**A végzet íze: Roi Mata legendájának titkos sírja** A szigetek mélyén rejtőző titkok és legendák világa mindig is vonzotta az embereket. Különös módon, Roi Mata története nem csupán egy mítosz; egy olyan epikus kaland, amely a végzetes lakoma és a rejté

2400 éves sírokat fedeztek fel, amelyekben lehetséges szarmata "királyi" család kincsei találhatóak

1967-ben José Garanger régész egy különleges felfedezést tett a csodálatos Vanuatu szigetén: rátalált Roi Mata főnök sírjára. Ez az esemény, amely a helyi hagyományok által megjelölt területen zajlott, mérföldkőnek számított a csendes-óceáni térség régészeti kutatásában. Ezzel a felfedezéssel a mítosz valóságos formát öltött – olvasható az inrap.fr oldalán.

A "Roi Mata" kifejezés nem csupán egy név, hanem egy rangjelölés, amely a Vanuatu-szigetcsoport történelmében a 11. és 17. század között a főnökök címét takarta.

André Leroi-Gourhan így fogalmazott José Garanger 1972-ben megjelent könyvének előszavában: "A civilizáció mindent elsöprő terjedésével és a hagyományos kultúrák pusztulásával szemben a régészet marad a néprajzi kalandozások egyik utolsó területe."

Minden José Garanger, régész és Jean Guiart néprajzkutató-antropológus találkozásával kezdődött. A két kutató csendes-óceáni szigetekre és Óceániára szakosodott és az 1960-as években érdeklődni kezdtek a Vanuatu-szigetcsoport legendája. A szóbeli hagyomány szerint az Efaté szigeten telepedtek meg a béketeremtő főnökök, aki közül egy volt Roi Mata is. Őt egy végzetes lakoma után a szemben lévő szigeten, Eretokán temették el. José Garanger 1967-ben utazott a lakatlan és igen veszélyes Eretokára. Két, valószínűleg temetkezési helyet jelölő követ talált. Tovább kutatott és feltárta az egész dél-csendes-óceáni térség legnagyobb felfedezését: Roi Mata sírját.

A sír mélyén egy idős férfi csontváza pihent, két hatalmas kő alatt megbújva. A földben, a főnök lábainál, egy egymásba fonódó pár maradványai helyezkedtek el, míg a környező területen gyermekek és felnőttek csontjai is feltűntek. A főnök körüli területen emberi csontok halmaza volt látható, amely az újratemetkezési szokásokra utalt, jelezve, hogy a közösség tiszteletteljes módon őrizte meg elhunytjaik emlékét.

A csontvázak elhelyezése, száma és ornamentikájuk mind Roi Mata utolsó búcsúztatásának mítoszát idézik. A jelek szerint azok, akik a vezetőt kísérték halála pillanatában, vele együtt találták meg végső nyughelyüket. Nehéz pontosan rekonstruálni, mi is zajlott le valójában. Melanéziában egészen a 19. század végéig dokumentálták azokat a szokásokat, amelyek szerint a főnököt és udvarának tagjait együttesen temették el.

A gyarmatosítás következtében megerősödött az a nézet, miszerint a szóbeli hagyományokkal rendelkező társadalmaknak nincsenek valódi történelmi vonatkozásaik. José Garanger egy "igazi legenda" temetkezési helyének felfedezésével azonban megkérdőjelezte ezt a felfogást, és előmozdította a régészet és a néprajztudomány közötti szoros együttműködést. Ezzel új impulzust adott a szóbeli hagyományok mögött rejlő történelmi valóság feltárásának.

Roi Mata lenyűgöző temetése a 17. század végére tehető, még azelőtt, hogy az európaiak felfedezték volna a szigeteket. Az ő története a mai napig élénken él Vanuatu kultúrájában, és generációról generációra öröklődik, mint a sziget hagyományainak egy fontos részlete.

A lelőhelyen jelenleg is régészek dolgoznak.