Van-e titok a szivárvány végén? Ki kötött össze kinek a sorsát? Milyen átalakulások várnak ránk a "hétvégi kaland" után?

Űrbe lőtt identitáspolitika: lelepleződhet a NER high-tech álarca?

A lényegét tekintve egy kormányellenes demonstrációról van szó. Kétségtelenül a legnagyobb, amit az utóbbi időszakban láthattunk. Majdnem mindenki kint volt, akit csak lehetett mozdítani. Olyanok is részt vettek, akik általában távol maradnak az ilyen eseményektől. Sőt, még azok is megjelentek, akik egy Pride-ra soha nem mennének el.

Ennek hátterében egyrészt - és elsősorban - a gyülekezési jog körüli rendkívül zavaró helyzet áll, amelyet a tiltás jellemez, de valójában mindez a Schrödinger-féle tiltás szindrómája, hiszen egyszerre volt jelen a tiltás és a megengedés. Ezt akár nevezhetjük egyfajta magyar népmesei tiltásnak is, hiszen - lásd az okos lány történetét - hozott magával tilalmakat, de ugyanakkor nem is. A másik tényező pedig nem meglepő: a Pride eseményei már jó ideje nem csupán a meleg közösség polgári jogait hirdetik, hanem politikai érzelmek kifejeződésekké váltak, egyfajta tudatipari produkcióvá és szórakozássá. A politika ma már nagy részben a popkultúra világába ágyazódik, ahol a popkultúra egy életérzést közvetít. Így a Pride is egyfajta életérzést képvisel.

Messziről nézve semmi, közelebbről nézve mégsem semmi, sőt több minden is. Változik-e ettől a látványos megmozdulástól az egymással szemben álló tömbök mérete? A nagyságrendeket tekintve nem változik. A bizonytalanok közül egyeseket esetleg elvihet a vibe az ellenzék irányába, de másokat meg elvihet akár a másik irányba is. Az ellenzéki tábornak az a része, amelynek a számára fontos összességében az az értékrend, amit ez a megmozdulás képviselt, megerősítheti magát, ezt a tábort felvillanyozza a siker. Azon felül azokat a politikusokat, akik ezt a bázist reprezentálják, újra játékba hozhatja. A szombati nap után gondolhatják, hogy van bázisuk, van erejük, látszanak. Erre utaltak Karácsony Gergelynek a Pride-on elmondott szavai is. "Nem mindegy, mi lesz a választás másnapján. [...] Mi nem fogunk akárkire szavazni, csak arra, akitől joggal várható, hogy Magyarországot újra a közös otthonunkká teszi."

Mindennek a teljes ellenzék belső logikája szempontjából is van jelentése. Nem véletlen, hogy Magyar Péter azonnal reagált, sőt, nem is egy posztban szólalt meg, mi több, másfél éves politikai pályafutása során talán először leírta a Pride nevét, és kivételesen nem magáról közölt fotót, hanem a Pride-menetről. Igaz, ebben a posztban sem vállalt közösséget a megmozdulás elvi-gondolati tartalmával, csupán annyit jegyzett meg, szerinte Orbán vereséget szenvedett ebben az ügyben.

Ezt a megnyilvánulását a kormányzati kommunikáció természetesen le fogja csapni.

Orbán Viktor február vége óta folyamatosan hangoztatja, hogy nem lesz itt semmiféle Pride. Semmiféle körülmények között. Ám a valóság mást mutatott. Az ilyen helyzetek, amikor egy alapvető kérdésben nem az történik, amit a miniszterelnök szeretne, általában ritkán fordulnak elő a NER világában. Ezt a fejleményt, amely egyértelműen presztízsveszteségként értelmezhető, a rendszer propagandistáinak most sürgősen magyarázniuk kell a hívek számára. Ez, vagyis az események valódisága, komoly kihívást jelent a hatalom számára, hiszen az elvárások és a valóság közötti szakadék nem maradhat következmények nélkül.

