Törökország már rájött, hogy nem mindig lehet biztosra venni a szövetségesek támogatását.
Elérkezett az idő, hogy az Európai Unió és Törökország komolyan mérlegelje a szorosabb biztonsági együttműködést – hívta fel a figyelmet a Chatham House, a brit királyi külügyi intézet januári elemzésében. Egeresi Zoltán, Törökország szakértője a 24.hu-nak nyilatkozva kiemelte: Törökország számára sem előnyös, ha a hátországában egy megerősödött Oroszország jelenik meg, hiszen az számos problémát generálhat a török érdekszférákban. A szakértő szerint a két fél érdekei számos szempontból egybevágnak, ugyanakkor a török belpolitikai kockázatok sem elhanyagolhatók.
Március elején Londonban összeült Európa és a nyugati világ számos meghatározó vezetője, hogy a kontinens előtt álló biztonságpolitikai kihívásokról tárgyaljanak. A londoni Lancaster House-ban megtartott csúcstalálkozón Franciaország, Németország, Dánia, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Spanyolország, Kanada, Finnország, Svédország, Csehország, Románia és Ukrajna vezetői vettek részt. A tárgyalóasztalnál helyet foglalt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Antonio Costa, az Európai Tanács elnöke és Mark Rutte NATO-főtitkár is. Az Egyesült Államok nem volt jelen, de - külügyminiszteri szinten - képviselte magát a NATO több szempontból a második legerősebb tagállamának tartott Törökország is.
Törökország részvétele az európai csúcstalálkozón különös jelentőséggel bírt.
A brit királyi külügyi intézet, a londoni székhelyű Chatham House január elején közölt egy szakértői elemzést, amely arról szólt, hogy az Európai Uniónak és Törökországnak végre komolyan kellene vennie a biztonsági együttműködést az amerikai fejlemények tükrében. Az elemzés lényegében amellett érvelt, hogy Donald Trump NATO iránti elkötelezettsége megkérdőjelezhető, így pedig az Európai Unió nem remélheti, hogy képes lesz elrettenteni Oroszországot az egyre látványosabb birodalmi törekvéseitől, hacsak Ankarával nem tűzi szorosabbra a kapcsolatát.
Ennek fő oka, hogy a Fekete-tenger, a Földközi-tenger keleti része és a Közel-Kelet nem elkülöníthető zónák a Nyugat és Oroszország konfliktusa szempontjából, hanem épp ellenkezőleg, nagyrészt egyetlen teret alkotnak. Törökország pedig azért fontos ebből a szempontból, mert átnyúlik ezeken a régiókon.
Egeresi Zoltán, a Törökország szakértője és a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa, rámutatott, hogy az utóbbi évtizedek eseményei Törökország számára világossá tették: nem mindig lehet számítani az európai vagy amerikai szövetségesek támogatására. Jelenleg az európai országok, amelyek az amerikaiak elhagyatottságával szembesülnek, hasonló kihívásokkal néztek szembe, mint Törökország 1963-64-ben és 1974-ben, amikor Ciprus ügyében kellett döntenie. A ciprusi beavatkozás következtében az Egyesült Államok hosszú évekre fegyverembargót vezetett be, ami rávilágított arra, hogy a törököknek saját védelmi iparuk kiépítésére van szükségük. Ez a folyamat évtizedekig tartott, de mára a céljaik nagyrészt megvalósultak.
A szakértő szerint a török hadiipar az utóbbi közel két évtizedben hatalmas fejlődésen ment keresztül: mostanra nyolcvan százalékban önellátók, bár a nyugati import továbbra is szükséges. Jelentős fejlemény, hogy a jelenlegi kormányzat alatt komoly képességekre is szert tettek a török fegyveres erők:
