Túl sok trágyázás, de túl kevés lépés: a holland mezőgazdaság próbára teszi az uniós zöld kezdeményezést.
A holland mezőgazdaság túlzott nitrogénkibocsátása komoly problémákat okoz. Az ökoszisztémák szenvednek a célok elmaradásától, ami veszélyezteti az Európai Unió zöld irányelveit is. Vajon lehetséges-e, hogy az élelmiszertermelés és a természetvédelem harmóniában létezzen Európában?
Hollandia a globális mezőgazdasági export élvonalában helyezkedik el, hiszen a második legnagyobb exportőrként jelentős szerepet játszik a nemzetközi piacon. Ugyanakkor a nitrogénválság európai középpontjának is tekinthető, ahol a megművelt földek hektáronként háromszor annyi nitrogént használnak, mint az uniós átlag. Ennek ellenére a holland kormány úgy döntött, hogy öt évvel, 2035-re elhalasztja a nitrogénkibocsátás felére csökkentését célzó intézkedéseket. Ez a lépés ellentmond a nemzeti és európai jogszabályoknak, amelyek a nitrátszennyezés drasztikus csökkentését tűzik ki célul 2050-re. A helyzetet tovább súlyosbítja az intenzív mezőgazdasági gyakorlat, amely a nitrogénszennyezés egyik fő mozgatórugója.
Hollandiában 100 lakosra 620 haszonállat jut. Ezek a viszonylag kis területen élő állatok húst, sajtot és tejet adnak, valamint hatalmas mennyiségben egy mellékterméket is, amelyet egyre nehezebb kezelni: trágyát.
Nanda van den Pol, a családi gazdaság vezetője, részletezi, hogy 90 tehene naponta 30 liter tejet ad, és évente 3000 köbméter trágyát termel. Ez a mennyiség nagyjából 40 közepes méretű úszómedencének megfelelő hígtrágyát jelent. De hogyan kezelik ezt a hatalmas mennyiséget? Nanda elmondja, hogy különböző módszerekkel igyekeznek környezetbarát módon megszabadulni a trágyától, például komposztálással vagy a helyi mezőgazdasági területeken való felhasználással. Ezzel nemcsak a hulladékot csökkentik, hanem a talaj termékenységét is növelik.
"Nanda elmondása szerint a hígtrágya 80%-át hasznosítjuk a földjeinken, míg a fennmaradó résztől meg kell szabadulnunk."
Tavaly a gazdasága körülbelül 100 000 eurót költött a felesleges hígtrágya elszállítására. A tervek szerint ez az összeg a következő két évben akár 400 000 euróra is nőhet, mivel reményei szerint a földeken elhelyezett trágyamennyiség fokozatosan csökkenni fog.
"Amennyiben a dolgok a várakozások szerint alakulnak" - fogalmaz Nanda - "úgy vélem, 2030-ra elveszíthetjük a családi farmunkat. Ez a valóság. Szeretnénk aktívan hozzájárulni a megoldáshoz, de a körülmények ezt gyakorlatilag lehetetlenné teszik. Nagyon nehéz így élni, hogy ennyire kiszolgáltatottak vagyunk."
A civil szervezetek szerint a nitrogénkibocsátási célok elhalasztása súlyos csapást mér az ökoszisztémákra. Találkoztam a "Mobilizáció a környezetért" nevű szervezet képviselőjével, amely gyakran indít pert az állam és a gazdák ellen környezetvédelmi ügyekben.
"A kertemben állunk, amely közvetlen kapcsolatban áll a Kwade Hoek néven ismert Natura 2000-es területtel" - osztja meg gondolatait Max van der Sleen aktivista. "Ez a különleges hely lehetőséget ad arra, hogy megértsük, miként csökken a biodiverzitás. Régebben gyönyörű dűnenövények virítottak itt, de mára a csalán és a komló uralta el a tájat. Ez a változás alapvetően befolyásolja az ökoszisztémák működését."
Hollandiában a Natura 2000-es természetvédelmi területek csupán 28%-a bír jó állapotú státusszal. Ezek a védett helyszínek az európai ökoszisztéma legfontosabb és legveszélyeztetettebb fajainak és élőhelyeinek megóvására jöttek létre. Max szerint azonban a holland kormány nem tesz eleget ennek a feladatnak, ami komoly aggályokat vet fel a jövőbeli természetvédelmi erőfeszítések hatékonyságával kapcsolatban.
A kormány nem kíván ilyen sürgősen, öt éven belül lépéseket tenni, és ezt részletesen is kifejtik. Az érvelésük középpontjában az áll, hogy a társadalmi következmények túl nagy terhet jelenthetnének, pedig ezt már négy évtizede tudjuk. A vonatkozó jogszabály pedig már 2019 óta hatályos.
Max véleménye szerint civil szervezete nem a farmok felszámolására törekszik, hanem arra, hogy harmóniát alakítson ki a mezőgazdasági termelés és a természetvédelem között.
"A gazdák nem az ellenállás képviselői. Amennyiben lehetőséget biztosítunk számukra, hogy a fenntartható gazdálkodás felé lépjenek, bátran élni fognak ezzel a lehetőséggel. Fontos, hogy a kormány támogassa ezt a folyamatot."
Miért olyan kihívásokkal teli Hollandia és más európai államok számára a nitrogénszennyezés csökkentése? Jan Willem Erisman, a Leideni Környezettudományi Intézet professzora, aki a környezeti fenntarthatóság területén dolgozik, hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság átalakításának hosszú távú jellegét gyakran figyelmen kívül hagyják. A döntéshozók pedig sokszor azonnali, kézzelfogható eredményekre vágynak, ami ellentmond a szükséges átalakítások időigényességének.
Erisman professzor hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen egy olyan hosszú távú terv kidolgozása, amely fokozatosan irányítja a gazdákat a fenntartható gazdálkodás felé. E stratégia lépésről lépésre nyújtana támogatást számukra. Jelenleg azonban hiányzik egy ilyen átfogó megközelítés.
Miközben Hollandiában és Európa más tájain továbbra is elhúzódik a késlekedés, a tétlenség következményei egyre súlyosabbá válnak. A gazdák, az ökoszisztémák és az uniós zöld program szempontjából is egyre nagyobb a nyomás. A kulcskérdés most az, hogy vajon időben megérkezik-e a szükséges változás, és ha igen, milyen költségek árán.
