is. Az ilyen helyzetekben a félelem árnyéka rátelepszik a közösségre, elfojtva a szabad gondolatot és a konstruktív párbeszédet. Az aktív polgárok eltávolítása a közéletből nemcsak az ő személyes szabadságukat korlátozza, hanem a társadalom egészét is megfosztja a fejlődés lehetőségétől. A bátorság és a szolidaritás ereje azonban mindig képes megújítani a közösségi szellemet, és ellenállni a megfélemlítésnek.
Tehát, rendelkezünk egy törvénnyel, amely orvosolja Tibor Gašpar által felvetett kérdést. Miért is kellett bevezetni ezt az új bűncselekményt? Az aktív polgárok elnémításának érdekében.
Tibor Gašpar javaslata nem más, mint a civil társadalom elleni folytatólagos támadás. Egy ilyen zavaros és nem szakszerűen megfogalmazott törvény lehetőséget ad a hatóságoknak arra, hogy visszaéljenek vele, és ezzel céltáblává tegyék az aktív állampolgárokat.
Szlovákia több mint 20 éve tagja az Európai Uniónak, így természetes, hogy számos civil szervezet része az európai hálózatoknak, vagy európai szövetségeseinktől pályázik támogatásokra. Nem kell túl kreatívnak lennie valakinek ahhoz, hogy bármilyen civil tiltakozást összefüggésbe hozzon egy külföldi hatalommal.
A DIKTATÚRÁHOZ VEZETŐ ÚT: A HATALOM ELFOGLALÁSÁNAK MECHANIZMUSAI A diktatúrák kialakulása gyakran fokozatos folyamat eredménye, amely különféle társadalmi, politikai és gazdasági tényezők összjátékán alapul. Az alábbiakban bemutatjuk azokat a lépéseket és stratégiákat, amelyek jellemzően a despota hatalomra jutásához vezetnek. 1. **Politikai instabilitás kihasználása**: A diktátorok gyakran válságos helyzetekben bukkannak fel, amikor a társadalom feszültségekkel teli és a polgárok bizalma meginog a hagyományos vezetésben. Ekkor ígérnek stabilitást és rendet. 2. **Ellenségkép kialakítása**: A hatalom megszerzéséhez szükséges, hogy a vezető megtalálja az „ellenséget”, akire a társadalmi feszültségeket rá lehet hárítani. Ez lehet egy külső hatalom vagy belső csoport, amelyet a közvélemény előtt démonizálnak. 3. **Tömegmanipuláció**: A közvélemény formálása érdekében a diktátorok gyakran alkalmaznak propagandát, hogy megszerezzék a nép támogatását. Az információs csatornák kontrollálása, valamint a média manipulálása kulcsszerepet játszik ebben a folyamatban. 4. **Jogi keretek átalakítása**: A hatalom megszilárdítása érdekében a diktátorok gyakran módosítják az alkotmányt vagy a törvényeket, hogy megszerezhessék a szükséges jogi hátteret a hatalom koncentrálásához. 5. **Ellenállás elfojtása**: A bármilyen formában megjelenő ellenállás gyors és kemény válaszokat kap. A diktátorok általában erőszakos eszközöket alkalmaznak, például letartóztatásokat, elnyomást és a civil társadalom lebontását. 6. **Hűséges támogatók kiépítése**: A hatalom megszilárdítása érdekében a diktátorok igyekeznek hűséges követőket toborozni, akik a saját érdekeik védelmében cselekszenek, és segítenek fenntartani a hatalmat. A fenti lépések együttesen vezetnek a diktatúrák kialakulásához, és bár a konkrét utak eltérhetnek, a hatalomra törő vezetők gyakran hasonló stratégiákat alkalmaznak a céljaik eléréséhez. A demokráciák védelme érdekében elengedhetetlen, hogy a társadalmak tudatosak legyenek ezen folyamatokkal kapcsolatban, és aktívan részt vegyenek a politikai életben.
Gašpar által javasolt Büntető Törvénykönyv módosítása értelmében egy választási kalkulátor vagy akár egy pártatlan, polgári jellegű mozgósító kampány is a választási folyamatba való beavatkozásnak minősülhet. Úgy tűnik, hogy az idegen hatalmak valamilyen módon mindig megtalálják a lehetőséget, hogy beleszóljanak a dolgokba...
Más szóval, Gašpar úr börtönbe küldené az embereket azért, mert élnek a polgári jogaikkal.
És ettől a ponttól már csak egy rövid út vezet a diktatúrához.
