Fantasztikus hír: ismét hódít az otthonka!

A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/eletmod/otthonka-minden-mennyisegben-1077419/

Az otthonka egy igazi színkavalkád, amely a szivárvány minden árnyalatát felvonultatja, sokféle alapanyagból készült. Elegáns selyemsállal párosítva, az oldalán bájos masnival megkötve, díszítése szalagokkal, csillogó strasszokkal és bőrbetétekkel gazdagodik. Az alján és a felső részen fodros részletek, valamint finom hímzések ékesítik, míg a vállkendő sejtelmesen áttetsző anyagból készült, ideális kiegészítője a tűsarkú cipőnek és a stílusos ridikülnek. Ezek a különleges ruhadarabok a Párizsi Divathéten debütáltak, a Prada októberi bemutatóján, ahol Miuccia Prada, a divatház vezető tervezője, a Miu Miu almárka 2026-os tavaszi/nyári kollekciójával varázsolta el a divat szerelmeseit.

Ha a világhírű dizájnerek elképzeléseire és a divatguruik jövendöléseire alapozunk, akkor jövő tavasszal egy régi kedvenc, amelyet elődeink is szívesen viseltek, ismét a figyelem középpontjába kerül. Az egykor praktikus vidéki nagymamaviselet, amelyet sokan a házimunka elengedhetetlen tartozékának tartottak, most egy izgalmas metamorfózison megy keresztül. A modern női ruhatárban ez a darab nem csupán funkcionális szerepet tölt be, hanem átalakulva, trendi utcai viseletté válik, amely a stílus és a kényelem tökéletes egyensúlyát kínálja.

A klasszikus stílus, amely egyenes vonalvezetésével és ujjatlan szabásával hódít, megőrzi jellegzetes gombos vagy patentos, esetleg cipzáras elülső részét, valamint a bőséges, négyzet alakú zsebeket, amelyek mindent elrejtenek. Azonban az alapanyag terén jelentős változások várhatóak: az eddig tartós műszál helyett mostantól elegánsabb, természetesebb textúrák lépnek a színre.

A nejlont a DuPont amerikai-francia vegyipari vállalat laboratóriumában fejlesztették ki 1935-ben. Mivel forma- és színtartónak, ugyanakkor rugalmasnak, illetve könnyen kezelhetőnek bizonyult, a divatipar hamar felfedezte a tömeggyártás számára. A szintetikus anyag forradalma a II. világháború idején a nejlonharisnyák előállításával kezdődött, majd a világégést követően kiterjedt a ruhákra, blúzokra, fürdőruhákra és kiegészítőkre is.

A műanyag világ elképesztő tempóban hódította meg a mindennapjainkat, és már évtizedekkel ezelőtt is megkapta a maga kritikáját. Ezt a szájhagyomány útján terjedő régi dal is tükrözi, amely szellemesen reflektál a helyzetre: "Nejlonsziget közepén / Nejlonremete, / Nejlonkínok között / Lett egy nejlongyereke. / Nejlon ott a harisnya, / Nejlon a kabát, / Nejlongólya hozza ott / A nejlon kisbabát..." E sorokban a műanyag világ ironikus karikatúráját találjuk, amely felhívja a figyelmet a modern kor furcsaságaira és a természetes dolgok háttérbe szorulására.

A nejlonotthonkák gyártói a fanyalgók bírálatait figyelmen kívül hagyva folytatták a munkájukat, miközben a hétköznapi öltözet védelmét szolgáló ruhadarabok a szocializmus évei alatt szép lassan meghódították a KGST-országokat. Magyarországon az 1960-as évek elejétől kezdődött a konfekcióáruk gyártása. A különböző színárnyalatokban készült, azonos szabású ruhadarabok közül a legnagyobb népszerűségnek az apró virágmintás, elöl gombolós modellek örvendtek, míg a szomszédos országokban a hátul gombolós és a mini változatok is nagy kedveltségnek örvendtek.

A nejlonotthonkák valójában örök klasszikusnak számítottak, hiszen nem deformálódtak, nem tágultak, és a színük sem fakult meg az idő múlásával. Mosás után szinte alig igényeltek szárítást, ami igazán praktikus megoldásnak számított. Az asszonyok nemcsak vidéken, hanem a városokban is hordozták őket, és a nevük ellenére akár piacon, boltban, a postán vagy éppen templomban is bátran viselték. Az otthonka pedig nem csupán kényelmes viselet volt, hanem jótékonyan rejtegette és ápolta mindazt, ami a külső világ elől rejtve maradt.

Elterjedésüket nagyban segítette, hogy a női olvasóknak szánt korabeli újságok, mint például a Nők Lapja, még szabásmintát is közöltek a megvarrásukhoz. Nem elhanyagolható szempontként az áruk is megfizethetőnek bizonyult. A székesfehérvári Forintos Áruházban anno egy női otthonkához 78, míg egy kissé díszesebb bakfis nejlonotthonkához 170 forintért lehetett hozzájutni (természetesen figyelembe veendők az akkori fizetések - a szerk.)...

Virágkorát a 70-es években élte, amikor a divat világában új irányvonalak jelentek meg. Ekkor már nem csupán szintetikus anyagok domináltak, hanem a természetes alapanyagok is egyre nagyobb szerepet kaptak. Nyáron a könnyed karton, a len- és kendervászon népszerűsége nőtt, míg télen a gyapjúval kevert pamutszövetek melegséget és kényelmet biztosítottak. Ez a korszak a kreativitás és az önkifejezés időszaka volt, ahol a ruhák nemcsak funkcionálisak, hanem stílusosak is lettek.

A 90-es években azonban a munkaruházat, valamint a női kreativitást elnyomó jelleg miatt jelentős népszerűségvesztésen ment keresztül, és túlnyomórészt falusi viseletté degradálódott. Ugyanakkor a hozzá fűződő nosztalgia a rendszerváltás után is megmaradt, tovább éltetve a múlt emlékét.

Néhány évtizednyi csendes háttérbe szorulás után a modern divatvilág ismét felfedezi az otthonka és annak hagyományos konyhai kötényének varázsát. Az új, 2026-os tavaszi kollekciókban a nőknek élénk színű, fodros kialakítású darabokat, míg a férfiaknak bőrpántos, csíkos modelleket ajánlanak, amelyek frissek és stílusosak egyaránt. Az otthoni kényelem és a divat találkozása újra népszerűvé válik!

Hogy márciustól egyre több otthonkát és kötényt viselő hölgy tűnik-e fel a kávézók teraszain és a sétálóutcák forgatagában, az egyelőre még kérdéses. Akárcsak az, hogy a ruhadarab visszatér-e a népszerűsége csúcsára, mint a 70-es években. Az viszont biztosra vehető, hogy az újragondolt otthonkák és konyhai kötények ára nem lesz éppen baráti, hiszen a szocialista tömegtermékekből dizájnertermékekké válva, a költségek valószínűleg az eredeti ár többszörösére rúgnak majd.