Tőkés László bátorsága példaértékű volt, amikor a román diktátorral szemben állt ki, ezzel kockáztatva saját életét. Az alábbi videóban részletesen bemutatjuk ezt a történelmi pillanatot.
Tőkés László, aki az Erdély-tüntetés évfordulóját ünnepli Budapesten, felidézte a valóságos fenyegetést, amellyel szembenéztünk: „Fennállt a veszély, hogy mindezért akár az életünkkel is meg kell fizetnünk. Különösen mi, Molnár János kollégámmal, akik mindent kockára tettünk, és a sorsunk a kés élén egyensúlyozott.” - mondta a Pesti Srácoknak.
Tőkés László temesvári lelkészként már 1988 szeptemberében memorandumot írt a falurombolás kegyetlen terve ellen. Az ikonikus ellenálló felidézte: a nyolcvanas években Ceausescu célja az volt, hogy a magyarság utolsó megmaradt egységeit, a falusi közösségeket is lerombolja, épített örökségünket elpusztítsa és szándékosan összekeverje, homogenizálja Románia különféle népcsoportjait.
- Amennyiben nem léteznek olyan titkos ügynökségi belső döntések, amelyek késleltetik a büntetésünket, vagy nem javasolják a likvidálásunkat, akkor az életünkkel kellett volna megfizetnünk - tette hozzá.
A kis-magyarországi közvélemény figyelme 1989 elején egy megrázó interjú révén irányult rá, amikor Chrudinák Alajos műsorában megjelent. Ekkor, a Panoráma című műsorban először nyíltan beszélt arról, hogy Erdélyben súlyos etnikai tisztogatás zajlik. Szándékosan milliókat telepítenek be, románokat a hegyen túlról, mindezt azzal a céllal, hogy a fennmaradó magyar közösségeket megtörjék, szétszakítsák, és elvegyék az önérzetüket. A városokban már ekkorra megtörtént a hasonló folyamat, a lakótelep-építések, a betelepítések és a történelmi városrészek leépítése révén szinte teljesen magyar városokból román többségű települések lettek.
- Égbekiáltó volt a helyzetünk, és a falurombolási terv már csak a betetőzése lett volna annak a több évtizede tartó pusztításnak, vértelen etnikai tisztogatásnak, amelyen Erdély átment, olyan helyzet alakult ki, amikor már nem lehetett hallgatni.
„Egyedivé kell tenned a mondanivalódat” – hangsúlyozta Tőkés László, majd folytatta: ez a gondolat vezette őt ahhoz, hogy egy alaposan megtervezett, külföldi újságíróknak adott interjú keretében végre nyíltan felhozza mindazt, ami az erdélyi magyarságot súlyos veszélybe sodorja.
- Én úgy érzem, hogy Istennek lelke késztetett arra, hogy megszólaljak, jól mértem fel emberileg nézve, hogy mikor lehet megszólalni, mert olyan események árnyéka vetült az életünkre, amelyek kivívták a Ceausescu elleni nemzeti és nemzetközi felháborodást és ítéletet.
- emlékezett vissza.
Tőkés arra is kitért, hogy noha a hazai és nemzetközi tiltakozás ebben az időben annyira összpontosult, beleértve a budapesti Erdély-tüntetést is, hogy ez meghátrálásra késztette Nicolae Ceausescu kondukátort, ez a forradalmi győzelem viszont ma már eltűnt a köztudatban.
- Magyar szempontból nézve ugyanaz a nacionálkommunista politikai kurzus folytatódik másmilyen módszerekkel, kifinomult, demokratikusra hangolt módszerekkel, amely az erdélyi magyarság végzetét kívánja elérni. (...) Legalábbis a mélyállam és az ötödik hadoszlopként emlegethető román titkosszolgálati folytonosság azt valószínűsíti, hogy a román nemzetstratégia alapvetően nem változott. Mai napig a magyarság képezi az egykori zsidósághoz fogható bűnbak szerepét, és a román titkosszolgálat ugyanúgy elmarasztalta évről évre az utóbbi 35 évben is a magyarságot, mint nemzetbiztonsági kockázatot képező kollektívumot - hívta fel a figyelmet, kiemelve: ugyanazok a folyamatok mennek végbe a betelepítés révén, csak most már szabad a vásár, szabad tulajdonjogok vannak, minden eladó, minden megvásárolható, nincsenek zárt városok, mindenki beköltözhet akárhová, betelepítik a hadsereget Székelyföldre, és ez a multikulturálisnak becézett etnikai nyomulás
A szabad mozgás európai elve alapján bármi megfontolható és elfogadható, ám a magyar közösség gyakran kerül a vádak kereszttüzébe, amikor például a román ortodox egyház Székelyföldön való terjeszkedéséről vagy a karhatalmi erők nagy létszámú betelepítéséről van szó, amelyek kiterjedt kaszárnyákhoz és lakónegyedekhez kapcsolódnak - emelte ki. Tőkés László hangsúlyozta, hogy ő maga is abba a csoportba tartozik, akit szélsőségesnek, rasszistának és románellenesnek titulálnak.
Arra a kérdésre, hogy van-e még bennünk, magyarokban, az a bátorság, hogy szembenézzünk a Securitatéval – amely a lakitelekieket és a fideszes politikai köröket arra ösztönözte, hogy százezrek összefogásával, a kádári diktatúrával szembeszállva, kiálljanak az erdélyi magyarság jogaiért és a trianoni sebek gyógyításáért – a püspök így válaszolt:
Eszembe jut a csángó imádság: "én felkelek én ágyamból, testi-lelki koporsómból". Minden reggel így ébredek, évtizedek óta, készen állva a cselekvésre, elszántan. Most, amikor meghívtak az Erdélyi tüntetés évfordulójára, újra feltámadt bennem a lelkesedés. Megvan bennem az indítóerő, a szándék, amely továbbra is hajt. A helyzet azonban aggasztó: a magyarságunk fáradtnak tűnik, és Erdélyben tartalékaink kimerülőben vannak. Most nem a megújulás ideje van, hanem inkább a várakozásé, a nehézségek elviseléséé. De ezt az időszakot ki kell állnunk, fel kell élesztenünk a reményeinket, és semmiképpen sem szabad feladnunk az eredeti céljainkat!
