A világ minden táján egymillió állat- és növényfaj veszélyben forog, közel a kihalás széléhez. Üdvözlet a sajtónak!
Az invazív fajok nemcsak a természetes ökoszisztémákra gyakorolhatnak negatív hatást, hanem az emberi szervezetre is veszélyt jelenthetnek. Ezek a fajok gyakran versengenek a helyi élőlényekkel, és különböző betegségeket terjeszthetnek, amelyek károsíthatják az egészséget.
Tavasszal az ültetések időszakában fontos odafigyelni arra, hogy ne telepítsünk invazív fajokat a kertünkbe és környezetünkbe. Ezek ugyanis komoly veszélyt jelentenek a helyi ökoszisztémákra, mivel gyors terjedésükkel kiszorítják az őshonos növény- és állatfajokat. Európában jelenleg 1677 veszélyeztetett faj áll védelem alatt, miközben az invazív fajok egyre nagyobb területet hódítanak meg. Az őshonos fák több mint felét, a vadon termő növények 16%-át és a gyógynövényeink legalább 2%-át fenyegeti a kipusztulás veszélye miattuk. Világszerte egymillió faj áll a kihalás szélén - és ha nem változtatunk, sokuk néhány évtizeden belül eltűnhet.
Az inváziós fajok olyan idegen eredetű növények és állatok, amelyek, mivel nem rendelkeznek természetes ellenségeikkel, gyorsan elburjánzanak egy adott területen, miközben elnyomják az ott élő őshonos fajokat. Ez a folyamat rendkívül káros hatással lehet az ökoszisztémákra: csökkenti a biológiai sokféleséget, és gazdasági problémákat is okozhat, különösen az erdészet és mezőgazdaság területén. Ezen kívül bizonyos inváziós fajok komoly egészségügyi kockázatokat is rejthetnek, mint például allergiás reakciókat vagy mérgező anyagok kibocsátását, amelyek az emberi és állati egészségre egyaránt veszélyt jelenthetnek. Az őshonos növények visszaszorulása pedig nemcsak a beporzó rovarok populációját befolyásolja, hanem a talaj minőségére és az erdők természetes regenerációjára is negatívan hat. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy figyelmesen kövessük az invazív fajok terjedését, és aktívan keressük azokat a hatékony megoldásokat, amelyekkel képesek vagyunk visszaszorítani őket.
Európában az utóbbi években drámai módon csökkent a biodiverzitás, ami komoly aggodalmakat kelt a természetvédelmi szakemberek között. A Természetvédelmi Világszövetség adatai szerint 2015 óta 36 faj tűnt el a kontinensről, beleértve számos édesvízi halat, puhatestűt, csigát, valamint a különleges Pensée de Cry nevű ibolyát. Az élőhelyek folyamatos zsugorodása, az intenzív mezőgazdasági módszerek alkalmazása, a klímaváltozás hatásai és az invazív fajok elterjedése mind hozzájárulnak e súlyos veszteségekhez.
Az Európai Unió területének legalább 30%-át védett státuszba kellene helyezni, hogy a veszélyeztetett fajok számára megfelelő életteret biztosítsunk. Szakértők és a bolygónk állapotát figyelemmel kísérő szervezetek már öt évvel ezelőtt figyelmeztettek arra, hogy a Földön élő körülbelül 8 millió faj közül egymillió faj sorsa veszélybe került, és sokuk számára a kihalás közelsége néhány évtizeden belül valósággá válhat.
A Természetvédelmi Világszövetség adatai alapján Európában a 15 060 becsült faj közül legalább 1 677 van a kihalás szélén. Az őshonos fák több mint fele veszélyeztetett, a vadon termő növények 16%-át és a gyógynövényeink legalább 2%-át fenyegeti a kipusztulás. Ezek az adatok egyértelműen rávilágítanak arra, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a biológiai sokféleség megőrzése érdekében.
Az európai kontinens gazdag biodiverzitása mellett sajnos több mint 12 000 idegenhonos faj is megjelent, amelyek közül 10-15% inváziós jelleggel bír. Magyarország sem kivétel: az Alföldön például a fehér akác dominál, amely súlyosan veszélyezteti az őshonos növényfajokat. A zöld juhar, amely főként folyóparti és mocsári területeken terjed, szintén jelentős fenyegetést jelent a helyi ökoszisztémák számára. Továbbá, a bíbor nebáncsvirág, ami ártéri erdőkben és nedves parlagokon terjed, gyors növekedése révén kiszorítja a hazai növényközösségeket, így komoly problémákat okoz az élőhelyek egyensúlyában.
A vízi ökoszisztémákat sem kerülik el az inváziós fajok. Az ezüstkárász az egyik legelterjedtebb invazív halfaj Magyarországon, amely agresszív terjedésével kiszorítja az őshonos pontyféléket. A Balaton környékén a kínai razbóra és a naphal is jelentős problémát okoz, ugyanis veszélyeztetik az őshonos halállományt. A harlekinkatica ökológiai hatása szintén drámai, hiszen az ázsiai eredetű faj már Magyarországon is elterjedt, és jelentős veszélyt jelent a helyi katicafajokra.
Az Európai Éghajlati Paktum nagykövetei arra törekednek, hogy felhívják a figyelmet a környezetvédelem fontos kérdéseire és az egyéni cselekvés jelentőségére. Kiemelik, hogy az invazív fajok visszaszorítása és kordában tartása, valamint az őshonos fajok védelme mindannyiunk közös felelőssége. E célok eléréséhez tudatos döntések és fenntartható megoldások szükségesek, amelyekben mindannyian részt vehetünk. A szakértők hangsúlyozzák, hogy a legjobb megoldás nem az invazív növények kiirtása, hanem azok megfelelő kordában tartása és helyettesítése, ami hosszú távon fenntarthatóbb megközelítést jelent.
"Ahhoz, hogy megértsük az invazív fajokkal kapcsolatos probléma gyökerét, fontos tudnunk, hogy önmagában az idegenhonosság ténye nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy faj invazívvá válik, ugyanis ahhoz, hogy hazai körülmények között is életképes legyen, számos feltételnek kell teljesülnie. És ha még sikerül is megtelepednie, szüksége van a gyors szaporodóképességre, a tág toleranciahatárokra és a jó versenyképességre ahhoz, hogy más fajokat elnyomva teret szerezzen magának. Ettől függetlenül mielőtt bármilyen növényt elültetünk, elengedhetetlen alaposan utánajárni annak, hogy az milyen hatást gyakorol a hazai ökoszisztémára. Ismerni kell telepítésének és termesztésének feltételeit, valamint azt is, hogy miként lehet ellenőrzés alatt tartani, hogy ne veszélyeztesse a természetes ökoszisztémákat, és az azok fennmaradásában fontos szerepet játszó őshonos fajokat." - mondta Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka, ökoszisztéma-kutató, a madár-ember kooperációs rendszerek szakértője, az Európai Éghajlati Paktum nagykövete.
A tudatos vásárlás és a fenntartható kerttervezés alapvető szerepet játszanak a biodiverzitás védelmében. Fontos, hogy támogassuk azokat a természetvédelmi kezdeményezéseket, amelyek célja az invazív fajok kontrollálása, hiszen ezek jelentős fenyegetést jelentenek az őshonos ökoszisztémákra. Ezen kívül figyeljünk arra is, hogy házikedvenceink - főleg, ha nem helyi fajták - ne szökjenek ki a természetbe, ahol tovább fokozhatják a problémát. Közösen tehetünk a természet védelméért, ha tudatos döntéseket hozunk a mindennapi életünkben.