Orbán kétségtelenül jó stratéga, de ez az interpretáció minden bizonnyal túlzás. Ahogyan az az ellenzéki wishful thinking is, hogy Orbán elvesztette a kontrollt a történések fölött, és már nem tesz mást, csak rohan az események után, vagy éppen sodródik az áradással.

Az igazság valahol a kettő között lehet: a miniszterelnök szokás szerint bemondott valami erőset (a februári évértékelőjében), óriási felháborodást váltott ki, megosztott, majd menet közben improvizált, aminek a része lehet az is, hogy egy ponton lényegében elengedte a tiltást, és valamilyen módon újratervezett. Nem ez az első alkalom a NER-ben, hogy Orbán ilyen módon alkalmazkodik egy változó helyzethez: elég jól adja magát a párhuzam, a netadó, de kereshetünk további példákat is.

Határozottan megállapítható, hogy a miniszterelnök nem minden szempontból kerül ki vesztesként a kialakult helyzetből. A Fidesz-szavazók előtt világosan kirajzolódik az a kép (mind a szó szoros, mind átvitt értelmében), hogy semmi sem képes úgy mozgósítani az ellenzéket, mint egy kifejezetten melegjogi témájú esemény Budapesten. Íme, itt van az ellenzék egyik legfontosabb története, a Pride. Brüsszel is felmerült a diskurzusban, de ezt csak az lepheti meg, aki az utóbbi évek eseményeit teljesen elszigetelten élte meg. Nyilvánvalóan el fog hangzani az a megjegyzés, hogy "lám, itt bizony demokrácia van, semmi különös nem történik", de erre az ellenzék - joggal - azt fogja válaszolni, hogy ezt ők küzdötték ki maguknak, és próbálja csak meg a kormány erőszakkal megakadályozni a rendezvényt. Mint ahogy más területeken is, itt is a párhuzamos világok fogják megalkotni a saját valóságértelmezéseiket.

A Mi Hazánk párt, amely több fontos kérdésben, mint a Covid, a végrehajtói gyakorlatok és a digitális eszközhasználat terén is konszolidált és pragmatikus fellépést tanúsít, bizonyára nem erősítette meg a közvélemény bizalmát a szombati köztéri zűrzavarral.

Aki eddig a Fidesz szekerét tolta, valószínűleg továbbra is kitart mellette, míg aki ellenzi a kormányt, az is megőrzi a kritikáját. Azok, akik eddig is úgy vélték, hogy Magyar Péter lehet a kulcs a Fidesz leváltásához, valószínűleg a Pride után sem változtatnak a nézeteiken.

Az a kérdés merül fel, hogy hogyan fog alakulni a Tisza Párt kommunikációja a jövőben. Magyar Péterék eddig azzal érveltek, hogy az identitáspolitikai témák – vagyis a „gumicsontok” – elvonják a figyelmet az országot érintő lényegesebb ügyekről, mint például a közszolgáltatások helyzete, a gazdasági problémák, a korrupció, vagy a NER-elit vagyongyarapodása. Most viszont szembesülnek azzal a ténnyel, hogy az ellenzék egy jól körülhatárolt csoportja számára éppen egy ilyen identitáspolitikai és polgárjogi kérdés köré épülő esemény adott nemcsak megerősítést, hanem önbizalmat is.

A "hétvégi esemény" (szerzői jog: Magyar Péter) immár második alkalommal kínál lehetőséget arra, hogy az urbánus ellenzék egyértelmű üzenetet küldjön autonómiaigénye tekintetében, ezt pedig a Puzsér-féle Kossuth téri demonstrációval együtt valósítja meg. Karácsony Gergely a Partizán műsorában kifejtette - nem szószerinti idézet következik -, hogy véleménye szerint a Tisza stratégiája megfelelő, és az ellenzéki oldalon jól működik a feladatmegosztás.

A szerző egy tapasztalt újságíró, aki az ÖT csapatának lelkes tagjaként dolgozik.

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!