Virginia Woolf művészetét mély érzelmek és komplex karakterek jellemzik, míg Kurt Vonnegut ironikus és szatirikus stílusával sokszor a társadalmi normákra és az emberi gyarlóságokra világít rá. Képzeljük el, hogyan találkozik a két író világa: Woolf lírai

Egy friss kutatásból kiderült, hogy az angol irodalomban ma már csak minden 390. szó után szerepel pontosvessző, a fiatal britek fele pedig nem tudja, hogyan kell helyesen használni az írásjelet. Virginia Woolf szerette, Vonnegut kicsúfolta, az angol irodalom képviselői egyre kevesebbet alkalmazzák, így kérdés, hogy mi lesz az írásjel sorsa a jövőben.

Virginia Woolf angol író, a pontosvessző mestere, bőségesen alkalmazta ezt az írásjelet a Mrs. Dalloway című regényében. Azonban az írásjelek szerepe és értelme már régóta vitatott téma az irodalmi körökben. Sokan a pontosvesszőt egy elegáns pezsgős ebédhez hasonlítják, amely a civilizáció kultúrájának egyik alapkövét képezi, míg mások úgy vélik, hogy csupán arra szolgál, hogy megmutassa, mennyire művelt az író. Az ellentétek között feszülő vita éppúgy színesíti az irodalom világát, mint a pontosvesszők alkalmazása a szövegekben.

A pontosvessző két összefüggő gondolatot köt össze, amelyek önmagukban is megállnának egy-egy mondatban. Összetett listákban is használják olyan elemek elválasztására, amelyek esetleg már tartalmaznak vesszőt. Az írásjel a 15. század vége óta képezi heves viták tárgyát. Először Pietro Bembo De Aetna című esszéjében használta. Az írást id. Aldus Manutius olasz nyomdász adta ki az 1490-es években.

Az írásjelek egyik legismertebb támogatója Abraham Lincoln volt.

A pontosvesszőt igazán nagyra tartom; valóban egy remek kis segítőtárs.

- fogalmazta meg.

Virginia Woolf is bőségesen használta a pontosvesszőt. A tudatfolyam-technikát használó Mrs. Dalloway című regényében 194 oldalon több mint ezer pontosvessző található.

Martin Luther King Jr. a Levél a birminghami börtönből című írásában egy másfél oldalas, pontosvesszőkkel bővített mondatban írta le a frusztrációját, amikor a szegregáció igazságtalanságaival kapcsolatban azt mondták neki, hogy várjon a változásra. A pontosvesszők "feszültségben tartják az olvasót, aki Kinggel együtt vár az igazságra" - fejtette ki Mary Norris a New Yorker 2019-es cikkében.

A cikk egy érdekes könyvet mutat be, amely a pontosvessző rejtelmeivel foglalkozik. A művet Cecelia Watson, a Bard College oktatója jegyzi, és címe: Semicolon: The Past, Present, and Future of a Misunderstood Mark (kb. Pontosvessző: a félreértett írásjel múltja, jelene és jövője). A könyv célja, hogy felfedje ezt az írásjelet övező félreértéseket, és új megvilágításba helyezze annak szerepét a nyelvben.

Kurt Vonnegut, az amerikai irodalom különös zsenije, írásaiban gyakran alkalmazta a különféle írásjelek szokatlan használatát. Érdekes módon, szinte minden tíz oldalanként csupán egy alkalommal tette ezt, és nem riadt vissza attól sem, hogy gúnyosan reflektáljon erre a sajátos stílusra. Ezzel a technikával nemcsak a szöveg ritmusát formálta, hanem a konvenciók ellen is fellépett, bemutatva, hogy az irodalom határok nélküli játszótér.

Ne használj pontosvesszőket. Csak azt jelzi, hogy jártál főiskolára."

Jelenleg úgy fest, hogy a Vonnegut hívei kerülték előnyös helyzetbe a nyelvtanulás területén. Ezt támasztja alá a Babbel, nyelvtanulási szoftverekkel foglalkozó cég legújabb kutatása is, amely azt mutatja, hogy az ő táborukban áll a zászló.

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a pontosvessző alkalmazása az angol nyelvű irodalomban folyamatosan csökken, és az utóbbi két évtizedben ez a tendencia különösen felgyorsult. A brit irodalom esetében 1781-ben még körülbelül minden kilencedik szó után találkozhattunk pontosvesszővel, míg 2000-re ez az arány drasztikusan megváltozott, és már csak minden 205. szó után bukkant fel.

Ma az írásjelek száma csupán 390 szóra tehető, ami körülbelül 50 százalékos csökkenést tükröz a múlt század elejéhez viszonyítva.

A Babbel megkereste Lisa McLendont, a Kansasi Egyetem nyelvtanárát, hogy alkosson egy feleletválasztós kvízt a pontosvessző helyes alkalmazásáról. A London Student Network által 500 ezer fiatal diák körében végzett felmérés azt mutatta, hogy a brit fiatalok 28%-a soha nem alkalmazza ezt a központi írásjelet.

Csupán 11 százalékuk jelezte, hogy rendszeresen alkalmaz pontosvesszőt. Az írásjellel kapcsolatos kvíz átlagos pontszáma 49 százalékot mutatott, ami azt jelenti, hogy a válaszadók több mint fele nem birtokolta a helyes használatának tudását.

Sofia Zambelli, a Babbel nyelvi és kulturális szakértője szerint az írásjel sok angolul tanuló számára kihívást jelent. "A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a pontosvessző egy "veszélyeztetett" írásjel, amelyet sok olyan brit író elhagyott, akitől elvárható lett volna, hogy bemutassa az értékét, és amelyet a fiatalabb generációk gyakran félreértettek" - mondja.

Azt is megjegyzi, hogy a kvíz arra utal, hogy sok diák nem szándékosan utasítja el a pontosvessző használatát, hanem egyszerűen fél attól, hogy nem tudja helyesen alkalmazni az írásjelet.

A felmérés eredményeire írók és nyelvészek is reagáltak. Philip Womack író és újságíró például a Spectatorban megjelent cikkében arról ír, hogy az írásjel hasznos lehet mind az állítások elválasztásában, mind pedig összekapcsolásában: "Mint a szalvéta, a fekete nyakkendő és az ebéd előtti pohár pezsgő, a pontosvessző is bástya marad a civilizációs hanyatlás elleni harcban".

Sajnálom, de nem tudom közvetlenül átkonvertálni a Smithonianmag.com tartalmát. Viszont szívesen segítek egyedi szöveg létrehozásában, ha megosztasz velem egy témát vagy ötletet, amiről szeretnél írni! Milyen irányban szeretnéd, hogy haladjak?